2007. június 1-jén kerültem Norvégiába, pontosabban Kristiansandba, onnantól kezdve igyekszem beszámolni a nagyobb, engem érintő eseményekről. Kezdetben csak a saját és barátaim szórakoztatására, unalomüzőként készült, de kinőtte magát és igyekszem hűen bemutatni Norvégiát úgy, ahogy én látom.
Vegre ez a nap is eljott, hogy van idom leulni a blogom ele es bepotolom az elmult egy evet.
Kezdjuk igy az elejen 2010 nagyobb vesztesegeivel:
Budoske az en draga orchideam elrohadt az egy honapos del-koreai utam alatt.
Mar nem vok Fædrelandsvennen elofizeto. Tudjatok az az ujsag ahonnan a cikkeket kiirogattam. Az ok egyszeru: olyan sokat dolgoztam hogy idom nem volt olvasni. ha megis volt akkor meloban ingyen van.
Es akkor most 2010 nyeresegei illetve tanulsagai kovetkezzenek:
Kristiansand a tavasz kozeledtevel kezd felelenkulni Igen, igy igaz. Nagyon sok fiatal jar az itt levo szorakozohelyek valamelyikebe (v mindegyikebe) penteken es/vagy szombaton. Igy ismertem meg Karolinet, Adriant, Birgittat, Sørent, Lasset es meg jo nehany ismerosomet, akik tobbsegevel a mai napig osszejarunk v kavezni, v sorozni, v csak beszelgetni. A kristiansandi (ill a legtobb norvegiai) szorakozohely nyitvatartasi ideje hajnali 2ig tart. Es juuuuj most hallom ahogy a legtobb magyar tinedzser felszisszen... De ez nem azt jelenti, hogy 2kor mindenkit kizavarnak, azt csak fel3-3 fele szoktak. Hehe. Az alkoholarusitas ideje tart 2ig. DE sztem meg ez csak a kisebb problema, merthogy a 18 evesek bulihelyeinek szama elegge korlatozott, ami azt jelenti h az egesz varosban van vagy 2!!! Egyiknek Midnight a neve a masiknak pedig Club Leopold. A rock zene es igazi kocsma feeling kedveloinek, akik meg a rock muzeumokra is buknak ajanlom az elobbi helyett (van billiardjuk!), mig a disco zene es tanc szerelmeseinek az utobbit, ahol minden hetfon karaoke van. A 20 ev felettiek mar szerencsesebbek. Ok mar az osszes tobbi helyre bejuthatnak, ha eppen a "dørvakt" (=kidoboember) nem nezi be a szuletesi datumot.. (elofordult mar egy parszor...) Tehat ok a kovetkezo szorakozohelyek kozul lehet valaszthatnak: På hjørnet: egy kocsma feelinggel megaldott kellemes kis sarok pub, ahol minden vasarnap akusztikus vasarnap van. A falakon sok-sok zenesz/szinesz kepe ill. sok kulonbozo lemez. Eleg sokat jarok ide, mert mindig osszefutok vmi ismerossel es mert olcso a sor. XD Toast-ot illetve mogyorot lehet kapni. Javel: ja vel... ennek a helynek is kocsma hangulata van, de van darts es a pult felett sok-sok papirpenz. Tobbek kozott egy 200 forintos is. Elelemarusitas nincs. Sixpence: nagyon lerobbant hely tele alkeszokkal. Am mellekesen draga Alex baratom, ennek a helynek volt a "kiralya" amig az le nem egett... Most mar a "Szimpla kiralya"... vagyis remelem, a kis makos. Up Town: ha focit akarsz nezni, kellemes csaledi hangulatban, foci mezekkel a falakon, akkor ezt a helyed Neked talaltak ki. Harvey`s: az elobbi pub felkapottabb verzioja. Fotballistak kepeivel es rendszamokkal a falakon. Hetfon, azaz Moonday alkalmaval (Moonday ->Monday), amikor a 2 sort kapsz egy araert, pentek es szombaton az egesz, am kicsi szorakozohely tele van emberekkel es a sor kinnt alll az utcan. Van egy aprocska konyhajuk, tehat itt is lehet enni. Tollboden: ha egyik lazabb hetkoznap este esel be, akkor egy nagyon letisztul designnal rendelkezo hely (itt is lehet focit nezni), ha pentek v szombaton, akkor alig lehet megmoccani, akkora tomeg es a bennt kevergo szagoktol beajul az ember... mondjuk ennek lehet a kis tancter az oka. Itt is lehet enni. Både &: kedvenc helyem, hangulatos, pici, van darts es nagyon jo koktelokat kevernek. Etteremkent is mukodik. Az Idaho-juk isteni, csak ajanlani tudom. (Kicsit rendeljetek, mert az is akkora nagy hogy alig birja az ember megenni) Kick: a legfelkapottabb hely a varosban. Bar/kis etterem/disco egy eleg nagy tancterrel. Belepo 11ig felaras, es mindig hosszu sor all. Ha lany vagy es nem vagy miniruhaban akkor eleg nagy az eselye hogy nem engednek be... Charlie`s: egy picike szorakozohely, ahol keddenkent bor-estek vannak, szombatonkent pedig a helyi illetve kisebb eppen befutott egyuttesek koncertjei. Emellett a hely nagyon jo barati tarsalgasokra. Penthouse: az elobbi szorakozohely felett van. Tancter, koktelok, kinyalt emberek... am egy nagyon modern hely. Kicsit hasonlit a budapesti szorakozohelyekre. Havana Etcetera: egy latinos hangulatu eleg nagy disco/bar/restaurant. Pir6: az igazat megvallva sosem voltam meg ott, mert azt mondjak: "tele van kis kanos pocsokkel" ooo hat ezert. Spot: pince disco egy kicsi lounge-zsal ahol elo zene van. ide volt igyen jegyem meg pedig azert mert a mellete levo hotelben meloztam ahol vegulis ki lettem rugva... Ebben a felsorolasban egy kakukktojast is megemlitenek: Frk.Larsen. A hely eredetileg kavezo, de nyaron aprocska tanctere is van, mindenfele vendeg dj-vel. Szulinapi bulimkor pl egy igazi reggae dj paros volt a vendeg. ES akkor most jon a ma esti utolso meglepetesem szamotokra: van 2 hely ahova 23 ev alatt nem engednek be. Az egyik ahol mind a kidobo ember es a honlap is felhivja a figyelmet az embernek: Patrick`s. Mig a masiknal az ajtonallo beenged de a pultosok bunkon elzavarnak: Bakgården. Az elobbit gondolom nevrol le lehet vagni hogy irhangulatu pub, nagyon szep interiorrel, az utobbi meg a Både & masik resze, egy nagy kulso kerttel.
Ezeket a korhatarokat 2 szempont hatarozza meg: az egyik az alkoholarusitas szabalyai az orszagban. Nem emlekszem, hogy errol irtam-e mar, de ha nem akkor. 18 ev felett lehet sort venni, ezt akarmeyik uzletben beszerezheti az ember. Hetkoznap 20 oraig es szombaton 18ig. Ha jol emlekszem akkor kisebb alkoholszazaleku italokat is lehet venni 18 ev felettieknek. De barmi mas alkoholt 20 ev felett lehet venni a Vinmonopolet nevu helyen. De mindegy hogy hol veszel alkoholt, mert 25 eves korig koteles vagy igazolvanyt felmutatni... A masik ok, hogy valamilyen szinten meg akarjak szurni, hogy kik mehessenek be a szorakozohelyekre...
Ma estere ennyi futotta a meselesbol, folyt kov nemsokara ;) Ja es ami meg nagyon fontos. Egyik szorakozohelyen sem lehet belul dohanyozni, es a legtobbnek van kis kertje ahol ez megengedett, illetve ki kell faradni utcara es ott.
Na akkor most egy gyors poszt egy forró, gőzölgő green tea társaságában, Marilyn Monroe-val és Büdöskével, az orchideámmal...
Ez a poszt 2 féle okból született és lett így összecsapva gyorsba:
Az egyik, hogy végre eljuttotam odaáig, hogy ideüljek, mert mostanában hol a melózok, hol bacikkal küzdök. Szerencsére én szoktam nyerni :P És persze az újságban még mindig találok érdekes cikkeket, pl kiderült, hogy van 3. része is, néha-néha... Pl ingatlanpiac-kiadás, stb. Szal ezeket be fogom pótolni majd :P
A másik pedig, hogy végre megszületett a csodálatos, új fejlécem, amiben sztem minden benne van. Igyekeztem typisk norsk (=tipikus norvég), illetve hozzám kapcsolódó dolgokat összeszedni. Balról jobbra haladva: Troll, 3 fejjel - a norvég mesék jellegzetes szereplője, ami azért nőtt ilyen nagyra, hogy a gyerkőcöket lehessen vele riogatni. Am lusta nagy melákok és nagyon kedvelt meseszereplők. Valami azt súgja egyszer még bővebben mesélek róluk... Személyesen vele, a kristiansandi állatkertben találkozhattok. Kristiansand a látképe - sztem a képen lehet látni, hogy Kristiansand sentrumot, miért nevezik "kvadraturen"-nek. kvadrat -> négyzet... a képen az utcák, így magukért beszélnek. Figyelem vadveszély!-tábla - itt a szarvas/őz helyett elg, azaz rénszarvas van, de fennt északabbra jegesmedve. Hehe Egy igazis norvég táj - tisztára Észak-Amerika-feelingje van. Nekem szerelem első látásra a kép, nagyon sok ismerősömnek átküldtem már. Am az első hovdeni túránk során készült. Én - rólam egy b&w kép, amire ráshoppoztam a norvég zászlót, ami ugye norvégos megint csak.
Akiknek mutattam a képet, eddig csak pozitív véleményt mondtak/írtak, szal rem Neked is tetszik, kedves olvasóm :)
Amíg a Green Tea-mhez forralom a vizet, belekezdek ebbe az új bejegyzésbe is :)
A ma reggelem rémes volt, éjszaka tök későn sikerült befejeznem az előző post-ot és valami hiba folytán mindig szétcsúszott, a végére még a netem is elment. Arról nem is beszélve, hogy kezdek eléggé morcos lenne, amiért ennyire szerencsétlen vok.
A mai Fædrelandsvennenem pedig már repülni is megtanult, egészen a postától a szobám közepéig. De ma valahogy nem mentek a norvég szavak. Hiába olvastam el pl a Color Line vs Fjord Line cikket, valahogy nem bírtam felfogni. Ááááá. Szal ma nem lesz nagy csemegézés az újságból.
Nordmenn blir eldre og eldre - azaz a norvégok öregebbek és öregebbek lesznek. A cikkben a mandali öregek otthonának 2 lakóját interjúvoltál meg. Ők nem állandó lakók, mert otthon a saját hazukban laknak, de nap, mint nap bejárnak az otthonba a társaságért és azért hogy meleg ételt egyenek. Sverre egy 91 éves öregúr, aki szerint csak az hiányzik, hogy nem élnek a férfiak olyan sokáig, mint a nők. Na de egy kicsit most a számokról, a norvég Statistisk sentralbyrå (a továbbiakban SSB) szerint az elmúlt évben az átlag életkor 0,2 évvel megnőtt Norvégiában, ami az eddigi legmagasabb az ország történetében. A nők átlaéletkora 83,0 év, a férfiaké pedig 78,3 év. Ami elég közel van a rekorder Japánok átlagéletkorához, ami a nőknél: 86,0 év míg a férfiaknál 79,2 év. Ezt a növekedést a cikkben a gyógyszeripari előrelépésekkel (na igen itt elcsodálkoztam... mert amúgy szvsz a norvég dokik gyógyszerellenesek, de aztán lehet az öregeknél már más a hozzáállásuk.) és a nagyobb gyermekzületésszámmal magyarázzák ki. Ugyanis a szív- és érrendszerimegbetegedések csökken. Az SSB egyik munkatársa szerint ez a trend nemcsak Norvégiára, hanem az egész nyugati világra jellemző. Különösen a férfiak átlagéletkora emelkedik. A két nem közti életkorkülönbség 4,6 év a nők javára, míg az 1980as évek elsőfelében ez a szám 6,8 év volt. A 91 éves Sverre szerint a titok kulcsa: az egészséges étrend, sok friss levegő és nagyon sok nevetés. A cikk írója szerint, a bácsi minden második mondata mindig kacagásba torkollik és mindenkit meg tud nevettetni maga körül. Ő és a mellette ülő 86 éves öreghölgy, Eddy szerint: Mind a szellemi és fizikai erő egyaránt fontosak, ahhoz, hogy hosszú életet éljünk. Befejezesésül még megjegyzik, hogy jó tudni, hogy van jegyük odafentre, a mennykebe és hogy ott valami jó várja Őket, mikor a földi életük megszűnik. Amúgy még a cikk melletti részek tele vannak egyéb érdekes számokkal: Kevesebben halnak meg - az elmúlt 5 évben 41000-42000 norvég halt meg évente. Egészen 1970ig kellene visszamennünk hogy ennél kevesebb elhalálozási számot találjunk. Az 1990-es évek végétől több nő hal meg, mint férfi. Magasabb születésszám - 2009ben a népesség száma 58.950 -nel nőtt. ugyanezen év utolsó napjáig 4.858.200 élő (letelepedett) személy lett regisztrálva Norvégiában. A népességnövekedésszámának (tehát annak az 58.950nek) 35%át a születések, míg a maradék 65%át a bevándorlók száma teszi ki. Nemúgy mint 1972ben, amikor több gyermek született mint 2009ben, ugyanis akkor 61.800 gyermek született, 1300-zal több , mint azelőtt egy évvel. A születésszám rekordere Norvégiában Oslo, ahol 5.871 gyermek született (2009ben). Kristiansandban 438, viszont a teljes növekedés 1.186 személy. Ha már a születés-halál kategóriát átnéztük, a cikk mellett szerepel egy kis szöveg a házasságkötések és válások statisztikáiról is. Egyre több a házasságok és válások száma, mint ezelőtt. A tavalyi évben 24.800an léptek frigyre, míg 10.200an elváltak és 11.900an költöztek úgy külön (határozott v határozatlan időre... nem tudom), hogy nem váltak el. (Ezt nem tudom, hogy miért vezetik statisztikában, de nagyon valószínű, hogy az adózás miatt. Mert itt nem személyi adózás van, hanem adócsoportok. De sajna gazdaságból nem vok vmi profi, szal nem vágom az ilyen dolgokat) A tavaly évi új törvénynek köszönhetően 283 boldog azonosnemű pár házasodhatott össze, ennek 63%át leszbikus párok alkotják. (Igen Norvégiában 2009től a tövény megengedi az azonosneműek házasságát, de templomban még mindig nem házasodhatnak össze) Vest-Agder megyében 879en házasodtak össze tavaly, 869en 2008ban. Aust-Agder megyében pedig 552en, ami 12vel kevesebb, mint előtte egy évvel. A válások száma Vest-Agder megyében: 465 pár, előtte 427 volt, míg Aust-Agderben 329en váltak el a 2008es 333hoz képest.
Rémes, hogy milyen időjárás van most itt. Tök sok a balesetek száma, illetve a nem felkészült autósoké. Tegnap 2 kamion, egy litván meg egy spanyol, akadályozta a forgalmat ma meg lezárták a Varoddbrua-t emiatt:
(A kép baloldalánál a híd egyik tartópillérjénél az a fekete doboz az úton, az a box ami a kocsi tetejéről lerepült. A kocsi ablakában az a fehér izé meg a légzsák... Ja és a kocsi meg van pördülve.)
És akkor zárásként egy jó hír: Norvégia nagyon jól halad a vancouveri téli olimpián. Már 3 aranyéremnél tartanak. Grattis!!! A legelső aranyat az 1924es OL-en szerezte Torlief Haug langrenn-ben, ami ha jól tudom, sífutást jelent. És most 2010-ben, Vancouverben végre meg van a 100. is, amit Tora Berger - skiskyting (=sílövés) - hozott össze. (99. - Marit Bjørgen, langrenn - 2010; 101. - Emil Hegle Svendsen, skiskyting - 2010)
(A képen Tora Berger. Nem tom mikor készült a fotó)
Na a Green Tea-m ki is hült, mire sikerült összehoznom ezt a kis szösszenetet. És egész hétvégén melózok, de azért igyekszem blogolni is. Sees snart!
Nyugi, nem költöztem el. Még mindig a norvégiai Birkelandból (Kristiansandtól kb 30 kmre) lakom.
Az Alaszka elnevezés, pedig most tökéletes lenne úgy az egész helyre, pláne Birkeland esetében. (a centrum tiszta kihalt, írták is a helyi újságban - Birkenes Avisa - hogy fel akarják turbózni, de részleteket nem tok mondani, mert csak a fejlécet olvastam el, meg a képaláírást, ahogy vmi nagy kört mutattak, meg oransj pølse - narancssárga kolbász).
Tegnap szó esett a hóról... Hát akkor ma egy kis mutatóba csináltuk képet az egyik húgommal, Maricával.
(Az első képen remélem látszik, hogy mekkora hó van. A másodikon Maricával pózerolunk, de a havas szél folyamatosan a fejembe süvített és igen: Norvégiában nincs rossz idő csak rossz ruha! Nálam ez most telitalálat!!! A harmadik képen egy 1954ben készült Kristiansandban. Akkor is kicsit nagy volt a hó... Hehe)
A hó miatt indítottak egy kis visszaemlékezéses részt az újságban, ahová a helybéli lakosok régi, fekete-fehér képeket küldhetnek be természetesen atéllel, hóval kapcsolatosakat. Alatta a kis szövegben pedig elmesélik a azok történetét.
Az újság annyira nem volt érdekes, de lehet csak azért mert a Green Tea nem nagyon hatott és nem került be a véráramlataimba. e nem is vagyok normális h 22kor kezdek blogot írni... hehe
No de lássuk csak: Nyáron a trónörökös/koronaherceg és felesége/koronahercegnő, azaz V. Harald király fia, Haakon és Mette-Marit az Aust-Agder fylkébe látogatnak. Ez am tök jó, csak éppen Birkenes kommunét hagyják ki. A röpke 3 nap alatt (augusztus 31-től szeptember 2-ig) meglátogatják Evje és Hornnes kommunéket, illetve Grimstad, Froland, Arendal, Vegårshei és Gjerstad városokat.
A Dyreparkban (Kristiansandi állatkert) Pedig egy zsiráf baby született hétfőre reggelre virradóra. A 180 cm magas és 60 kg-s hím születését kamerával figyelték a gondozók. Majd tavasszal, ha jó idő lesz és eltűnik a hó, akkor sztem meg is látogatom :)
Hurra, hurra, hurra, for Lundsbroa! - ez az egyik cikk címe (Rondtforbi részben). Ugyanis a lundi híd idén 200 éves. 1809 augusztus 2-án határozta el egy csapat munkás, hogy összekötik Lund-öt és a Kvadraturent (Kristiansand sentrum). A hídnak van egy másik neve is: Thygesons bro. nyáron csinálnak is neki egy kis fest-et. Szal lesz ám páréééééé :D
Mára ennyi lenne... ja már holnap van, hehe Nattnatt folkens!/Jóccak emberek!
Joakimról már meséltem. Ő az a srác, aki Koreába utazott. Mielőtt elment volna adott nekem egy Siste sjanse! (=utolsó esély) feliratú borítékot és kérdezte, hogy van-e újság előfizetésünk, illetve szeretünk-e olvasni? Mondtam, hogy szeretnénk, de nem fizettünk elő semmilyen újsághoz. Na akkor ez a tiéd! - mondta.
A borítékban volt egy levél a Fædrelandsvennen főszerkesztőjétől, meg volt még egy A4-es lap, illetve egy válaszboríték.
A levél a "Kedves előfizetőnek!" szól: amennyiben a másik lapon az adatokat kitölti az egyik kedves barátja - aki még nem előfizetője az újságnak - nevével, címével, telszámával és e-mail címével, így gratis 3 hetet ajándékozhat neki. Azaz 3 hétig ingyen kapja a napilapot a postaládájába! Persze, hogy a kedves előfizető is jól járjon, így Ő meg nyerhet egy utazást. Akár neten is ki lehet tölteni az infókat, így még több ismerősnek/barátnak küldhetik el a 3 hetes ajándék újságot, így megnövelve az esélyt az utazásra, (h mégis hova, azt nem tudom) és persze az előfizetők száma is lehet, hogy gyarapodni fog. Micsoda marketingfogás, mi? :D
Az újságról annyit érdemes tudni, hogy a Sørlandet-ben (=délvidéken) történő eseményeket/aktualitásokat foglalja össze. 3 részre lehet - fizikailag - szétbontani:
Maga az újság. Ebben található: a Nyheter (=hírek), Rondtforbi (=körülötte), Vi og vårt (=mi és miénk - az éppen aktuális gazdasági téma*), Næringsliv (=közélet), Norge og verden (=Norvégia és a világ), Annonser (=hírdetések - eladás/vétel/állás/bérlés) és a Sport hírek.
A második rész neve I dag, azaz "ma". Itt a követekző fejléceket lehet olvasni és azokon belül van egy csomó cikk: Mening (=vélemény), Kultur (=kultúra), Debatt (=aktuális megbeszélős téma), Dagens mix (=napi zagyva - recept/keresztrejtvények/sudoku - mostanában nagyon felkapott és mindenki sudokuzik az öregebb korosztályban, de tényleg!/képregények és horoszkóp),Familie og venner (=család és barátok - itt gratulálnak az újszülötteknek, a szülinaposoknak, az eljegyzetteknek, a friss házasoknak és az évfordulósoknak), Annonser (megint egy csomó hírdetés, kiegészítve egy "Hva skjer" résszel, azaz a mi újság? - a napi, illetve a közelövőben történő eseményeket írják le a környéken.) Radio og TV (a napi rádió és tv műsor)
Tulajdonképpennincs is 3. része az újságnak, de mindig van benne vmi plussz hírdetés v plussz újság, most pl egy Intersport kínálat és egy "hogyan használd az uautódat télen"-szerű újságocska volt, eladó szalonos autókkal, megy egy pár oldalas kis brossúra Mazdákról... hmmm így kép alapján a Mazda 3 nagyon bejövős. :P
Ma február 17-e van és múlthéten adtam fel a válaszborítékot és szombaton már vissza is jött. (utólag esett le, hogy Joakimnek kellett volna feladnia és úgy kaptam volna meg én, meglepetésként XD) Ma déltájban mentem ki a postaládát kiüríteni és hát végre, nagy örömömre benne is volt az újság :)
Gyorsan ki is olvastam és kiszedtem belőle pár érdekességet, és ha ügyes vagyok, akkor ezt így fogom folytatni mindennap, amíg a gratis 3 hetem le nem jár...
Rögtön le is döbbentem, hogy 2 maszkos ember kirabolta az egyik órás-ékszeres kisboltot a Markens gate-n fényes nappal. Majd egy Nissan Quashqai típusú személygépjárművel távoztak, amit későtt Grimben megtaláltak. A kocsivel kapcsolatban érdekesség, hogy még 2009 december 6-án bejelentették, hogy ellopta valaki. Hmmm...
Hogy pontosan miket vittek el, azt nem írja, csak h sokat romboltak és mivel fényes nappal történt így nagyon sok szemtanú volt.
Aztán ezt tetőzte az a kicsi cikk, amiben azt írják, hogy még több hó lesz... Jajj de jó... egésznap esett ma is. A "még több havat" már el sem tudom képzelni :(
Na igen és az engem érintő téma, ami így érdekes lehet (nekem mondjuk már nem újdonság)a Vi og vårt részben található (ezért is a csillag, odafennt), hogy hogyan is kezdenek el a fiatalok leválni a szülőktől, azaz az első saját ingatlan, vagy érdemesebb nekik inkább bérelni. Végülis a cikkben nem dől el, hogy melyikkel járunk a jobban, mert mindenkinek más a tapasztalata, de mindenféle alternatívát megismerhetünk. Ezeker zölddel kiemelten láthatjátok.
A cikkben szereplő lányt Kaja-nak hívják, 21 éves, épp a 3. évét tölti a Kereskedelmi fősulin (bachelor képzésen). A fizetése nem elég hitelre, mert csak minden szombaton dolgozik egy ruhásüzletben. Most vettek a szülei neki egy lakást Osloban (jé az már nem is délvidék :P), ami az apuja nevén van és így Kaja neki fizet, kb akkora összeget, mintha saját maga bérelné azt a lakást.
A kérdésre hogy ismer-e olyanokat, akiknek a szüleik segítenek a kezdésben, a válasza, hogy sokat. Némely szülők a lakásvásárlásban segítenek a gyermeküknek, némelyek a házbérlésben. És mindez szerinte azért van, mert elég kevés diákszállást találni. (a diákszállások általában 3000 korona körül vannak havonta és csak egy szoba a tiéd és több, másik elsősorban idegen (legalábbis az elején) emberrel is együtt laksz. Már sok ilyen helyen voltam. Érdekes lehet, így lakni. Talán egyszer kipróbálom :P )
A Postbanken felmérése azt mutatja, hogy a megkérdezettek 50% segítené a gyermekét a ingatlanpiacon (=boligmarked).
A legtöbben egy 200.000 koronás előleggel indítják meg Őket. Igen ilyet lehet!!! 470.000 koronáig adhatsz pénzt a gyermekednek, mint örökség és ebből nem kell adózni. A következő 330.000 koronáig, 8% adót vonnak le. De minden évben kaphat a gyerkőc 1 G-t (ami 72.881 korona) mindkét szülőtől, ami még nem számít örökségnek.
Mások hagyják, hogy a csemete ingyen lakjon otthon, így azok tudnak spórolni (ebbe a kategóriába tartozok én ;D ), míg másoknak lakást vesznek.
Ha mégis a szülő vásárol lakást, a legjobb az lenne, ha az a gyermeke nevén állna - legalábbis Dag Jørgen Hveem, a Kereskedelmi főiskola igazgatója. Így az ember elkerülheti vmi adó kifizetését, mikor az ingatlan eladásra kerül. Ugyanis amikor az ingatlant eladják, az adómentes, amennyiben azt már több, mint 12 hónapja birtokolják, tehát az ő tulajdonukban van és ha legalább 12 hónapig használják is a 24ből, eladás előtt. Ez az oka annak, hogy jobb ha a gyerek nevén van, mivel Ő használja és nem a szülő... így nem kell fizetni adót. (Rem értitek...) Ettől az évtől viszont bevezették azt, hogy ha valakinek második ingatlana van, ami nem nyaraló, és amit sekundærleilighet/pendlerleilighet-nek neveznek, ennek értékének 40%-át kell befizetni, mint adó.
Ha viszont mégis a szülők nevén marad, úgy leírhatják azt később az adójukból. De mind Hveem és mind a Postbanken gazdaságivezetője, Ellen Dokk Holm óvatosságra inti a szülőket, ugyanis nem mindig szoktak a dolgok jól elsülni. Az ingatlanhitel felvételéért felelősséget kell vállalni.
Amennyiben mégis csak a bérlés mellett döntenek, és a szülő fizeti a bérleményt, úgy az adóbevallásnál 28% leírhat belőle évente.
Ja és így a végére 2 jó hír: Az első, hogy visszatért a ColorLine nyári konkurenciája, a Fjord Line! Azt már elfelejtettem, hogy pontosan mikor is kezdenek, de ha jól emlékszem április/május. A második, hogy ősszel végre Kristiansand környékének is lesz IKEA-ja és nem kell hozzá Stavangerig, illetve Osloig elmenni!
Hát mostanra ennyi. Ezek voltak számomra érdekes hírek/cikkek. Az újságért meg ezer köszi Joakimnek! Holnap folyt. köv ;)
Ja és az újságnak van honlapja is, szal kattints ide és már csekkolhatod is!
Hát igen, a karácsony előtti blogom elmaradt és a szilveszteri is. Ennek az az oka h lusta vagyok és hogy mindennap van mit csinálnom mostanában. Ezért nem szeretek ilyen utánpótlásos blogot írni, mert mindig kihagyok valamit és olyan összecsapott az egész.
A karácsony kellemesen telt. A szilveszteremet meg Osloban töltöttem, Ricsi és majdnem egy tucat magyar társaságában.
Még 2009 december 30-án 5 órás vonat út után érkeztem meg Kristiansandból Osloba. Ott találkoztunk Ricsivel. Majd egy gyors kajálás, ami sztem egy másfél óra tuti volt, mert pizzát késsel-villával illik enni, állítólag. Legalábbis Ricsi ezt mondta. Ő meg étteremben dolgozik… Borzalmas szokás, és ha tényleg így van, akkor gyakorolnom kell. Aznap este megismerkedtünk a szilveszteri társaságunkkal, időrendben: Anitával, Tamarával, Gáborral, Attilával, Zolival, Imivel és Balázzsal, majd másnap Szabival. A 2 leányzó, Ati és Szabi Osloban laknak. Imi és Balázs stavangeriek. Zoli és Gábor pedig Magyarországon élnek és csak snowboardozni jöttek Norvégiába.
31-én Ricsi megmutatta nekem Oslo-t ami szerintem tök jó hely. Csak eléggé kiakadt mindenki amikor rájött, hogy nincs nyitva a Vinmonopolet (csak ebből az üzletláncból lehet alkoholt beszerezni, ami nem sör vagy Smirnoff Ice…). De visszatérve ránk, bejártuk szinte az egész helyet és Ricsi nagyon jó guide volt. Még a Hard Rock Caféban is ebédeltünk. (a kép HRC-ben készült, amíg vártunk az ebédre) És arra is rájöttem, hogy nőnek néha milliárdszor jobb lenni, mit férfinek. Drága barátom még december elején rendelt magának a svédektől öltönyt (meg ha jól emlékszem inget is meg nyakkendőt is) de az még nem jött meg. Így kénytelen volt megvennie azt Osloban. Kb vagy 50 üzletben biztos h jártunk. Legviccesebb része az egész városlátogatásnak, Ricsi kommentjei voltak. Ha Ő nem akkor senki más nem tud jobban viccelődni a norvégokon. Este pedig szivesztereztünk és habár én azt hittem, hogy megyünk majd bulizni (am Zoli is ezt hitte), de az elmaradt, a társaság nagyon jó volt. Imi történetei fantasztikusak voltak, és Gábor amiket előző este mesélt forgatásokról, meg Ricsi a színházakról. Ja és persze a 2 lánynak, Anitának és Tamarának meg ezer köszi a finom kajákért, megérte nagyon, mert nagyon jól összedobtak mindent és finom volt! Köszi mindenkinek!!!
A szilveszteri partizás, azaz tánc, pia és miegyebek, sajnos elmaradtak, de másnap sikerült kibuliznom magam. Ugyanis január 1-jén Ricsivel vonatra ültünk és Gjøvikig meg sem álltunk. Este 7-re voltunk hivatalosak a julebord-ra, ami karácsonyi bulit jelent a kollégákkal, főnökökkel. Ezt néha a főnök lakásán, vagy étteremben rendezik meg. Mivel Ricsi egy Chaplin nevű étteremben dolgozik, ami bárként és discoként is működik, így neki tulajdonképpen a munkahelyén volt a buli. Hát amennyire azt hittem Oslo után (ahol a H&M-be még sötétbőrű kiszolgáló lány volt, ami egyáltalán nem jellemző Kristiansandra), a gjøvikiek is nagyon barátkozósak. Ahhoz képest kb 1 órán át tuti csak Ricsivel, meg Arnan-nal (Ricsi török kollégája) beszélgettem. Érdekes volt, mert mikor legutóbb Alexanderrel (na róla ígérem elmesélek mindent egy jó pár sorral később, mert még róla nem volt szó a blogban, holott fontos személy!!!) buliztunk, akkor már az első 10-20 percben vagy 5 emberrel több ismerősöm lett. Na mind1. Az esti vacsora Ricsi szerint egy elég egyszerű laza cucc volt. Jó igaza van, nem volt vmi bonyolult, de pl a köretként felszolgált krumplis cucc nekem isteni finom volt, abból még jó sokat ettem volna. Elvileg minden dolgozó 5 kupont kapott amit ital fogyasztására használhatott fel, és így igyen volt. De a főnök egyszer csak teli üveg Turkish Pepperrel (ilyen sötét színű alkohol, aminek medvecukor izé van), meg Tequilával tért vissza, és mivel ingyen volt, így itta mindenki mint állat. A buli végén sokat táncoltunk és csomó ismerőssel lettem gazdagabb a facebook-on, meg egy nagyon másnapos hangulattal január 2-án.
Délelőtt a Chaplinben reggeliztünk, majd bejártuk Gjøviket és este meg megnéztük a helyi moziban az Avatar-t Viki társaságában. Akival sajnos nem nagyon volt időnk jobban megismerkedni, de majd remélem legközelebb, mert nagyon aranyos csajszi. A filmről meg csak pozitívat tudok mondani. A filmbuzi.hu-n olvastam még róla, mikor még csak az így készült-szerű videók voltak, meg hasonlók. De már akkor is nagyon vártam. És megérte!!!
3-án Ricsi a kedvencemet, makarónit főzött, ami elég rendhagyó alapokból készült, de isteni jó lett! Nagyon ügyes szakács és remélem máskor is főz majd, legalább ilyen finomat! Este meglátogattuk anyujáékat, akikkel vagy este 11-fél12 ig beszélgettünk, filmet néztünk. Kellemes kis este volt.
(A kép -14°C környékén készült, amikor már 40 perce sétáltunk)
Másnap ki is kísértek a gjøviki vasútállomásra, ahonnan 2 óra volt az út Osloba, onnan pedig egy-másfél óra pihi után, 5 óra Kristiansandba. Útközbe a vonat 20 percre megállt technikai okok miatt – nagy hó. Így ha Zsuzsi éppen nem a birkelandi buszon ült volna, akkor lekéstem volna. Összeségében egy nagyon jó kis túrám volt, amit kár lett volna kihagynom. Köszi Ricsinek a vendéglátást és a mókás osloi és gjøviki túrát.
Na hát akkor időben egy kicsit vissza kell térnem októberbe. Amikor magyarországi látogatásomról visszatértem. Mivel Zsuzsi kerianyuméknál lakik, így elég ritkán találkozunk és épp itt lakott velünk – mint minden hétvégén – Birkelandban, amikor mesélte, hogy van egy norvég srác, akivel magyarul MSN-eznek. És éppen akkor jelentkezett be, amikor éppen élt ültem a gép előtt. Nagyon ismerős volt a képe alapján és elkezdtem faggatni Zsuzsit, hogy Ő véletlenül nem a Kattába jár esti suliba? Mondja Zsuzsi, hogy de szerinte igen, de megkérdezi. És ha hiszitek, ha nem: oda jár suliba, ahova én és osztálytársak vagyunk már augusztus óta!!! Tehát legközelebb amikor találkoztunk suliban, akkor sikerült egy gyors beszélgetést is összehoznunk. A fiút, ahogy már fentebb említettem, Alexandernek hívják, 23 éves és egy évig lakott Magyarországon, ahol egy miskolci otthonban segített angolt tanulni a magyar diákoknak. Nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni és kiderült, hogy egy nagyon jó fej srác. Azóta jó barátok is lettünk és már kétszer is voltunk együtt bulizni.
Tehát a 2010-em tehát jól kezdődött, azt leszámítva hogy már az első héten hívott a hotelből a főnöknőm, Rebekka, hogy van 2 híre a számomra. Megszűnik a takarítócsapatunk, mert egy cég fog helyettünk takarítani, ergó ki vagyok rúgva (meg a többiek is). A másodi, hogy be tudnék-e menni január 29-én és 30-án melózni. A válasz igen volt, persze. Kicsit örültem is, mert a hotel nem nekem való meló. Pláne utóbbi időben… másfél órát melóztam meg hasonlók… No comment. De szerencsére még novemberben Alexander felajánlotta, hogy segít melót találni. Amit sikerült is neki. Tehát most Kristiansand kommunének dolgozok és szellemi fogyatékos gyerekekre/fiatalokra vigyázok, 7-24 éves korig. Habár nem tom, hogy a szellemileg fogyatékos szó mennyire pontos kifejezés rájuk, mert van akinek semmi baja, azaz „tiszta a feje” csak éppen a teste nem mozog úgy ahogy kellene... Ahhoz képest, hogyha így bele gondol az ember és kicsit mesélek sztorikat, rém ijesztően hangzik, baromi jól bírom és eddig negatív kritkát nem is kaptam. Csak sok-sok vakt-ot/vikariat-ot kaptam – azaz felügyeletet/helyettesítést és tökre szeretem csinálni. Tök happy! :) Csak a fizetésem érdekes. Mert eddig minden hónap 10én kaptam meg az előző hónapi fizumat. Itt viszont: dolgoztam mondjuk január 20- február 19 és ezt a fizumat majd csak március 12én kapom meg. Szal periódus van. Éééééééééééés mindenféle járulékot is kapok mellé (esti, hétvégi, ünnepi, stb)!
Ja igen bulizás. November-december táján voltunk Alexanderrel bulizni, ami nagyon jó kis buli volt, akkor ismerkedtem meg Joakimmel, akiről azt hittem hogy narkós (Ő meg rólam, hogy ruszki-cigány… ne kérdezzétek, hogy ez hogy jött neki, ő sem tudja. Csak poénos akart lenni.), aztán Einarral, aki féltörök, félnorvég, Sinemmel, aki török. Christinával, akit én már több, mint egy éve ismerek, mert anyum és apum bankjában dolgozik, mint recepciós, illetve a pénztárban, de eddig még sosem találkoztunk a bankon kívül. Meg a 2 barátnőjével, Mariaval és Karival (az előző postban velük vagyok a képen), illetve egy K v C betűs sráccal, akit sajnos nem találtam meg a neten. Ekkor mentem először Spotba is, ez a hotelnek, ahol dolgoztam a szórakozóhelye. Van egy disco része, illetve egy lounge-része ahol egy srác szokott gitározni. Klassz kis este volt!
A januárt megint sikerült bulizással zárni. Alexander és Joakim ugyanis elutaztak és csináltak nekik ilyen Bon Voyage-fest-et. Az előbbi, haza látogatott 2 hétre Magyarországra, az utóbbi pedig Koreába ment dolgozni. Az előbbi nemsokára vissza is tér Norvégiába (azaz mire befejezem ezt a posztot már a repülőtéren is lesz), míg az utóbbi majd csak sokára.
(a képen balról jobbra: Joakim, Laura én és Alex)
A buli nagyon jó volt, és a másnaposság is meg volt. Sikerült Laurát (tudjátok, amikor anyum norvég kurzusra járt – már abbahagyta, neki volt egy Marika nevű magyar osztálytársa, és Laura az Ő lánya. Mindketten nagyon aranyosak és az utóbbi időben sokat találkoztunk és remélem még fogunk is) is beszerveznünk, így sok-sok norvéggel bulizott és Ő jól is érezte magát. Én meg sikeresen elhagytam a Buda-Pest fülbevalóimat :(
(a képen megint csak balról jobbra: Laura, én, Alexander és Einar)
A buli Karoline-nél volt, aki egy nagyon aranyos csajszi, ott volt Einar is, aki szokásához híven szigorúan csak whisky-t iszik és megismerkedtünk 2 új sráccal is.
Míg Alexander távol volt, így én kaptam meg egy pár helyettesítését, így elkezdtem egy napköziben, azaz SFO-ban dolgozni, nem ugyanezekkel a gyerekekkel, hanem másokkal, de van, akit ismerek a Bispegrából is (ez az otthon neve). Sajnos nem mesélhetek úgy semmit sem el a melóimról, sem a gyerekekről, mert titoktartási szerződésem van, de a lényeg, hogy aranyosak és nagyon jól eltelik velük az idő. Az egyik lánytól most éppen a kézjelekkel való beszédet tanulom. Tegnespråk norvégul. Izgalmas ;)
Am mostanában eléggé szerencsétlen vok, úgy minden téren. Pár hete elhagytam a buszkártyámat is, jó mondjuk január 25-én összeszedték a buszsofőrök az összeset és mindenki újat kapott, mert náluk is mágnes kártya rendszer lett, hogy megkönnyítsék, mind a 2 agder közötti utasok dolgát, illetve az AKT busztársaságát is meg nekik is könnyebb egy szkennerrel dolgozni, mint mindig nézni a kvitteringket (=számlákat).
Na de a sztori a következő: egy lakás-avatóra voltam hivatalos (innflyttingsfest) és már úgy volt hogy nem megyek, mire mégis mentem. Mivel nagy hó van és csúszik is az út, így még a domb tetején, ahol lakunk, elestem. Végül apa vitt le a domb legalájára a megállóba. Jött is a busz elég hamar, erre amikor éppen húztam ki a kártyát a tokjából, hirtelen nagy szél lett és nem kifújta a kezeim közül!!! Így beutaztam Kristiansandba, aztán Zsuzsival vissza Birkelandba és vagy fél órát kerestük, persze nem találtuk meg. Én már absz le is mondtam róla, sőt a busz irodájában szóltam is Ellen-nek, hogy elveszett. Az irodába menet, lefelé a dombon találkoztam az egyik szomszéd kisfiúval, aki adott egy tippet: a dombon le lehet csúszni és hogy gyorsabb, egyszerűbb. De mondtam neki, hogy ehhez én túl öreg vok. Erre kérdezte, hogy hány éves vok. 20 – mondtam. Ő meg: és miért nem mész kocsival? Nincs jogsid? Mondtam, hogy nincs, mire Ő teljesen meglepődött és olyan szemekkel nézett rám, mint aki azt hiszi, hogy át akarom verni. Én erre elkezdtem neki magyarázni, hogy nemrég költöztem ide, és lett jó kis állásom és nem nagyon tok 20 ezer koronát félre tenni egyszerre. Nem tom hogy megértette-e, de pont leértem, mire befejeztem a mesémet…
Erre egyiknap a melóból visszafelejövet, anyum meséli, hogy a szomszéd kislány, Henriette megtalálta a kártyát, az egyik kis lyukban a hóban. :O
Na hát egyelőre ennyi. Ahhoz képest, hogy 5 oldalakat szoktam írni wordbe, ez elég picike lett. De ígérem, most már nem hanyagolom a blogomat és gyakrabban fogok írogatni :P ezt mennyiszer megígértem már...
IGEN IGEN IGEN! Ez a csoda is megtörtént, azaz október 13-án végre sikerült majdnem másfél év után hazajutnom. (Azóta már vissza is jöttem :P) Nagyon vártam, mert életem egyik legnagyobb kalandja. Saját pénzből egyedül hazamenni. Jó annyira nem voltam egyedül, az oda és visszaúton is velem volt Cinti.
A kezdeti sokk ellenére, csodaszép 12 napom volt és majdnem mindenkivel tudtam találkozni. (am iwiw csak nekem nem szokta elküldeni az üzenetek vagy omlik össze a honlap ha levelet akarok küldeni? Tiszta gáz egy honlap :S) És végére már sikerült eltűnnie annak a furcsa érzésnek, amit legjobban úgy tudnék leírni, mint a bejegyzés címe, mitha a Marsról jöttem volna.
Magyarországi tartózkodásom alatt legtöbbet Nikivel voltam, náluk is aludtam a legtöbbször, meg Vityáéknál és mamáméknál is. Nagyon köszi mindenkinek!!! Andi és Dorcy is hívtak (igen, Ő egy másik Dóri, mert már 2 Dóri van :P) de náluk csak látogatóban voltam voltam, ott alvás majd lesz legközelebb, ha mág áll a meghívás.
Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, és nagyon sok új embert ismertem meg, illetve rájöttem, hogy a TALLY WEiJL egy baromi jó ruhaüzlet. Na de csak szép sorban…
A, mint Andizmus – egyik este átmentünk Nikivel Andiékhoz, hogy megnézhessük, miket alkotott a kicsi Bundi az elmúlt időszakban. Tudtam én, hogy tehetséges, de a festményeitől leesett az állam. Már kedvencem is van :P Hajrá Andi csak így tovább!!! Terjedjen az az Andizmus!
Á
B, mint Bence – első nap, kicsit letolt, hogy nem hívtam még fel, de már otthon vok és minél előbb kellene találkoznunk. Mondtam, hogy okés. Erre második nap, amikor Nikit és anyuját elkísértem Csepel Plázába, akkor nem vigyorogva jött le Matyival és Gáborral a mozgólépcsőn. Ja igen, és elkísért egyik este shoppingolni, de erről majd később. És Gábor: ne tagadd, mert én akkor is jobban emlékszem, mint Te!♥
B, mint betegség – Ekkora szerencsétlen is hogy lehetek, mire hazaértem mindenki beteg lett és még én is, de nyugi nem H1N1 meg ilyenek, csak sima megfázás…
B, mint Budapest – Nikivel leginkább sétálgattunk a városba, ami nagyon mókás volt, csak a lábfájás, mint következmény elmaradhatott volna. Ja és vettem egy Buda Pest elosztású fülbevalót is a Teréz krt-on, ami első alkalommal, amikor viseltem el is tört, de megragasztottam.
B, mint bulizás – amennyire sok bulizást, meg piakóstolgatást terveztünk be, csak 3 helyen voltam bulizni. Morrison’s 2-be, Rocktogonban és Club Undergroundba.
C, mint Cinti – utazóstársam, mind az oda és visszautat együtt tettük meg, vele is megbeszéltük, hogy majd Ők jönnek fel bulizni Budapestre, aztán mi (Niki és én) terenyére és ott szülinapozunk, mondanom sem kell, hogy egyik se jött össze.
C, mint Club Underground – életemben először láttam itt egy nagyon klassz transzvesztita show-t. Ja igen, am ez egy homoszexuális klub, de ez nem azt jelenti, hogy a heterók nem jöhetnek be. Szal mindenkit szeretettel fogadnak. A show meg fergeteges volt, márciusban is megyünk, ugye csajok? Ja igen Ricsi is velünk volt, akinek szintúgy tetszett műsor.
Cs, mint Csepel – életem 4 évét ott töltöttem, oda jártam középsuliba a Fodorba. Most is javarészt ott züllettem. Habár az országra jellemzően sajnos, kezd lepusztulni, nekem még ígyis egyik kedvenc városom.
Cs, mint csocsó – a világ legjobb találmánya. Imádom! Kár, hogy itt Kristiansandban nincs olyan hely ahol lenne.
D
Dz - Dzs
E, mint Edem – azaz Ádám, vagy Fazi, vagy Linelord, kinek hogy tetszik. Ő az egyik volt osztálytársam, ahogy Bence, Niki, Dorcy, Domi és Vitya is azok voltak. Az Ő 20. szülinapja pont november 23-án volt, és mivel a Magyar Köztársaság 20. szülinapja is akkor volt, így a kismázlis, mehetett Parlamentbe tortázni és még Bajnaival is kezet fogott, ja és az interjúról ne is beszéljünk… Happy Birthday!
É
F, mint Ferihegy 1 – itt szálltunk le és fel is. Amikor megérkeztünk akkor drága barátosnéim (sajnos Docy csak később tudott hozzánk csatlakozni) ott vártak minket egy táblával. Annyira édesek!
G, mint Gergő – na róla aztán tudnék mit mesélni. A lényeg az, hogy egyik nap, amikor Nikivel nézegettük az msn partnereimet, akkor eszembe jutott, hogy lehet fel kellene Őt hívnom, mert utojára nem sikerült jól a találkozónk. Felhívtam és találkoztunk is, nagyon örültünk egymásnak és votl egy csomó mesélnivalónk is. És akkor reklám: Gergő bandája, mármint az egyik, mert van másik is.
Gy
H, mint hajó – vagy autó vagy mindkettő. Nem tudom, mindenesetre nagyon jól nézett ki az a túristabusz, amit a Margit-hídon menet láttunk a Dunán úszva. Legközelebb én is kipróbálom.
I, mint időjárás – mikor eljöttünk Norvégiából, akkor kezdett az idő szebb lenni, amikor hazaértünk Magyarországra akkor meg ott lett rossz idő. Hmmm…
Í
J
K, mint Kristiansand – innen indultunk Cintivel október 13án hajnali 2-kor és ide érkeztem 25-én 21:30 tájban
L, mint LEGO – imádom a LEGO-t ez meg is látszott, amikor Vityáék boltjában voltunk. Mutatta Vitya, hogy van LEGO is. Erre nem elkezdtem vele játszani?! Össze is raktam egy kis házat, a figurákat már együtt raktuk össze. hahaha
M, mint Margitsziget – Amikor kicsi voltam párszor voltunk anyáékkal a szigeten, most Nikivel is bejártuk a felét. Márciusban jöhet a másik fele is, Niki?
M, mint milánói – mamám tudja jól, hogy odavagyok az olasz ételekért és ismer még egy csomó mást is, amit imádok. Tehát amikor mentem látogatóba, akkor mindig azok közül készített vmit.
M, mint Morrison’s 2 – Csajok már régóta járnak oda és mesélik a különböző történeteket, most végül én is elmentem. Az 500 forintos koktélok nagyon jól jöttek, maga a hely is nagyon klassz, főleg h sok táncterem, különböző zenékkel és tele van emberrel az egész.
N, mint norwegian – norvég repülőtársaság. Velük utaztunk. Am egyik régebbi bejegyzésemben már ítam róluk. Nekik vannak olcsó jegyeik.
N, mint NSB – „a Norges Statsbaner rövidítése, magyarul Norvég Államvasutak. Norvégia legnagyobb vasúti személyszállító vasúti cége” by Wikipédia. Ezzel utaztunk Oslo - Gardemoen-ig Kristiansandból, illetve Oslo - Ryggéből vissza Kristiansadba. Az odaúton - mivel éjszaka mentünk - kaptunk kis csomagot, amiben egy szemtakaró, egy felfújhatós párna, füldugó, illetve egy pléd is volt. Visszafele, Ryggében nem találtuk az autómatát, csak később, (ekkor is összefutottunk magyarokkal) így a vonaton vettük meg a jegyeket, így 20 NOK-kal többe került fejenként és mivel nem volt helyünk, így csak valahova leültünk. És pont ott volt egy idős nő helye, meg egy német férfijé, akit kísért. Amikor a nő észrevette h a helyükön ülünk, totál ki volt borulva és angolul hadovált, majd amikor jött a kaller, akkor beköpött minket és mondta h nem beszélünk norvégul. Ehhez képest a kaller norvégul mondta h üljünk át, mert hogy nekik foglalt helyük van és hogy eggyel előrébb csak egy személy ül, aki később száll majd fel, de ha vele megbeszélem, akkor Ő át tud ülni oda. Mondanom sem kell, hogy 2 megállóval később fel is szállt egy csajszi, aki rögtön mondta, hogy nem kell felállnom, neki jó lesz itt is, mi maradjunk és üljünk csak együtt, nyugodtan. Háhá, öreg néni, úgy kell Neked! (Am szidott minket egy csomó ideig, tuti bevándorló ellenes volt. Mondjuk nekem az volt a fura, hogy miért kezdett el hozzánk angolul beszélni, amikor éppen akkor nem is beszéltünk magyarul.)
Ny, mint nyelv – olyan baromi jó dolog, hogy több nyelven is beszélek. Amíg az útlevelem intézésére vártunk addig ketten voltunk és csak norvégul beszélgettünk. Aztán amikor a buszon zaklatott valaki, akkor is angolul válaszoltam és így nem piszkáltak.
O-Ó
Ö-Ő
P, mint pasik – sosem szoktam róluk írni, mert minek, meg amúgyis… Pláne az itteni fiúk. De sosem tudtam, hogy miért van az, hogyha be is jön valamelyik viking, akkor is unalmasnak tartom. Nagyon. Legalábbis számomra. Vagy még rosszabb: dorogzik. Hát a Morrison’sban sikerült rájönnöm tequilázás közepette, hogy mi a baj velük.
P, mint paranoia – lehet paranoiás vagyok, de otthon folyton azt vettem észre, hogy bámulnak. Nem tudom miért, de tényleg és nagyon zavart. Tisztára úgy éreztem magam, mintha vmi marslakó lennék.
Q
R, mint repülőút – életem első oda-vissza repülőútja volt. Odafele a C ülésen ültem, Cinti meg előttem, de mivel az középen van, így ablakon nem láttam ki. Ja és a mellettem ülő magyar srácnak üzenem, hogy bocsi, de nem Téged néztelek, hanem az ablakon próbáltam meg kinézni. Am nem nagy cucc a repülőn utazni, mondjuk nekem a becsekkolásnál voltak paráim, hogy jajj ezt elkobozzák, meg azt elkobozzák, de nem így lett. A smink cuccoknál a folyékony állagúakat, mint pl az alapozót, szempillaspirált, külön kis lezárhatós, átlátszó nejlon zacsiba kell rakni, ezt ott kapod a reptéren. A parfümöt is ebbe kell rakni és asszem 100 ml a limit. Visszaút alkalmával már ablakhoz kerültem, nagyon klassz volt, am füldögulós. Liftezős élmény.
R, mint Ricsi – Ricsi 23-án érkezett meg Budapestre, így aznap el is jött a barátnőimmel és velem az Undergorundba, azt mondta, hogy nagyon jót bulizott velünk, szal remélem legközelebb is megejtjük és eljön velünk, persze csak ha Ő is meg mi is egy országban leszünk.
S, mint sminkelés – Dorcyékat amikor meglátogattam, akkor kitaláltuk, hogy sminkelünk, mármint én sminkeltem ki Dorcyt, mert megígértem neki és húúúú, annyira szép lett, megérte a sok youtube videót nézegetni. Kár, hogy nincs meg róla a kép.
Sz, mint szülinap – hazatértemkor 3 szülinapi bulira voltam hivatalos, abból Dorcy szülinapját, a Morrison’s 2-be ünnepeltük, Ádámét, pedig náluk. Cintijére betegség miatt nem tudtunk elmenni :(
T, mint Tesco – egy jó pár éve lett tradíció, hogy mielőtt mennék valamerre bulizni, de a szórakozóhelyen drága az alkohol, így Tesco-túra van…
T, mint Tally Weijl – húúú hát az a ruha üzlet, számamra maga a mennyország, álmaim ruháját meg is találtam és főnyeremény volt, mert nemrég az egyik buliban felvettem és vagy irgykedtek, vagy mondták, hogy nagyon jól nézek ki. (a Képen a 2 csaj, pl az utóbbi véleményen voltak :P)
Ty
U
Ú, mint útlevél - ezt kellett hosszabbítanom és nagyon el vok szokva a magázástól, de ez még ez nem is lett volna gond, ha a Lurdyban nem nyomnak a kezembe egy 28e HUF-os csekket, h töltsem ki és fizessem be, majd jöjjek vissza 6ra… és hogy ezért miért pánikolós szitu? Mert én még soha életben nem töltöttem ki csekket, arra sem emlékszem h amikor kifizettem mit csináltam és miket kaptam vissza meg stb. Most kb te is Kedves Olvasóm, úgy nézhetsz rám, mint a barátnőim… érthető… Kinnt élek Norvégiában, csomó dologban segítek egy csomó embernek, de itt még egy csekket sem töltöttem ki a 2 és fél év alatt, mert itt nem csekkeznek, hanem NetGiro-znak. Azaz az internetbankot használják, és ott fizetik ki a számlákat KID-nummereket használva, meg bankszámlaszámokat, meg ilyeneket… Olyat már tök sokszor csináltam. Még jó, hogy Dóri (aki kicsiny bandánk új tagja lett) segített. Köszi Neked! M tök ciki, életemben először találkoztam vele személyesen és így beégni… De nincs gáz, volt még alkalmam vele is talizni.
Ü, mint üvegajtó – amikor Nikivel a Tescoba mentünk telefonkártyámat feltölteni, akkor a hátsó bejáraton mentünk be és volt ott egy pad aminek háttámláján ilyen kigubbadt szemű nő volt, azzal a felirattal, hogy Észreveszed? V vmi ilyesmi, hát én annyira észrevettem, hogy neki mentem az üvegajtónak, ami meg szenzoros, elvileg… Na ezt csinálja vki utánam!!! :D
Ű
V, mint Visa – abból is electronom van, és nem tudtam a vonaton használni, de amúgy mint vásárlásokkor, mind bankautómatáknál, jól működött.
W, mint Westend City Center – október 20-án 4 óra leforgása alatt elvásároltam 53e HUF-ot Bence segítségével. Jó, de csak értelmes dolgokat vettem. Télikabátot, bőröndöt (kézi poggyászt), parfümöt és felsőt.
X
Y
Z
Zs
Na röviden ennyi lenne a kalandom. Ja és az egész az 1100 koronás oda-vissza fapados repjeggyel, 200 koronás vonatjeggyel és 720as visszafele-vonatjeggyel, összesen 7000 korona körül volt.
A sztori pedig remélem követhető volt és érthető.
És még egyszer köszönök mindenkinek mindent és nagyon szeretlek benneteket!!!
Kövi bejegyzésem karácsony táján lesz. Úristen már csak 16 nap! :|
Mióta Turid lett a tanárom a norvég nyelvtanfolyamon és már elég jól lehet velünk az órán beszélgetni, nagyon belefolytunk mindenféle témába a homoszexualitástól kezdve a politikán át a vallásokig. Ezért is volt "nagyon para", hogy ki kerül kormányra...
Szeptember 14-én le is zajlottak a norvégiai parlamenti választások és a felállás marad úgy ahogy az elmúlt 4 évben volt, szal hiába volt szimpi az FrP (Fremskrittspartiet - haladás pártja - szószerintifordításban: az előrelépés pártja, Ők az alma), gratulálok a VörösZöld kormánynak (Den rødgrønne regjering - a logójaik színéből eredendően hívják így őket és ez a 3 párt alkot koalíciót egymással): Arbeiderpartiet+SosialistiskVenstreparti(SV)+Senterpartiet. (azaz a Munkáspárt=rózsa+ Szocialista baloldal+központipárt v agrárpárt=az a 4levelűlóhereszerűség)
Tehát a felállás marad az, ami eddig volt és még lesz is - reméljük - az elkövetkezendő 4 évben. A parlamenti helyekben is van változás, de ami a legérdekesebb, hogy a Venstre (ők a baloldal, és a nagy V betű a jelük), akik a liberális párt lennének, 2 helyet tudnak csak elfoglalni a parlamentben. Ami azt mondják, hogy elég szomorú... mert hogy az egyik legöregebb párt.
De Zsuzsi örülhet, mert a választások idején személyesen a miniszterelnöktől, Jens Stoltenbergtől kapott rózsát, ő ugyanis az Arbeiderpartiet embere és a Markens gata-n osztogatta a rózsákat, ami ugye a párt jele. De drága húgom ezt nem tudta és csak 2 nap múlva esett le neki, hogy miért volt neki ismerős az a szimpatikus, mosolygós hapsi... (képen)
És még mindig az a véleményem, hogy a vikingektől kellene tanulnunk, mert náluk, olyan nincs hogy kampánycsend és amikor elkezdtem drága Mikki haveromnak magyarázni, hogy az mi, akkor kiröhögött, hogy ilyen marhaságot. A politikusoknak épp az a dolga, hogy politizáljanak 0-24 óráig... höhh? És a választások alatt semmi tüntetés és egyéb ilyen baromság nem volt. Jó mondjuk valahol eltűntek a szavazatok... de nem emlékszem, hogy mi volt pontosan... de meglettek és ez a lényeg!
Közben meg számoljatok velem együtt vissza, mert 10 nap múlva végre hazatérek és 12 csodálatos napom lesz a barátnőimmel és barátaimmal, akiket már több mint egy éve nem láttam és mindezt saját pénzemből intéztük drága Cintimmel, akivel együtt repülünk oda és vissza!
Húúúú, mostanában nagyon kapós lettem, no nem a vikingek körében, hanem mint tolmács, hol anyáéknak segítettem a ház miatt, bank miatt, hol keriméknek a sulik miatt, szal zajlik az élet…
Igen, örömmel jelentem be, hogy költözködünk újra. De most Birkelandba, tudjátok tavaly körülbelül így augusztus végén tévedtem el arra a busszal, amikor véletlen rossz buszra szálltam. Ma volt a kulcsátadás, tehát mától büszke háztulajdonosok vagyunk, és igen Bence, mától 25 évig biztos, hogy Norvégiában fogunk lakni :P
A hitelt megint csak Terje intézte, de most egy számomra ismeretlen dolog is szóba jött: a biztosítás (forsikring [forszikring]).
Nekünk eddig a Gjensidig banknál volt biztosításunk, de őszintén, alig tudtuk, hogy Erika annó miket intézett és miért, az volt a tuti hogy 400 ezerig volt a belső bebiztosítva. (külső azért nem volt, mert bérkecóban lakunk, azt meg a tulajnak kell fizetnie) De volt ugye még a kocsi és az utasbiztosítás is. Na most Terje azt mondta, hogyha áthozzuk a biztosításainkat hozzájuk, akkor sokkal jobb tilbud-öt (ajánlatot [tilbüd]) tud mondani. Úgy voltunk vele, hogy hát akkor ajánljon. És ha hiszitek, ha nem, úgy jött ki a dolog, hogy a kocsinkra, az utasbiztosításra, a házbelsőre 500 ezer koronáig és házkülsőre, kb ugyanannyit fizetünk mind eddig. (tehát egy 100 ezerrel nőtt a házbelső és még a házkülső biztosítása is hozzájött és ráadásul kibővítve)
A kecónál kiterjesztett biztosítás van, ami azt jelenti, hogyha a mosógép tönkre megy és elárasztja a fürdőszobát, de úgy, hogy az átterjed más szobákba is és tönkre megy mondjuk a számítógépem, akkor azt is fizetik, mert abból a hibából ered a kár.
Szal tényleg tudott jó ajánlatot tenni. És most örülünk, mert ez már tényleg egy igazán nagy lépés… saját ház… hmmm… Gratulálok a házvételhez! ;)
Igen-igen, itt már augusztus 17-e óta megy a suli, én ugye esti suliba járok. Am mindenki más Zsuzsi, Marica, Anci, Rencsi, Bebi és Petra nappalira.
Ja és igen, anya is… olyasmi norvég kurzusra jár, mint amire én jártam tavaly, csak Ő fél 12-től van, 1800 koronát kell fizetnie havonta és az én egyik régi tanárom, Turid, lett a tanára. Őt nagyon megszerettem a suli végére, mert nagyon okos, tájékozott és még érdekes dolgokat is tud mesélni, kicsit hiányzik is. Szal most norvégot tanul, amikor csak van ideje. És az osztályában van még egy magyar nő, akinek van egy 16 éves lánya is.
Zsuzsiegyéves KG-be jár, ami tök jó, csak hogy most Birkelandba járunk, ami Birkenes Kommunében van és az Aust-Agderben, így nem járhat a kristiansandi KSS-be, mert nem engedi neki Birkenes Kommune. Arra az okra hivatkozva, hogy neki is van hasonló iskolája, ahol van üres hely – ami jóval drágább és teljesen más rendszerű, tehát kezdhetné az egészet előlről. Mi ezt nem szeretnénk, tehát Zsuzsi kerimékhez költözik, így tud nekik is segíteni, ami rájuk is fér.
Ugyanis tavaly nagy hibát követtett el kerim, hallgatott Erika butaságára, hogy Bebi járjon normális iskolába, ahova Rencsi is jár, norvégok közé, mert hogy első osztályban nem tanulnak semmit. Nagy kamu az egész… már összeolvastak, meg elkezdtek összeadni, kivonni!!! Bebi tanára meg a másik fele, aki hiába, hogy látta a gyerkőcön, hogy nem ért semmit és gyorsan intézkedett volna, letojta úgy az egészet, ahogy van. Tehát amikor most beírattuk Petrát a Mottaksskole-ba (tudjátok ez a KSS-nek azon része, ami a kisgyerekkel 6-15 év között foglalkozik) és mondtuk, hogy Bebit is szeretnénk, sajnálattal közölték, hogy nem megy, mert már járt egy egész évet köziskolába (azaz nem ilyen speciális suliba), és így elveszítette ezt a lehetőségét. Akkor nagyon ki volt mindenki, mert ez nem fair, főleg, mert azzal takaróznak, hogy nem kapnak a gyerek után pénzt, de am az van, hogy mivel kijárta azt az egy évet egy köziskolában és senki nem szólt hivatalosan, hogy baj van, mert nem tudja a nyelvet, így feltételezik róla, hogy tud már norvégul. Ami persze nem igaz, mert mindennap úgy jön haza, hogy unatkozik, mert nem beszéli a nyelvet és hiába figyelne, nem ért szinte semmit, de a tudásszintja megfelel a többiekével, csak tényleg a nyelvtudása hiányzik. Na megint ki a hibás?! (nem a szülő… ennyit biztosan tudhatok, ugyanis többször szólt, hogy ez így nem jó…) Tehát jövendőbeli kivándorló magyarok, erre nagyon tessék figyelni, inkább kezdjen a kristiansandi Mottaksskoleba a gyerkőc, ha erre van lehetőség. Habár ellenpélda Cinti öccse, akinek sikerült, de nem minden gyerek egyforma és ha jóltom, Ő is nagyon sokat járt haza sírva a suliból.
Szal Petra a Mottaksskolébe jár, a rendszer ugyanaz, mint eddig, taxi viszi-hozza, SFO (délutáni foglalkozás) is van és azt mondja, hogy jó hely a suli, csak ellopták a cipijét és azt sajnálja picit, de már vannak barátnői. Tudjátok, fő az optimizmus!
Marica és Anci ugyanoda járnak még, mint eddig, de már nemsokáig. Anyáék szeretnék, hogyha mindkettőjük birkelandi suliba járna, de Marica a Ve skoléba szeretne visszajárni, mert ott már sok az ismerős diák és tanár és csak 18-19 km-re van a házunktól. De így a busz nem ingyenes és mivel - nem tom, hogy említettem-e már, de - a buszközlekedés rémes, és így korán kell kelnie és a buszbérletet is nekünk kell állni.
Heheh, majdnem kihagytam a lényeget magamat: voltam az esti sulin… hát nekem az angol tanár nem szimpi. Olyan nagyon partyarcnak hiszi magát, és kiderült, hogy csak angolra meg norvégra kell bejárnom. Na jó de megint nem az elején kezdtem.
Első nap, 17én amikor bementem a Katedralskole-ba, megijedtem, hogy csak norvégok voltak, de azok minden korosztályban… ijesztő volt tényleg, rögtön hiányozni is kezdtek a bevándorlók meg a KSS. Aztán rövid tájékoztató után haza is mehettünk és összefutottam 2 régi osztálytársammal, Juliával az orosz nővel és Andeattal az iraki csajjal. Ők nem változtak semmit, csak Andeatnak lett piszok nagy pocakja és nemsokára majd megszületik a babája is.
Másnap csak rådgiving volt, ami azt jelenti, hogy aki bement annak elmagyarázták személyre szabottan, hogy mi hogy van. Itt ismerkedtem meg drága Morten cimbimmel, aki nagyon jó arc és azóta vele bandázunk, meg Tor E.-vel (azért csak „E” mert nem sosem értem mi a második neve) a norvég órákon. Mondjuk ez utóbbi sztem csak nyitott szemmel alszik. Na de lényeg az, hogy ugyanazt tanulom, mint eddig, csak kicsit máshogy és norvégul. De néha van újdonság is: pl a Ságákról sosem tanultam még. Ja és ezen a rådgivingen tudtam meg, hogy csak angolra meg norvégra van szükségem és kiderült, hogy van egy új elnevezésem is. Már nemcsak ungarsk (magyar), utlandsk (külföldi), innvandrer (bevándorló) vagyok, hanem fremmedspråklig is, ami annyit tesz, hogy nekem nem anyanyelvem a norvég.
Szal hajrá Juli, már csak egy éved van és mehetsz egyetemre… remélem addigra már tisztázódik is bennem, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek…
Volt időm végre megnézni, hogy mit is dolgoznak a szüleim.
Apa melóhelyén semmi probléma, már 2x is elmentem vele kocsikázni és belezúgtam Tvedestrandba. Gyönyörű hely, de tényleg. Majd szeretnék ott lakni egyszer. Olyan kicsit Egerre hasolít, arra az óváros részére ahol a vár is van, hogy úgy felkúsznak a házak a hegyre/dombra, de ilyen skandináv beütéssel, mert fából vannak. Ahogy Ricsi mondaná: „Zseniális” ahogy meg van alkotva, meg ahogy kinéz.
(A képek minősége már sajnos nem a legjobb, egyrészt tönkre ment a telefonom fényképezőgéprésze, másrészt a fény sem volt megfelelő, am a képen én lennék :D )
Kristiansandban van egy nagy DHL-es raktár, ahova Oslo-ból bejön az áru, szétosztogatják területek szerint, apáé: Risør, Tvedestrand és környéke, néha még arendali szállítmányokat is kap, mert útba esik neki. Aztán kiszállítja a cuccokat, a megadott helyekre. Ja és van ilyen szkennere is, ami tök bonyolult kütyü, de nagyon megkönnyíti a melót, mert így egyszerűbb kommunikálni a raktár és a szállító között, a beérkezett áruk és hasonlókról.
Ja apropó Ricsi, 2 hét és meglátogatom Őt, és csinál nekem igazi milánóit, meg megnézem Oslót és elmegyek egy MIN (Magyarok i Norge) magyar találkozóra. Érdekes lesz!
Anya melóhelyén is voltam, ami egy nagyon nagy irodaház és tiszta labirintus volt elsőre.
(A képen: felpróbáltam anyumék munkaruháját, am az enyém is kb ilyen a hotelben, csak nem kék színű, hanem világosbarna)
(Amikor anyáéknál látogatóban voltam akkor ilyen "visitor" kártyát kaptam)
Zsuzsi is melózik, Ő egy utcai kiosk (büfé)-ban árülja a pølséket [pölsze](virsliket), hamburgereket, illetve nyáron a jégkrémeket, sløsh-t [szlös](jégkása) és a softis-t [szoftísz](gépi fagyi). Néha a barátnője, Cicile is besegít neki.
(A fekete hajú csajszi a húgom, a másik Cicile.)
Amikor előbb végzek a hotelben, akkor mindig beugrom hozzájuk, hogy boldogítsam Őket.
Olyankor mindig csinálnak vmi meglepit nekem, amit persze a pénztárcám bán meg. Mint pl ezt a softis-t :P
És igen, megint egy újabb poszt. Nehéz szülés volt, de csak meglett.
Egyfelől, mert amikor elkezdtem akkor nyári pangás volt és sehol egy lélek, másfelől, mire megjött az ihlet, már olyan gyorsan elkezdtek pörögni az események, hogy biztos, hogy kimarad valami, amit az következendőkben igyekszem elmesélni...
Nem is tudom, hol kezdjem… A legésszerűbb az lenne, ha ott ahol múltkor abbahagytam:
Vége a Quart fesztiválnak, a város kihalt. Mindenki punnyadt. Megjött a rossz idő. Akikkel együtt lóghatnék, elutaztak. Azóta majdnem mindennap itt csücsülök a gép előtt, sőt mindennap azt csinálom, hiába tagadom.
Az elmúlt hetekben 2x voltam bankban, először: mert Zsuzsinak bankszámla kellet, nekem meg bankkártya, de nem jártunk jól, mert ez a bank (Sparebanken Pluss) nem ad fényképes bankkártyát. Nekünk meg pont ez lett volna a cél, hiszen azzal tudjuk igazolni magunkat, így meg még mindig azt az ordenáré nagy plexilapot kell hordanunk, amit a bevándorlási hivataltól kaptunk, és ami igazolja, hogy dolgozhatunk és élhetünk az országban. A méretével még nem is lenne baj, de hogy amikor megyünk bulizni az összes kidobóember megnézi és elkezdi vizsgálni, mert lövésünk sincs mi az és csak azért engednek be, mert rajta van a politi (rendőrség) pecsétje. Szal bankváltás lesz…
A másik ok a hitel volt. Nagyon jó lenne már saját ház, az azért mégse 12 ezer havonta és a hitel visszatérítését fizetnénk vele és nem „huss ki az ablakon” összeg lenne. Megéri, mindenféleképpen. A finn.no-n már nagyon régóta nézzük a házakat, mindig találunk 1-2-t ami minden szempontnak megfelel: közel Kristiansandhoz, buszmegállóhoz, árban is jó, szobákban, stb. Tudjátok ugyanaz, mint a bérleménykeresésnél. Ki is néztünk 3-t, amire lenne is pénz. Na de ehhez bank kell!!! Mivel millió koronákról van szó, ezért nem elég csak elmesélni a havi bevételeidet, mint keriméknél volt elég. Be kellett vinni a legutóbbi fizuelszámolást, amit „månedlønnslipp” [mónedlönnszlip] –nek hívnak, és az előző évi adóbevallás, „selvangivelse” [szelvánjivelsze]. E kettő nélkül nem nagyon adnak hitelt, habár ki tudják számolni is, persze, de azért jobb ha van. Beszéltünk a bankban a sráccal, és megdumáltuk vele, hogy mivel most van a bankban majdnem félmillió koronánk, és havi 12-t fizetünk a kecóért, a havi 10 ezer is okés, mint havi törlesztőrészeg és mivel 1,8 és 2 millió közötti házakat nézegetünk, így 1,4-1,6 milla kellene tőlük, azaz a banktól. ( A pénzösszegeket nem váltogatom át, bocsi. Mindenki számolja ki maga, ha akarja. Ígyis elég sok csúnya pletyka terjeng az éhezésünkről és hasonlók…)
Srác, azaz Terje (igen, igen, ugyanaz a srác aki keriméknek intézte a hitelt) meg is ígérte nekem, hogy a holnapi nap folyamán visszahív, hogy igen vagy nem. Amit először a hónap folyamán-nak értettem, mert „i løpet av i morgen/morra” = a holnapi nap folyamán [ i löpet áv i móren] – de a dialekt/tájszólás miatt néha [i móra] is, „i løpet av i måned” = [i löpet áv i móne], de ez tájszólásban [i móna]nak is mondják. hehe, rem értitek. na de a lényeg mindebből az, hogy másnap felhívott, hogy igen, megkapjuk a hitelt!
Ki is néztek anyáék 3 házat. De a 3 közül egyiknek sem volt elérhető a megler-je (megler=közvetítő), mindenki nyaralt. De egy hét múlva sikerült megnéznünk az elsőt, ami a képeken nagyon szép volt, de élőben…
A nappali egyik ablakában 2 porcelánbaba állt, amikor a hálószobákhoz értünk: egyikbe 3, másikba 6 baba volt. A pince egyik kis szobájában egy 2x1es kis asztalon pedig ha nem 10-12, akkor egy sem. Szinte kimenekültem a házból, mert ennyire rossz érzésem még sosem volt, még az auschwitz-i látogatáson sem. Apummal és Maricával még a kocsiban megvittatuk, hogy a ház tulaja is elég furcsa fazon volt, és hogy nekik is nyomasztó érzésük támadt a házban. Hmmm ez már kicsit gyanús. Másnap reggel, amikor anyummal a konyhában beszélgettünk, mesélte, hogy neki olyasmi érzése volt, meg mintha valaki figyelné őt egész végig, és hogy Anci és Zsuzsi is hasonló érzésekről számolt be a visning (háznéző [vizning]) után. Jó-jó most lehet azt hiszitek, hogy megkattantunk, de nem! Nem lehet tudni, hogy mi történt abban a házban… de anyum szerint csak a porcelánbabák… De akkoris különös… Áááá iszonyat para volt az egész.
A második házat meg sem tudtuk nézni, mert mire visszajött a szabadságból a megler addigra megunták a várakozást a háztuljadonosok és inkább leszedették.
A harmadik ház Venneslában van és csak pár kilóméterre Cintiéktől. Meg is beszéltük a meglerével, hogy megnézhetjük és hogy szólt a tulajnak is. Egy esős napra kaptunk időpontot, de a házban senki nem volt. De anya és apa kitartóak voltak és maradtunk háznézőben, 10 perc múlva meg is jött a tulajdonosa, aki az egész háznézésről semmit sem tudott. De aztán körbe is vezetett minket.
A házról szerintem: tökéletes! 2 busz is jár, többször is egy órában, 5 szobás, 2 fürdős. A konyha gyönyörű, egyik fürdőben hangulatvilágítás, nagy kert, hűtőszoba, nagy nappali sok fénnyel és terasszal, iszonyat nagy pince.
A házról anyáék szerint: mivel a pincében átvizesedik a fal a sok eső hatására, ezért azt meg kell csinálni. Hiába a nagy terasz, ha el van korhadva és nem biztonságos. A pincében a mennyezetet fel kell fúrni és amúgy is alacsony, kellene egy új, mert a kocsi nem is fér be még boksz nélkül sem. (Box, tudjátok ilyen belepakolós doboz, amit a kocsi tetejére lehet rakni)
Eredmény: adtunk bud-öt (licitet [büd]), 1,8 millát. De az eladó ezt keveselte, mert 2,075-öt akart érte, és még az 1,9 sem lett volna elég. Tehát felejtős…
De anyáék nem adták fel és találtak egy házat Birkelandban, amit ugyancsak megnéztünk és anyáék véleménye: tökéletes, habár kell rajta dolgozni, de megéri.
Én véleményem: Birkeland?! Na nee máááááááááár!
Végeredmény: majd jövő héten elmesélem! ;)
Időközben már sikerült átmenni másik bankhoz is (Sparebanken 1), ahol nagyon aranyosak az ügyintézők és minden kérdésünkre tudtak válaszolni. Jövő héten jön a bankkátyánk is :) Ami fényképes lesz, de első 2 hónapban még nem használhatom netes vásárlásra... No de lássuk csak, már nemcsak a gép előtt űcsörgök.
És megismerkedtem magyarokkal is. Számszerint 5-tel. Magyarokra lelni nagyon kicsi az esély itt, Norvégiában, de elő szokott fordulni. Gondoljatok csak pl arra, ahogy megismertem Cinti barátosnémat, akivel azóta már meghódítottuk a Club Leopold-ot. De nem tehetünk róla, mi tudunk táncolni :P Igaz Cinti? (ja am időközben neki is lett ám blogja ide kattintva olvashatjátok!)
Na de vissza picit a magyarokra...
Anyum és kerianyum kollégái között van jó pár magyar is. Ők is takarítanak egy norvég hapsi cégénél és nekik is meggyűlik a bajuk a norvég rendszerekkel.
Egyszer tolmácskodtam is nekik, de hiába fordítottam oda-vissza az adóhivatalnál, sajnos nem tudtam segíteni.
Kicsit talán ezért is érzem azt, hogy nem vagyok elég jó tolmácsnak és nem is beszélek olyan jól norvégul, de mit várok magamtól, hiszen csak egy éve tanulom a nyelvet... de már 2 éve itt lakom... jó mondjuk abból fél évet Magyarországon hawaii-dizsi-napszemcsiztem "12. osztályos osztályzóvizsga és érettségi" álnéven... hehe
Amúgy jó fejek és kedvesek mindannyian, és sztem majd lesz róluk szó az elkövetkezendőkben.
De hogy az élet ne legyen egyszerű: Leif nem akarja apumnak kifizetni a fennmaradó összeget a feriepengeréből (szabadságpénz), amivel lóg tavaly október óta. Írtunk neki egy kravbrev-et ami követelménylevél vagy valami ilyesminek felel meg norvégul, de még át sem vette, ami elég nagy gáz, mert így okot adott arra, hogy meglátogassuk a rendőrséget. Ugyanis, ha valamidet a főnököd nem fizet ki, legyen akár az aktuális vagy exfőnököd, akkor vagy a szakszervezet segít neked, feltéve, ha tag vagy, vagy neked kell intézkednek, és akkor ez a levél az első lépés. De hiába van norvég középfokúm, ha fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki egy ilyen levél, főleg, hogy a suliban nem is tanultunk ilyet. Erre jó a Google! 10-20 perces keresgélés után meg is találtam, kicsit átírtam és tökéletes is lett.
Anya munkahelyén sem valami fényesek a dolgok. (Enyémmel most semmi gáz nincs, szerencsére) A főnöke egy segg! Bocsi a kifejezésért, de valahogy nem jut eszembe más szó, ami szebb lenne és pontosan illene rá. Kitalálta, hogy anyának és kerianyumnak csak félfizut ad, mert a 2 épületből csak egyet takarítanak. De a szerződésükben épületről nincs szó, csak annyi, hogy 3 és fél órát kell takarítaniuk és azt 5x egy héten meg is csinálják. Voltunk a kedvenc panaszkodós irodánkban, ahova Leif miatt is mentünk egy párszor. Ott mondta egy hapsi, hogy ilyet nem csinálhat és vagy lépjenek be anyáék a szakszervezetbe, vagy fogadjanak ügyvédet. És amúgyis ez a munkaszerződés úgy, ahogy van, egy az egyben nem korrekt. De ez még semmi, a cég csődbe ment és augusztus 31-től LTD-ből AS lesz. Ami nem tom, hogy mi, de az biztos, hogy amiért anya és kerianyum szóltak, hogy nem jó a fizujuk, így nem vesznek részt. Ergó elveszítették a munkájukat…
Ha most licitálunk a birkelandi házra, akkor azt meg kell venni, de csak akkor tudjuk kifizetni, ha a bank még odaadná azt az 1,6ot. Ha nem veszünk semmit, akkor egy fizuból, ami nem olyan sok kellene több, mint felét a házbérbe költenünk, ami pénz kidobás, mert sosem lesz a miénk…
Hogy ne csak in medias res-be kezdjek, Meg vannak a képek Adriana-tól és úgy néz ki, hogy jövőhéten Karen lesz a fotósom. Látjátok, hogy ez a kép mennyivel szebb mint az előző???!!!
Cinthia hazament Magyarországra és majd csak augusztusban jön vissza és nagyon hiányzik.
Turiddel voltunk 2 múzeumban is, az egyik egy nagy ház, ami Kristiansand leggazdagabb kereskedőjének tulajdona volt 5 generáción át és a legutolsó tulaja, vénlányként halt meg, de úgy hogy életében nagyon sokat tett az állatok védelméért Norvégiában. A másik természetrajzi múzeum volt, sok kép is készült, de egyiket sem kaptam még meg... Na de akkor Quartozzunk!
Hétfő
11:38 fele ért Kristiansandba az Oslo-stavangeri vonatjárat és életemben először találkozhattam Ricsivel, ami – így lassan egy év után – nagyon mókás és furcsa volt. Miután a csomagmegőrzőbe beraktuk a cuccait elindultunk a Clarion Hotel Ernst-be, ahol a Quartnak volt a kihelyezett regisztrációs központja...
Ja, hát igen már megint nem az elején kezdtem: szombaton volt egy nagy buli az Odderøyán (ami egy sziget), ahol nekem meglettek a karszalagjaim, de az sem volt egyszerű. Az egész azzal kezdődött, hogy kaptam az e-mailt, hogy 19:00re kell menni és, hogy engem már regisztráltak, mint csapos. Nagy nehezen megtaláltam a „brakka” nevezetű helyet, ahol egy csomó-csomó emberke mászkált, de Ők sem voltak bővebben informálva, mint én. Elindultam egy nagy fehér ház felé, ahol az „akkreditering” felirat szerepelt, álldogáltam egy 10 percet a sorban majd megtudtam, hogy nem vagyok a listán. Ez után majdnem felrobbantam, hogy de hát miért nem?! De csak annyit mondott a 2 csaj, hogy hát keressem meg Sonny-t, vagy Knut-öt és beszéljek velük és valami „avtale”-ról dumáltak. De jó!!! – mondtam. Azt sem tudom, hogy Ők kik, csak a nevüket, mert e-maileztünk. Rögtön hívtam is Ricsit, hogy gáz van, de Ő nem vette fel a telót, szal írtam neki egy sms-t. Időközben összefutottam 2 Quart pólós hapsival, akik mondták, hogy egy 20 méterre van egy sátor, majd ott kapok avtale-t. Ó, hogy a rohadt nyelv… mert az „avtale” [ávtále] szó „megbeszélés”t jelent, de gondolhatnak „szerződés”re is. Odaértem a sátorhoz, ahol megint 5 perces sorban állás után kaptam egy fehér papírt, amit gyorsan kitöltöttem, majd beálltam egy másik sorba, hogy aláírják nekem - megint 10 perc sorban állás. Közben egyre több és több ember lett. A csaj kérdezte, hogy hol szeretnék dolgozni, én meg mondtam, hogy „bartender”, de olyan csúnyán írt, hogy nem is vettem észre, hogy nem is azt írta! Időközben Ricsi is intézkedett: beszélt Sonny-val, aki egyébként egy nő, és kiderítette, hogy mindketten fennt vagyunk a listán és hogy semmi baj nincs. De én még kivártam a soromat, hogy megkapjam a karpereceket (ott álltam már másfél-két órája, az a maradék 15-20 perc, az nem osztott, nem szorzott). Olyan 10 óra felé, már meg is volt mindkét csodaszép és levehetetlen szalag a jobb csuklómon. Egy barna, amin egy PROD felirat volt és azt jelentette, hogy ott dolgozom és egy narancssárga, amin egy nagy Ø volt, ami meg azt jelképezte, hogy elmúltam 18 és ihatok sört és egyébb gyengébb alkoholszázalékú szeszesitalt. (a képen, de már Ricsivel)
Ricsi időközben elintézett mindent telefonon, tehát ennyivel könnyebb dolgunk volt hétfőn. De, hogy ne legyen olyan egyszerű az egész: ott is vagy jó pár órát álltunk sorban, de legalább megkaptuk a pólókat is, amiket én szerencsésen elfelejtettem és kiderült, hogy engem más részre raktak, hála a csúnyaírású nőnek. Megismerkedtünk Sonnyval, most már személyesen is és Knut azt mondta telón, hogy semmi gáz, én akkor is bartender vok és megadott egy telefonszámot, hogy az a daglig leder-ünké és hogy majd vegyük fel vele a kapcsolatot, de nehogy ma hívjuk (azaz hétfőn), mert båttur-ön van. Ricsi végig sokkolva volt és elég gyakran betolakodott mindenki elé és még picit kiabált is. Én annyira nem, megszoktam, hogy ilyenek a kristiansandiak :P
De az egész egy nagy káosz volt és senki nem tudott semmit, csak a szervezők, de nekik meg annyi dolguk volt, hogy alig értek rá. Tehát a szervezés ezen része nagyon megbukott. Jó, most jöhetnék azzal a nagyképű szövegemmel, hogy „hát ezt én is jobban megszerveztem volna”, de tényleg! Még én is… Arról nem is beszélve, hogy Gustavo haverom jól átrázott, mert nem jött el a szombati megbeszélsées dologra, holott megígérte!
Ricsi Camp-es, azaz sátorhelyes piros karkötőjére is vártunk egy jóóó darabig, aztán elindultunk Eg-be, ami gyalog 15 perc a várostól, ráadásul az odavezető 10, 11 és 12es busz pont arrafelé jár amerre én is lakom. Na de ez lényegtelen. A lényeg az, hogy volt különleges kedvezményű jegy azoknak, akik a város és Eg között utaztak: felnőtteknek 20 NOK, gyerekeknek 10 NOK. Odafele úton azon vitatkoztunk, hogy Ricsi szerint van student, azaz diákjegy én meg mondtam, hogy de nincs! Erre kapott egy 20 koronás jegyet! Majdnem hülyét kaptam, hogy mi mindig voksen, azaz felnőtt jegyet fizetünk, neki meg – aki idejön 450 km-ről, úgy hogy még sosem járt itt - rögtön kedvezményes "student" jegyet kap. De persze, nincs ilyen jegy, tehát Ő is mindig felnőtt jegyet fizetett amikor, nem a táborba ment, szal igazam lett!
A sátorfelállítás könnyen ment, de nem 15 perc volt, mint ahogy azt kedves barátom gondolta. Én is segítettem neki, többnyire annyit, hogy beszéltem és beszéltem, néha még meg is kritizáltam meg jól kinevettem, amikor a sátor felső részét kifordítva tette fel.
Végül felvágódtunk a 11es buszra és eljöttünk hozzánk. Megmutattam hol lakunk, majd visszafele visszakísértem a táborhelyre, ahol közben egy jó pár sátorral gyarapodtak.
Kedd
Ricsi felhívta Bjørn-t, aki a daglig leder-ünk volt és akitől megtudtuk, hogy 4-re kell odaérnünk az amfiet-hez, ami a nagyszínpadot jelentette. Közben felmásztam Facebook-ra is, ahol megláttam, hogy Espen is a Quart-on fog melózni. Aki mellékesen egy nagyon édes srác és húúú milyen mellkasa, meg hasa van, de kajak! Am meg egy akkora gyökér… szal nc. (A képen: itt dolgoztunk)
Háromnegyed 4 felé oda is értünk, de persze a szigeten belül, semmit nem tudtam, hogy mi merre van, igaz előtte való nap mutattam Ricsinek, hogy nézd az a nagyszínpad és igazam is lett, csak hát az odaút az már nehezebben ment, de szerencsére a vakt-ok, azaz őrök megmutatták. Mikor odaértünk már pár emberke pakolászott, mi is beálltunk segíteni nekik, de írtó sok mindent kellett rámolászni. Mondjuk a mi hűtőnk hamar tele lett így besegítettem egy sapkás srácnak, aki utána folyton vigyorgott rám.
5kor volt kezdés volt, persze áram nem volt a pénztárgépekhez, így nem tudtunk dolgozni. A tömeg meg csak jött és jött és mindenkinek mondhattuk, hogy nincs áramunk, sorry. Ráadásul iszonyat meleg volt, ami persze jó, de a vízhiány már kevésbé. Fél 6 fele engedélyt kaptunk a sör árulására, ami 60 korona volt. Akkor csak és csakis sört adhattunk el mindenkinek.
Este 6 óra, fél 7 felé lett áramunk, de az sem oldotta meg a problémánkat, mert a tömeg nagyon hőbörgött és mindig csak nőtt és nőtt. A sorok akkorák voltak, hogy alig győztük, én folyamatosan megkaptam, hogy Ricsi sora gyorsabb, mint az enyém és hiába kaptunk egy harmadik emberkét segíteni, még úgyis nehéz volt. Pénztárgépet még életemben nem használtam, a sörcsapolásból is csak elméletben voltam jó. És az első vevőknek majdnem üveget is adtam, mert akkor még nem tudtam, hogy a biztonsági szabályok tiltják, még jó hogy ránk szólt a srác. Mellékesen Ricsinek van tapasztalata mint bartender, mert a munkája is az.
Az első nap előadói (az alsó kezdett 17-17:30kor és 24kor fejeződött be a felső):
A legelső bandában, ami a Juke Kartel volt, volt egy meglepi, azaz csak nekünk – Ricsinek és nekem. „He comes from Hungary!!!” Az egyik gitáros, akinek fehér felsője volt magyar srác volt, és mi nagyon büszkék voltunk rá! :)
De ezekután őszintén szólva, semmire nem emlékszem, csak hogy egy-két szám piszok jó volt, a többire semmi, mert hol magamat öntöttem le sörrel, hol Ricsit, hol pedig anyáztam, mert folyton kiabáltak nekünk, és nem volt elég ital sem. A vörös- és fehérbor pillanatok alatt elfogyott, arról nem is beszélve, hogy mivel nem volt jól megoldva az áramellátás és elvezetés, így amikor a sör kifolyt, pont az elosztóra ment a folyadék, így nekünk 1-2 óra használat után meghalt a pénztárgép. Amikor másoknál sem volt áram, akkor meg mindig hozzánk futkározott egy nagyon szép szőke lány, hogy 60szor 3, meg 60szor 5 és 60szor 6 az mennyi? Jáááj, de ciki volt neki… A farmernacim és a gyönyörű quart-os pólóm bűzlött a sörtől és a papucsomhoz is hozzáragadt a lábam. Iszonyú fáradt lettem a végére, alig vártam, hogy üsse el a 12-t az óra és hadd léphessek le!!!
De ekkor megjelent Gustavo haverom, aki olyan részeg volt, hogy már kézcsókkal köszönt és szerelmet vallott, de elküldtem vissza, a feleségéhez, amúgyis tök méges voltam, hogy hogyan lehet így megszervezni valamit és Ő meg még itt udvarolgat nekem és feltartja a sort is. Közben jött egy hidrogénezett hajú öregnő is, aki elkezdett velem üvöltözni, hogy álljak oda, ahol ő áll és szolgáljam ki, de én nagy ívben letojtam a fejét, így is fejben kellett számolnom egész végig és volt egy olyan hosszú sorom, hogy jááááááááj és nagyon úgy tűnt, hogy nem akarnak elfogyni. A legtöbb sör amit ki kellett adnom az 15 volt. Persze azt nem kézben vitték el egyesével, hanem kaptak ilyen kartont amin 5 lyuk volt, abba pakoltuk be nekik és úgy vitték el.
Éjfélkor jött is Bjørn és mondta, hogy bezártunk. Erre Ricsi: „Akkor haza mehetünk?” a főnök meg rávágta, hogy „Ja”, fél perc múlva már ott sem voltunk. Hehe.
Szerda
Ricsi előzőnap elintézte, hogy ne kelljen melóznunk, mert hogy Manson koncert lesz és mondták, hogy oké. Tehát így szabadok lehettünk. Délelőtt átvitt anyum kerimékhez, hogy hajat fessünk, addig mamám átjött ide hozzánk szilvás gombócot gyártani, aztán anyum visszajött értem és viszavitte mamát, de amikor meglátták a végeredményt, mamám majdnem sírva fakadt. Hahaha
Megbeszéltük Ricsivel, hogy 4kor találkozunk, abból fél6 lett, elegánsan elkéstem, mondjuk szokásom késni, de ennyit?!
Közben Ricsi talált egy ugyanolyan PROD feliratú barna karkötőt is, ami nekünk volt.
Onsdag 1. juli
Live Amfiet
• Marilyn Manson • Placebo • Volbeat • Dillinger Escape Plan
Az első bandáról, a Dillinger Escape Plan-ről miattam lekéstünk, a Volbeat az klassz volt, de a Placebo(képen) vitte a pálmát, nem vagyok rajongójuk és csak pár dalt ismerek tőlük, de élőben sokkal jobbak!!! A Volbeat és a Placebo között meg jött egy hapsi meg egy csaj, akik ingyen óvszereket osztottak. Minket jól kikerültek, de lefényképezni lefényképeztem őket.
A lényeg és amiért tulajdonképpen a Quart-ra akartam menni, az Marilyn Manson volt, csak sajnáltam az akkor még 750-es belépőt, ami aztán 800 korona lett. Annó hotdog.hu-n volt egy magazinom, egy kedves kiscsajjal róla és a bandájáról (de ez tulajdonképpen a csajszi magazinja volt, én csak társszerkesztő voltam, vagy mi a szösz), akkoriban még csak álmodoztam arról, hogy na majd egyszer elmegyek, de kinek van arra pénze. Na de vissza Mansonhoz. Ricsit idézve: „zseniális!” Szerintem meg egy igazi díva! Jó igaz, hogy Ő hapsi, de istenem, én még ilyen hisztiket nem láttam. Az egész koncert úgy kezdődött, hogy késett és ilyen nagy fekete függönnyel le volt minden takarva, mögüle meg jött nagy füstfelhő, aztán fények, zene és Manson hangja, majd lehullt a lepel! Természetesen mindenki feketében volt, Mansonon meg ilyen boszisapi, olyasmi, mint a Harry Potterben a Teszleksüveg. Első szám végén beállt a színpad közepére és jött egy srác, meg egy nő. A fiú kezében egy vizesüveg, a csajnál 2 fekete törölköző és elkezdte Manson karjait törölgetni. De tényleg! A vizespalack meg alig fél perc múlva közöttünk a tömegben landolt, ugyanis a drága művészúr bedopta közénk, arról nem is beszélve, hogy azzal a mozdulattal, amivel behajította, az első sorban állókat meg leköpte, mert hogy a vizet nem megitta, hanem csak kiöblítette a száját vele. Ezt majdnem minden dal között eljátszotta, néha a mikrofont hozzávágta a backstage-ben dolgozókhoz, akik kiszolgálták, meg bedobálta a törölközőket, meg üvöltözött, de úgy, hogy a csaj aki mindig jött a törölközővel, már majdnem sírva fakadt. Olyan is volt, hogy az együttes elkezdte a dalt játszani Ő csettintett egyet és berohant egy nő kirúzsozta a száját és visszafutott, az énekes meg el is maszatolta. Ricsi csak röhögött, én pedig sokkolódva csak álltam, hogy „ez most komoly?” A dalok közötti szünetekben többször volt az, hogy az együttes csak úgy játszott, Manson meg a háttérben hisztizett, olyankor néha egy nagydarab testőr-gorilla jött, aki fél perc alatt megnyugtatta, olyankor visszajött és énekelt is. És hogy ne legyen egy kicsi botrány: egyik dal közben lehúzta a nadrágját és megmutatta a hátsó felét, ami napot vagy 20 éve tuti nem látott, mert csak úgy világított, és persze egész végig úgy ment hogy a keze hátul a gatyájában volt, vagy kellette magát és vonaglott. Hihetetlen fazon, de tényleg! Amúgy a koncert maga iszonyat jó volt, és igyekezett showt csinálni, amit mások nem nagyon, tehát csak pozitívakat tudok elmondani róla, de mint emberke… hmmm… igazi díva, na.
ja és a nézők: 1-2 érdekes megjelenésű arc a többiek, totál normálisan néztek ki. nem voltam manson stúílusú ember, csak egy nagyon kevés.
Ezután hamar felfedeztük, hogy van olyan rész is a félszigeten ahol még hajnali 2-3ig megy a buli és elmászkáltunk arra. Volt ugye a Quart Beach, ahol ilyen nagy kör alakú ülő/fekvő alkalmatosságok voltak a fűbe vagy homokba helyezve, és volt a Quart Marine ami meg egy nagy uszály volt, disconak és bárnak megcsinálva. A Club Salamander is a Quart része volt, ott csak tánczenéket adtak, oda is be akartunk menni, de oda már nem szólt az ingyen karkötőnk, külön kellett volna venni egy másikat 250 koronáért, szal kihagytuk.
Időközben Espennel is összefutottunk, aki olyan részeg volt, hogy folyamatosan angolul beszélt, de bevitt minket egy ingyen klubba, ahol megint felbukkant Gustavo, aki újra szerelmet vallott, és megígértette velem, hogy nem mondom el a feleségének, hogy Ő belém szerelmes. Hát neki nem is fogom, de a blog az más tészta.
Csütörtök
Megint melós nap… De annyira nem volt gáz, mert jól bírtuk, annyira nem voltak sokan, mint kedden és már volt időnk zenét hallgatni is, és nagyon gyorsan eltelt az idő. Ja és Karina, tudjátok, akivel 2007-ben Quart-oztam Ő is ott dolgozott és az a hidrogénezett hajú pöttöm nő is, aki kedden leüvöltötte a fejemet.
Ja és az is kiderült, hogy amikor az Odderøyán voltam regisztrálni magamat, akkor az egyik hapsi a 2 barna quart-os pólós srác közül, az Knut volt!
A barna karkötőt, amit Ricsi előzőnap talált odaajándékoztam Mikkinek, aki még ezen a napon élt is a lehetőséggel és használta. (Mikki-t Miriam 18. szülinapi bulijáról ismerem)
Torsdag 2. juli
Live Amfiet
• The Black Eyed Peas • Ludacris • Immortal Technique • Atmosphere
A norvégok nagyon viccesek részegen, jó mondjuk biztos, hogy a magyarok is, de velük még nem voltam hasonló helyzetben. Pl: az egy sört kérek-et nagyon sokféleképpen mondják: 1 øl / 1 pils / halv liter (azaz fél liter, de a logikát itt nem értem, mert csak 4 dl, nem 5… olyankor néztem is rájuk, hogy höhhh? Mi van?) / vagy csak mutatják egy ujjukat. De volt egy öreg nő, aki valami egész mondatot lenyomott nekem, és Ricsi megbökött és mondta, hogy egy sört kér.
Ja igen a legviccesebb az az volt, amikor jött, egy hapsi, aki mutatta, hogy 4 és mondta, hogy fem øl, azaz 5 sör… Én meg csak bámultam, és rákérdeztem, hogy na most 4 vagy 5, erre megnézte a kezeit és elkezdte számolgatni az ujjait, de szerintem már így is többet látott, mint 10 és mondta, hogy „Jó, tudod mit? Legyen 6!” azt már rendesen tudta mutatni is.
(A képen: ezeket vásárolták a vendégek 20:20 és 22:08 között, amíg el nem romlott a pénztárgép)
Klassz kis nap este volt, de maradnunk kellett takarítani, mondjuk nem volt olyan vészes, csak picit kellett rámolászni, meg ami dzsuvát mi csináltunk, összeszedni és még sörös sem lettem, de néha, a nagy kapkodásban Ricsi jól kilökött mindent a kezemből.
Na igen ám, de nagyon sok sör maradt, amit lecsapoltak és ugye azt meg kellett inni… Röhögve Kristin megkérdezte, hogy „megihatjuk?” Bjørn meg rávágta, hogy „Ja!”. Nem is kellett kétszer mondania, Ricsit nem tom mennyit ivott, de hogy én 2 Smirnoff Ice-t meg 2 sört, az tuti. Vígan is jöttünk el onnan, a tipps-ekről azaz a borravalóról nem is beszélve, nekem 350 korona volt :P
Ja és meg van a norvég középfokúm, mind a szóbeli és mind az írásbeli rész. Ez hány pontot is ér egy magyar egyetemi felvételin? :P
Péntek
Nem melós nap… mert csak 3szor 8 órát kell lehúznunk és az 5 napból kettő szabadot kapunk, amiket mi választhattunk meg.
A koncertek előtt elmentünk shoppingolni Ricsivel, vettünk is egy leárazott karkötőcsoportot és egy fehér rövidnacit. (amit hétfőn vissza is kellett cserélnem, mert letört a gombja, de nem is volt leárazott :( )
Fredag 3. juli
Live Amfiet
• Korn • Chris Cornell • Meshuggah • The Haunted
A The Haunted jó volt, a Meshuggah nagyon hörgős – el vok már szokva az ilyen zenéktől.
Na és itt jött a nagy poén… Legalábbis számomra, ugyanis ott melózott a sapis srác, aki nagyon vigyorgott kedden a pakolásnál és hát úgy voltam vele, hogy milyen jó poén, hogyha beleírom, mint új sms a telómba, hogy „Kan jeg få et glass vann og telefonnummeret ditt?” (=kaphatok egy üveg vizet és a telszámodat?) és odamegyek hozzá. Meg is tettem kis habozás után, neki is tetszett ez a poén és meg is kaptam a vizet és a telszámot is.
Chris Cornell meg amennyire fikázzák, annyira klassz volt, de a Korn(képen) az ütött! Nekem még Mansonnál is jobban bejött a koncertjük. Igaz csak pár számot ismertem tőlük, de nem hisztiztek, néha ittak vmi zöld dobozos italt és annyi, egész végig a színpadon voltak és zenéltek. A koncerthangulat fantasztikus volt és az énekes mintás szoknyája sem volt semmi!
Ja és igen, 2007-ben kifikáztam a norvégokat, hogy hol a headbang meg a pogo, na most volt az is!!! Néha még a vakt-oknak kellett bemásznia a tömeg közepére rendet tenni és kivinni az emberkéket.
Szombat
Az utsó nap… Mondjuk mi ezen is melóztunk, de nem baj, így volt jó. Beszélgettünk Bjørn-nel aki kérdezte Ricsit, hogy honnan jött, erre Ő válaszolt, hogy „Ungarn”, meg hogy Gjøvikbe lakik. Erre a főnök rám néz, hogy "ugye Te Norvégiából való vagy?" Na akkor felcsillantak a szemeim, aztán kijavítottam, hogy "nem, dehogyis, én is magyar vok és csak 2 éve lakok itt". De abban egyetértettünk, hogy a Korn, az előző nap nagyon „zsííííííííír” volt. „Korn var veldig fett” - by főnök.
De amikor megláttuk, hogy már 5 óra és csak 6an vagyunk a főnökkel és egy sérült karú lánnyal együtt, akkor nagyon meglepődtünk, mondjuk nekem annyira nem volt sokkolós, de Ricsinek annál inkább, 6ra már azért többen lettünk. De akik voltak frivillig (ingyen dolgozók) is néha nagyon elaludtak. Arról nem is beszélve, hogy Espen is meglátogatott, és megkérdezte, hogy emlékszem-e rá és mondta, hogy majd beszélünk, na azóta sem beszéltünk.
Ezen a napon is voltak viccös pillanatok, volt egy napszemcsis hapsi, aki vagy 8szor odajött hozzám, és mindig kért 1 vagy 2 sört. Volt hogy olyan részeg is odajött, aki nem emlékezett a PIN kódjára.
Lørdag 4. juli
Live Amfiet
• Young Jeezy • Redman and Method Man • RZA and Stone Mecca • La Coka Nostra
Mondjuk nap végére az összesen 1350 korona borravaló az nagyon bejött, szal annyira kevesen mégse lehettek! Volt egy hapsi, aki amikor Ricsi káromkodott, hogy „Kurv@! ...” Akkor felcsillantak a szemei és megismételte és mondta, hogy „Nézd csak ide!” és a 80 korona visszajáróját belerakta a borravalós tárolónkba. Bjørn, meg a sérült kezű csaj, akik éppen mögöttünk álltak, nem hittek a szemüknek, de nem is szóltak semmit. Hát igen a profik, mint mi úgy csinálták, hogy ha láttuk, hogy kicsit részegebbek, akkor jól kiapróztuk nekik a pénzt, olyankor meg nem szeretnek mynt-ökkel (a fémpénzekkel 20, 10 és 5 koronásokkal, főleg 1koronásokkal) szarozni, így beledobták a borravalós tartónkba az összes visszajárót. Most mondjátok, hogy nem vagyunk okosak?
Ja zene az jó volt, de az első háromnál legszívesebben kifutottam volna a világból… Nem az én műfajom.
(A képen: Ricsi és én, szőke hajjal, amiért mamám zokogni kezdett, mármint a hajam miatt)
De Young Jeezy az jó volt, arra még asszem kicsit táncoltam is. Aztán kicsi szortírozás után elköszöntünk Bjørntől és megköszönte a munkánkat, mi meg mondtuk, hogy hiányozni fog, és hogy reméljük, hogy a holnapi bulin összefutunk – akkor még úgy volt, hogy lesz olyan. Mivel nagyon kajásak voltunk és volt vagy 80 ezer -40 korona kajajegy kuponunk volt, így gyorsan vettünk 2 nagy hamburgert és neki másnapra kaját.
(A képen: kék kupon: azt csak italra lehetett elkölteni és -60 korona kedvezményre jogosított, a lila "Crew Discount" pedig csak ételre, -40 korona és csak a dolgozóknak)
Közben Mikki felhívott, hogy nincs-e kedvem a quart-os Club Salamanderbe menni, mert hogy Ő oda vett napi jegyet és nagyon jó a zene, de inkább nem mentem. Elkísértem Ricsit hennát csináltatni, amiből egy szép Che Guevara lett. Ott mesélte a srác Ricsinek, aki csinálta a tetkóját, hogy Ő izraeli és hogy előző napok valamelyikén a quartos club salamandernek leszakadt a táncparkettje, ami meg egy kis lápos tócsa fölé volt épitve és több sérült is lett.
Vasárnap
4 óra után találkoztunk a mozi előtt Ricsivel, hogy elbúcsúzzak tőle, mert másnap 7.45 körül ment a vonatja vissza Osloba, és onnan egy másik Gjøvikbe.
Az elköszönésből annyi lett, hogy beültünk Kristiansand egytelen mozijába és megnéztük a Transformers 2-t, ami sztem marha jó volt, szerinte meg nem. No de ízlések és pofonok!
Rett og slett – azaz összefoglalásképp – ez a hét isteni jó volt, voltak ugyan nehéz pillanatok is, meg nagyon mókásak, de már hiányzik, hogy vége, de jövőre megismételjük! Ugye Te is jössz, Ricsi?
Ja és a karkötőket mikor veszem le? Még nem tom... sztem hagyom, hogy lerohadjanak :P
Mindjárt egy hónapja, h nem írtam a blogomba. Ejnye-ejnye. Főleg azért, mert nem is emlékszem, hogy mik történtek és biztos, hogy valami ki fog maradni.
Kezdem a rossz hírrel: letört a csodaszép műkörmöm, de még az utána következő hét elején. Hehe, semmi baj, majd lesz még.
Voltam fotózáson is Adrianával, amiről azt hittem, hogy egy szép kis műteremi fotózgatás lesz az ominózus kockás szoknyámban. Meg is lepődtem, amikor közölte velem, hogy kimegyünk az erdőbe, mert neki szabadtéri képekre lenne szüksége. Na jó ezzel nem is lett volna baj, csak hát tök takony idő volt… Tudjátok az az esős, szeles, hideg. Ááááááá. De megcsináltuk és ha minden igaz a héten meg is lesznek a képek! Yeyeyeee, mert eddig csak egy nagyon rémes képet küldött el, amit ráadásul nem is kértem :@ Habár, ha jobban megnézem....
Időközben Ken (azaz Karen) osztálytársamról is kiderült, hogy fotós, habár Ő csak hobbiból csinálja, de ihletet kapott tőlem… Húúha, csak hát mostanában se neki és se nekem nem volt időnk, mert Ő kirándulgat, mert gyönyörű idő van, én meg hááát… (ja és közben még Cintit is beszerveztük :P)
Munkát kaptam!!! Múlthét csütörtökön írtam alá a szerződést is. A Hotell Sørlandet nevű hotelben (höhö, de gondolom erre magatok is rájöttetek) takarítok minden második hétvégén, óránként 125 bruttóért.
Am az egész úgy történt, hogy egy csodaszép hétfői napon, én már kezdtem halálra unni magam a suliban, amikor csörgött a telóm, felvettem, és megkérdezték, hogy érdekel-e még a hoteles meló, mondtam, hogy persze, jó akkor menjek be másnap (kedden) interjúra. Jesszusom, én még sosem voltam interjún, mondjuk nem pánikoltam, csak akkor amikor apa, jött ilyen agyafúrt, tekergős kérdésekkel, hogy ez lesz az interjún és hogy nem tudtam válaszolni, ezért nem fognak felvenni!!! Na akkor már tényleg pánikoltam, de apának nem lett igaza, mert az egész annyiból állt, hogy körbemutatták a hotelt elmondták, hogy kb mit kell csinálni és ha van kedvem menjek be csütörtökön és ha tetszett (FIGYELEM, ha nekem tetszik!), akkor enyém a munka. Csütörtökön laza nap volt (most már tudom, hogy milyen is az a laza nap…) megmutatták mit-hogy kell és szombaton mehettem 10-re…
Na igen ám, de előtte mi már megbeszéltük, hogy pénteken Miriam 18. szülinapi bulija lesz. Ami megjegyzem nagyon jó volt, és itt többet nem is mesélnék róla, mert TITKOS! Lényeg annyi, hogy a zene Club Leopoldban fergeteges volt, szal köszi a meghívást, meg mindent!!! <3
És találkoztam Cinti nővérével, Zsanival is, akit nemrég léptettek elő butikksjef-fé [bütikkséf] (=butik főnök) és amúgy nagyon jó fej, szal remélem minél előbb találkozok vele megint. (A képen Miriam a koronás és Cinti, akivel időközben összeházasodtunk a Nettby-n)
Ja igen, 2-3 fele haza vitt apa a kocsival és fél 8-kor kelhettem is és 10re meló. Az előző éjszakámnak köszönhetően rémes volt az egész… hol szomjas voltam, hol hányingerem volt és még a vérnyomásom is ki volt… Hát igen, fiatalság…
Ráadásul Gobuo [Gubu] akivel takarítottam kikészített, folyton engem ugráltatott mindenért és nekem kellett a pici fürdőket is takarítani. Azt hittem kinyírom, ráadásul 25 perc kellett neki az ágyak áthúzására!!! Én meg 10 perc alatt kész voltam és meg kellett várnom! Na de végére csak kijöttünk egymással, am Ő afrikai, fél éve lakik itt Norvégiában a vőlegényével és nyáron lesz a lagzijuk.
Másnap, vasárnap pedig egy 21 éves norvég lánnyal, Sunniva-val [Szünniva] melóztam: 10kor kezdtünk 15:30ra készek is lettünk 13 szobát takarítottunk ki. Nagyon profik voltunk eskü!!! Összedolgoztunk, gyorsak voltunk és ááááá. Még volt időnk hülyülni is meg dumálni is: Ő orvos szeretne lenni és szeptembertől Lengyelországban fog tanulni az orvosin, mert a norvég orvosi egyetem(ek) nagyon gyengék, szerinte.
Megcsináltam a nagyon hírhedt-híres norskprøve 3-t is. Majd júliusban kapom meg az eredményt, hogy sikerült-e vagy sem. Június 2-án lyttingtest-tel kezdtünk, ami azt jenelnti, hogy egy cd-n beszéltek, nekünk meg írogatni kellett a kérdésekre a válaszokat, vagy X-elgetni. Nagyon nehéz volt. Utána volt a leseforståelse, azaz szövegértés. Piszok könnyű volt a megengedett időintervallum felét végig szunyókáltam. Végül a skriftlig, ami sztem nagy baromság volt. Első fele, a rövid levél: egy újságban olvastál egy témát a bevándorlókról. Írd le a véleményedet, hogy hogyan tudnak a bevándorlók beilleszkedni a norvég társadalomba. (mellékesen ilyen feladat még eddig sosem volt, és éppen most kellett újítaniuk). A második, azaz B szövegnél 2 téma közül lehet választani: 1. munka és munkalehetőségek Norvégiában. 2. írj egy családról, akit ismersz. Én az elsőt választottam, de szerintem nem lett jó, mert nekem nem tetszett. Mondjuk a lyttingtestnél már eléggé ki voltam akadva, így nem csodálnám, ha nem sikerülne az egész. Másnap, június 3-án 09.50kor volt a muntligtest-em, ami a szóbelit takarja és pont egy olyan srácot kaptam ki aki sík ideg volt és az első „snakk sammen” [sznákk számmen] (=beszéljetek együtt) feladatnál alig hagyott beszélni. Ja, igen internethasználat volt a téma: mire használod a netet?. Majd egy individual feladat volt, ahol nekem kellett egyedül beszélnem a gyerekkoromról. Persze alig jutott eszembe valami. És utsóként megint egy közös téma, de itt már lenyugodott. Az hobbikról, szabadidőről és éjszakai életről kellett mesélnünk.
Mellékesen, sztem nem sikerült. Aztán kitudja.
Turiddel voltunk a Fylkesmuseet-be is, ami klassz volt, de a vezetőnőnk, nem sziporkázott valahogy. A tanárnő sokkal jobban elmesélt mindent és sokkal több mindent tudott. hehe.
Ez tulajdonképpen egy skanzen, ami Vest-Agder fylke (nyugat-agder megye) életét mutatja be, a régi időkben. Augusztusban viszem anyáékat, csak még nem tudnak róla :P
Szombat este Cintiéknél voltunk, meglátogattuk Őket, nagyon koselig [kúszeli] meg hyggelig [higili] volt és nagyon finom volt az elg hús (ezért Cinti most lehet kicsinálna)! Szal bevállalós vagyok! Yipiiii!!!
Am nagyon szép helyen laknak, nem is gondolná az ember, hogy pár száz méterre Vennesla központja van.
Vasárnap is melóznom kellett, de rémes volt. Másnap, hétfőn alig bírtam felkelni. A 23ból csak 19 szobát bírtam, meg egy borom-ot [búrúm] ami azt jelenti, hogy azt csak kicsit kellett takarítani, mert ott még laknak. 10re mentem és fél 8ig dolgoztam.
Ja igen, emlékeztek még 2007-ben volt egy Quart-festivalos blogbejegyzésem, amikor Karinaval mentünk. Ezt a fesztivált minden évben megrendezik, de tavaly a kis költségvetés és érdektelenség miatt erre nem került sor. A sok fiatal mind kiakadt és "R.I.P Quart", "Vi som vil Quart" meg ilyesmi közösségeket alkotott neten. Hála nekik idén megrendezik!
Én már csak nosztalgiából sem akartam kihagyni, de 750 koronát naponta kiadni érte… az azért fájt volna, a heti jegy meg hiába olcsóbb, mint 5x megvenni a napit, annyira azért nem akarok ott lenni. Így lemondtam róla.
Aztán március-április környékén jött az osztályunkba egy magas brazil srác, aki norvégul kicsit dadogva beszél, és olyan picit fura. Tudjátok tipikusan az a különc, akiről az ember levágja, hogy művészlélek: vagy festő, vagy zenész, vagy fotós.
Oda is jött hozzám egyszer szünetben dumálni, de nem jutottunk sokra, csak annyira, hogy megnézte a szótáramat és mondta, hogy a magyarok de mázlisok, hogy ugyanazok a betűik, mint a norvégoknak?! Akkor vettem észre, hogy szegény Gustavo (mert így hívják) a szótáram első felét nézi, amibe a norvég-magyar szavak vannak és nem a magyar-norvég. Hehe.
De legközelebb már tudtunk rendesen dumálni: 30 éves, zenész, nős, 2005 óta lakik itt, de nem folyamatosan. Van Brazíliában egy bandája: Espiritos Zombeteiros és a feleségével is, aki norvég, de angolul énekelnek: Dog and Poka. Azt is megtudtam, hogy ő a 2007-es Quart kivételével az összesen dolgozott 2005 óta és akkor tudtam meg a megoldást a problémámra: dolgozz a Quarton és akkor ingyen bemehetsz az összes koncetre. OMG! (=oh my god – istenem) Herregud! [herregü] (=uramisten)
Rá pár napra regeltem is magam a Facebook-on a Quart-os közösségi lapra, aztán alig 1-2 hónap múlva kaptam is egy e-mailt. Hogy „Jobbe på Quart som frivillig” azaz dolgozni a fesztiválon szabadon… azaz nem kapsz pénzt érte, de ott lehetsz és te osztod be az idődet és ha messze laksz van sátorozási lehetőség! Hoppácska… hiszen nekem van egy Ricsi haverom Gjøvikbe, aki hasonló zenei beállítottságú, mint én és még a Zöld Pardont is szereti Magyarországon, meg az efféléket. Meg is kérdeztem, hogy lenne kedve velem melózni, mint bartender (csapos), mert időközben írtam a Quartosoknak egy e-mailt és csaposként be is osztottak. Hát persze, hogy igent mondott!!! Szal június 30-tól, július 4-ig ott fogok csaposkodni Ricsivel, akivel 2008 augusztus óta először fogok találkozni! És persze Gustavo haverom is ott lesz, akivel azóta már nagy haverok lettünk, hála a közös érdeklődési köröknek! Szal nagy buli leeeeeeeeeeeesz!
Am ez az utsó hetem a suliban, kicsit hiányozni fog... és 2 hét múlva Cinti is haza utazik Magyarországra, Bjørnar is haza utazik, de Ő Észak-Norvégiába, Jonathan is Stavangerbe, Gustavo dolgozni fog, Ricsi is csak a Quart-os hétre jön, de majd feltalálom magam…
Jajj még utsó lezárásnak: csütörtökön jönnek mamámék látogatóba!!!
Hétfőn suli után meglátogattam Cintit, mert nem régen új házat vettek és meghívott, hogy nézzem meg a kecót, meg ha már ott vok, akkor leszedi Kitty-t is a 40 méter magas fenyőről, mert megint felmászott. De OMG meg mi lett belőle: 10 darab zselés műköröm. Tudjátok az a lenövős fajta. Szal most van olyanom is, pedig sosem jutott volna eszembe csináltatni. Ahhoz képest, hogy azt hittem nehéz velük élni, kezdek hozzászokni. Ja igen, az apropója az egésznek az, hogy Cinti műkörmösnek tanult/tanul a suliban és hát gyakorolt, én meg szívesen vagyok modell. Ja igen Kitty-t sikerült este leszednie.
Kedden viszont Ő látogatott meg engem. Unokatesómék pedig nálunk voltak, mert kerimék kocsit nézni mentek (azaz csak keriapum és apum, mert anyum meg kerianyum melóztak).
Másnap is mi vigyáztunk rájuk. Bebi és Petra is odajöttek hozzám megkérdezni, hogy ma jön Cinti? És mikor mondtam, hogy nem, akkor kiakadtak. Szal jól sikerült az első találkozás. Hehe
Szerdán meg egy ilyen sütit kapott Karentől (Fülöp-szigetek) az összes csaj az osztályban. Ja ezen a képen látszik a csodeszép műkörmöm is:
Csütörtökön volt a nagy fotózás, amit már egész héten vártam. A Sørlandssenteretbe 15-19 óráig volt meghirdetve a Spaceworld előtt, és mindenféle méretben várnak embereket. Előtte viszont megérkeztek a rucijaim, amiket még 2-3 hónappal ezelőtt rendeltünk Zsuzsival a neten, pontosabban az ellos.no nevű honlapon. Szal még a fotózás előtt beugrottunk azokért is Hånesba. Tökéletesek, szerencsére. Na de visszatérve a fotózásra, hát nagy csalódás volt. Mikor odaértünk már pakoltak és mondták, hogy azokat a ruhákat, amiket Ők a butikokból kiválogattak kellett volna felvennünk, szal hiába öltöztünk ki szépen. Éppen ezért kitaláltuk, hogy akkor saját fotózást csinálunk: bementünk a Gina Tricot-ba és egy csomó-csomó ruhát felvettünk és csináltunk képeket is, amik Cintinél vannak, szal még nem tom mikor kapom meg, de rem minél hamarabb! Jajj am egész Norvégia 17.mai ([szöttene máj]) lázban ég:
Pénteken a suliban a norvég nemzeti ruhákról a bunadokról beszélgettünk. Ezekről tudni érdemes, hogy mindegyik fylkének (=megye [fülke]) vagy területnek más és más színű, felépítésű a nemzetiruhája, úgy mint nálunk a palóc, a matyó, szekély. És a nagyobb városokban így tudják, hogy ki honnan is jött. Egy ilyen ruha akár 30 ezer koronnába is kerülhet, vagy még annál is többe. De kicsik nagyon, öregek fiatalok büszkén hordják egyaránt. 10 körül a sulinkba jött egy csomó kis törpike is a környező ovikból, mert Ők akkor ünnepelnek az ovival. Délután meglátogatott Cinti és megbeszéltük, hogy a norvég nemzeti ünnepre együtt megyünk.
Szombaton meg valahol Porsgrunn felett 80 km-re voltunk kerimékkel autót venni, és igen, sikerült, megvették!!! De szokás szerint mindenre rákérdeztünk, még a legfontosabb kérdésre is: Ki fogja bírni a kocsi Magyarországig az utat? "Igen, persze, garantálom" Hát nem így lett Lillesandnál elszállt a váltó. Még jó hogy a Chryslerünk elbírta és el tudtuk vontatni Tveitbe.
Ja és szombaton volt az Eurovíziós dalfesztivál is, amit Alexander Rybak nyert meg, aki Norvégia színeiben ment versenyezni, és nem mellékesen fehérorosz származású. Gratulerer!
Na akkor most pár szó, hogy mit is ünnepelnek a norvégok május 17-én:
Amikor unokahúgom elkezdett a Mottaksskole-ba járni, még 2007-ben, akkor azt mondták, hogy május 17-én 3 dolog fontos:
Sola skinner = süt a nap
Å spise is = fagyit enni
Å går i tog = „vonat”ban menni
Igen, jól olvastátok ez a szószerinti fordítás. Én azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy valami vonatot csinálnak, vagy autót, amiben lehet utazni és vonatnak néz ki, de anyumék csak később világosítottak fel, hogy az azt jelenti, hogy a menetben menni.
De május 17-nek nem ez lenne a lényege...
Mi is történt május 17-én?
1814-ben, mikor Napóleon megbukott, vele bukott Dán-Norvégia is (Dánia fennhatósága alatt volt Norvégia. Egy király, egy kormány, szal minden közös volt.), és mivel Svédország a győztesek között volt, így megkapta nyereségül a dánok "norvég tartományát". Ezt a kis időszakot, míg a dánok „odaadták” a norvég területeket a svédeknek, használták ki a norvégok. Élükön Henrik Wergelanddal és még csomó más emberrel, akik mindenféle réteg (parasztok, gazdagok, stb) képviselői voltak, összegyűltek Eidsvollban és megalkották a norvég alkotmányt. Mindössze csak 2-3 hónapuk volt az egészre, tehát gyorsan kellett haladniuk, de május 17-re készen is lettek. A svéd király 1814 novemberében el is fogadta azt, így Norvégiának lehetett saját, parlamentje, kormánya, bírósága, de svéd királyuk volt és a külügyekbe nem szólhattak bele. (tehát, valahogy úgy lehettek, mint mi 1867-ben a kiegyezés után).
Aztán 1905 után Norvégia önálló lett és egy dán herceget kértek fel királynak, mert a norvég uralkodóik már több száz éve kihaltak. Ennek a dán hercegnek az unokája most a király, Harald V.
Na de most visszatérve 2009-be, amikor az én első május 17-ém volt Norvégiában. Tavaly ilyenkor ugye Magyarországon voltam és készültünk az érettésigre, vagy éppen buliztunk? Már nem is tudom, de asszem buliról jöttünk haza... vagy valami ilyen lehetett.
Reggel 7.30 környékén ébresztős zenekar volt, aztán 9-re kimentünk a környék iskoláinak és szervezeteinek a togjára, ahol Marica és Anci osztálya (meg 2 zenekar és egy csomó más osztály/iskola) vonultak fel. Utána hazajöttünk, grilleztünk.
Olyan 13-14 óra tájban hívott Cinti, hogy Ők (Cinti és Miriam) nemsokára megérkeznek Mandalból a városba és majd ha mi is beértünk tesóimmal, akkor hívjam fel, aztán együtt mászkálunk. Mi egy Gatekjøkken-nél (=utcai étterem[gátehjökken]) találkoztunk, Zsuzsi és Marica pedig elindultak megkeresni a Tivoli-t, az Odderøya-n. (tivoli = mini vidámpark)
Ja igen, ki is az a Miriam? Ő Cinti volt osztálytársa, nagyon aranyos csaj és mindig beszél, de nincs gáz, sokat lehet tőle tanulni.
Miriam kitalálta, hogy üljünk be a togba, ami most tényleg egy vonathoz hasonló autó volt és utazzunk vele körbe, de amikor meghallottunk, hogy 70 korona/személy, akkor le akartunk lépni, de a hapsi azt mondta, hogy nekünk csak 30. Jó unalmas volt, de legalább eltelt vele az idő, meg amúgyis, én még nem ültem olyanban.
Mivel az idő nem éppen olyan, mint amivel etetni szokták a jónépet (sola skinner [szúla sinner] =süt a nap), így kénytelenek voltunk valamit kitalálni. Terveztük, hogy keresünk valami beülős helyet, ahol lehet inni vagy enni.
De előtte meg akartuk nézni a Tivoli-t is, de Zsuzsi és Marica azt mondták, hogy látták és uncsi hely és ezért Ők jobbnak látták ha inkább visszamennek (meg valszeg drága is, mert am nincs belépő), így mi inkább beültünk egy eldugott étterembe, ahol alig voltak (bezzeg a többi étteremben, zsúfolásig. Miriam hamar lelépett, mi még picit dumáltunk. és megbeszéltük, hogy kicsit körülnézünk, és akkor hallottuk meg a kristiansandi nagy felvonulást, vagyis csak a BoomBoom nevű együttest, akik éppen akkor haladtak el, de valami fenomenális zenét adtak: az egész banda különböző dobokból állt (innen a nevük is) és csomó dobolós számot adtak elő. Cinti még táncolt is rá, mondták is neki, hogy "Jól táncolsz!". Közben követtük Őket, amíg csak lehetett, de mikor a „We will rock you”-t énekelték, már akkora volt a tömeg, hogy kénytelenek voltunk megállni egy lépcsőn, ahol mondta Cinti, hogy várjuk meg a Russ-öket, mert azok viccesek szoktak lenni, így is tettünk, addig meg kicsit fényképeztem drága kis telómmal (a felvonuláson mindenféle szervezet/csoport felvonuhatott: színitársulattól kezdve veteránautókig, a quart festival szponzoráiig):
Persze, hogy a Russ-ök voltak az utsók, de nagyon nagy zajt csaptak és szórták mindenfelé a russkort-okat. Azok ilyen kis pici kártyák amin van egy kis kép róluk (a kártya tulajdonosáról), felirat h RUSS 2009, meg név, cím, telszám, meg valami szöveg/mottó és persze mindezek vicces tálalásban. Azok a piros kocsik azok a russebil-ek, azokból is van piros, kék, vagy fekete. Ezekkel utazgatnak fél éven át a russ-találkozóhelyekre.
Aztán elkezdett szemerkélni az eső is, de hamar abba hagyta, tehát elindultunk a buszmegállóink felé. Nem semmi milyen szemetes volt az egész város. De a legviccesebb, hogy pont előttünk ment megint a tog. Amikor rájöttünk, hogy a jó kis BoomBoom-os banda elment, kicsit csalódtunk, hogy lekéstük, szal tovább mentünk a megállónkba. Mikor vége lett a felvonulásnak, el is kezdett szakadni az eső. Előbb az én buszom jött, az is késve a felvonulás miatt, és nagyon hamar zsúfolva lett emberekkel, aztán Cinti busza is jött. De akkor aztán nagyon mérgesek lettünk, amikor megláttuk, hogy a Midnight nyitva volt! Már egy hete arról álmodozunk, hogy mi Kristiansandban billiárdozni fogunk, no sebaj, jövőhéten csak 3 napot kell menni, szal majd szerdán!
Gratulerer med dagen! Hip hip hurra for syttende mai!
Anci sulijában április 21-én volt ilyen „Åpent skole”, ami azt jelenti, hogy a suliba délután bemehettünk és oda mászkálhattunk a sulin belül ahova akartunk és közben 10-20 koronákért vehettünk valamit vagy játszhattunk stb. Ancinak azért kellett mennie, mert a szerencsekeréknél sorsjegyeket árult. Ja és a befolyó összeg Malawi megsegítésére ment. Hát nem fantasztikus?! (jóóó én még mindig nem értek ezzel a „segítsünk más országokon, mert de nagy szívünk van” dologgal, aztán közben a munkanélküliek száma nő az országban és a NAV meg alig bírja a munkát és egyre többen elégedetlenek… hmm)
Na akkor most folytassuk onnan, ahol abbahagytam. Azaz, hogy a család tök konfirmáció-lázban égett egész héten, no nem azért, mert vallásosak vagyunk, hanem mert a vendégek elégedettek legyenek, kaja is sikerüljön, rend is legyen, meg stb. Tehát a szokásos móka, amikor valami családi buli van. Nekem a legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt cipőm, és majdnem megőrültem emiatt…
Na de picit térjünk vissza a keddre, május 5-re. Cintivel nyakunkba vettük a várost: bementünk a bankba bankszámlát csináltatni, kikértük a skattetabellemet, voltunk NAV-ba legitimasjonkode-ot kérni, hogy be tudjak lépni a honlapjukra és növeljem az arbeidslediger (=munkanélküliek [árbájdszlédier]) számát, de ez azóta sem sikerült.
Útközben viszont elhagytam az egyik fülbevalómat, ami miatt kicsit szomi voltam. Nagyon tudok ragaszkodni a tárgyakhoz/emberekhez, amiket/akiket kedvelek, de vettem másikat :)
Persze cipit sehol sem néztem, mivel pénzem sem volt rá, de aztán anya megoldotta ezt a problémámat, tehát már csak a legideálisabbat kellett levadásznom a neten, amit egy kis keresés után meg is találtam. Nem is kell mondanom: ’love at first sight’ volt. (=szerelem első látásra). Másnap suli után meg is vettem.
Pénteken ismét Cintivel butikoztunk és rémes dolgokat fedeztünk fel. A legrémesebb, hogy nemsokára itt a 17.mai ([szötne máj]), a norvég nemzeti ünnep, az okés, hogy egy csomó kis zászlót, nagy zászlót, kis kokárdát, nagy kokárdát, nemzeti színű szalvétákat, trombitákat árulnak, de hogy még a fülbevalóknak is piros-fehér-kéknek kell lenniük! Ááááááááá. A tetejébe még egy ruhát is láttunk a Gina Tricot-ba, ami szintén ebből a színösszeállításból állt. Tehát nå er det 17. mai snart!!! (=mindjárt itt van május 17-e [nó er szöttne máj sznárt])… Az ominózus neonzöld harisnyáról nem is beszélve… ami ugyan nem 17.mai-os, de borzalamas!!!
Amikor nem a cipimet sétáltattam – nem tok 10 centis sarokban járni, tehát gyakorolni kellett – akkor takarítottam, vagy anyának segítettem a konyhában. Aztán véletlen fel sikerült lépnem iwiw-re, de bár ne tettem volna! Drága Urak, azért mert Norvégiában élek, nem kell hetente megdobálni 5-6 levéllel, amiben az országról kérdezősködtök ismerkedési (párkereséses) hátsószándékkal, mert nem válaszolok rájuk, köszi. Az országgal kapcsolatban igyekszem itt leírni mindent, ha egyéb kérdés van nyugodtan, de ha msn címem, esetleg más személyes információ kellene, arra ne számítsatok.
Na szal május 10-e. Konfirmasjonen til Marianna. Azaz a tesóm nagy napja eljött! Már 6kor alig bírtam aludni. Aztán a készülődés áááá. De túl vagyunk rajta. És gyönyörű szépek voltunk mindannyian. Ja igen, a norvégok vallása evangélikus, ugye ezt már említettem párszor. Na hát én még sosem voltam evangélikus (lutheránus) istentiszteleten. A lelkipásztor poénkodik, a gyülekezet röhög (tényleg röhög, a szó szoros értelmében, néha kuncognak is) és tapsolnak, de úgy rendesen. Meglepő.
Am egy nagyon mókás dolgot hozott fel: tudni illik ugyanis, hogy a norvég gyerkőcök pénzért konfirmálnak, vagy legalábbis arra a kérdésre, hogymit kérnek konfirmációjukra, azt felelik, hogy PENGER!. Na de szerinte inkább gyertyatartót kellene nekik venni, mert most pénzt kérnek vagy autót és 10 év múlva fognak egy nőt, és elhívják randira, egy romantikus vacsorára. De mindenki tudja h a romantikus vacsi elengedhetetlen kelléke a gyertyatartó és akkor ugye nem lesz.
Ja igen, amíg bennt ültünk a sorban addig figyeltem, hogy egymásnak mondogatják, bnagy ölelések közepette, hogy 'Gratulerer med dagen!'Mi vaaan? Ha jól tudom, most nem szülinap van!!! Hát pedig azt mondták, nem hiába mondom mindig, hogy a norvég csodás nyelv, - no meg picit primitív is... :P - Megfejtés: ilyenkor van a tinédzserek felnőtté válása is, legalábbis a vallás szerint, csak ezért gratulálnak így.
Apropó, most jön a kérdés, hogy de mi lesz szegény gyerekekkel/tinikkel, akiknek a szülei nem vallásosak, nincsenek megkeresztelve, vagy Ők maguk nem hisznek Istenben. De persze erre is van megoldás!!! Nekik ott van humanistisk (=humanisztikus)[humanisztiszk] vagy borgerlig (=polgári[borgerli]) konfirmasjon. Mindkettő valami községházában, vagy ilyesmikben van, lényeg az, hogy nem templomban és nem Istennek szól. Hogy ezt, hogy egyeztetik a vallásos dolgokkal fogalmam sincs. De érdekes. Főleg, hogyha arra gondolunk, hogy ezt azért csinálják, hogy a gyerekek minnél pénzt kapjanak (mellékesen másnap az a beszédtéma ki hány ezer koronát kapott...) és hogy az olyan rokonokat is összecsődítsék, akiket amúgy 20 évente látnak.
Mibe illik a konfirmációra menni? Vagy a norvég népviseletbe, azaz bunad-ba [bünád], vagy valami nagyon csinosba, de jól ki kell ám öltözni! A konfirmálós fiatalok pedig fehér tallárt kaptak.
Az egész kicsit uncsi volt, az elején kaptunk egy papírt, amin az istentisztelet menete volt és úgy mindenki tudta követni az eseményeket.
Ja igen a különbségek a kálvinista (református) és a luteránus (evangélikus) vallás között szemmel láthatóak voltak és így már érdekes is volt, legalábbis számomra. A templomba fehér falak, szószék és oltár! Nálunk olyan nincs. Az istentiszeletes énekek között, van ahol csak a lelkipásztor énekel és recitálva (recsitálva... ööö nézz utána :P). Aztán néha az oltár elé fordul a gyülekezetnek háttal és úgy beszél és színes a tallárja. Szem csak ennyi különbség volt. Ja, meg ugye hogy szabadon csinálnak mindent (taps, nevetés, gyerkőcök is kicsit elmászkálhatnak, sőt van olyan templom is, ahol külön játszóhely van nekik)
A családi bulira kerimék a 3 unokahúgommal, Marica 2 barátnője: Cecili és Alexandra voltak hivatalosak, este 5-6 fele pedig betoppantak apa főnöke és felesége (Anti és Nina).
A kaja tökéletes volt, mint szokott, nem hiába segítettem anyumnak egész szombaton :) Am hidegtál volt: casino tojás, gombaformára alakított casino tojás, szűzérme baconba fonva ("nem bacon az fiam, hanem szalonna!"), sült csirkecomb, olasz-, francia, waldorfsaláta, tzatziki, fasírtgolyók. Sütik: ananászos-pudingos süti, zserbó, macskaszem, almás süti. Torták: Ostkake (sajttort), Marsipankake (marcipánosbevonatú torta) és vmi csokitorta.
Hát sztem ez most jóóó rövid lett, de legyen elég most ennyi. Legközelebb majd több lesz!
Ez az utóbbi hét is bővelkedett ám kalandokban, csak győzzétek olvasni. A címet meg majd a későbbiekben elmagyarázom…
Március 23-án, szerdán reggel 9-re jött értem a sulihoz kerianyum, hogy elvigyen a bankba. Régóta tervezték, hogy lecserélik a magyar rendszámos autójukat és vesznek egy újat, mert a külföldi rendszámos autódat csak 2 évig használhatod Norvégiában – legalábbis Erika azt mondta és meg is ígérte nekik, hogy segít és a kezesük lesz, mert az is kell nekik, anélkül nem kapnak kölcsönt. Na de ezt az ígéretét – szokásához híven – nem tartotta be, mert neki mindenáron elkellett menni 11-re temetésre, mert aznap temették azt a lányt, aki Marica és Sondre évfolyamtársa volt és öngyilkos lett. Tehát így én mentem, mint "tolk".
A bank (meg úgy általában minden) 9 órakor nyit, tehát nem siettünk. Amilyen rossz emlékeim vannak az OTP-vel (a szigetszenmiklósira gondolok, ami most már nem is ott van), itt valahogy az egész teljesen más. Jó mondjuk nem is a város közepén levő bankba járunk, hanem le Nodelandba. Ott semmi sorban állás, és mindig aranyosak. A gyerkőcöknek pedig van ilyen picit játszórész is. Petra ott foglalta el magát.
Az információs csajszi egy fiatal sráchoz küldött be minket. Akiről kiderült, hogy még csak egy hete melózik ott, majd felírkálta keriapum és kerianyum adatait (mennyi a bevételük (inntekt[intekt]), mennyit keresnek havonta, van még valahol kölcsönük (=lånn [lón]), és megígérte, hogy aznap felhívja keriapumat, hogy „Ja” vagy „Nei”, ergó kapnak-e kölcsönt vagy sem.
10-re készen is lettünk, fél 11-kor már a suliban ültem, mert megkértem kerianyumat, hogy vigyen vissza, mert egyik csajnak, Adriananak megígértem még hétfőn, hogy leszek megint a modellje. Ja, mert Ő amúgy fotós, vagyis még nem az, mert most tanulja és én is szoktam neki modellt állni: Aranyosan mosolygok a kamerába, amíg Ő kattogtat. Csak hogy Ő nem jött suliba!!! Előzőnap befejezte, amiről én csak azért nem tudtam, mert lógtam.
Adrianaról:Ő eredetileg kolumbiai, de aztán Kanadában kötött ki valahogy, ahol megismerkedett a mostani férjével – asszem egy koncerten – majd összeházasodtak, és most együtt nevelik a pasi 3 gyerkőcét, már amikor náluk vannak.
Este jött is az üzi msn-en, hogy keriapumék megkapták a hitelt, szal másnap találkozzunk. Most nem lógtam a suliból, hanem 11-re jött értem keriapum és mentünk vissza a bankba, ott kiderült, hogy kerianyumnak is kellett volna jönnie, hogy Ő is aláírja a papírt. De sebaj 10-15 perc múlva már ott is volt és mondta is az ügyintézős srác, hogy holnap már a számlájukon is lesz a pénz. Szal megcsináltam életem első hitelét! Nem semmi, tök büszke voltam magamra. De a legjobb, hogy kezesre nem is volt szükség, fel sem merült az ügyintézés közben, szal Erika, megint benézte.
Aztán másnap este – pénteken, 24-én – rám írt keriapum, hogy hívjuk fel ezt a telefonszámot, mert a finn.no-n egy nagyon szuper kocsit talált, ami megfelel minden igényüknek és az ára is nagyon jó. A hátránya annyi, hogy Oslo környékén van, tehát 4-5 óra az út. Marica fel is hívta a pasit, aki mondta, hogy majd talán holnap délelőtt, vagy délután felhív, mert most nincs otthon. Na köszi… Így is sokat kell utazni, ha meg délután 16-17 óra tájban hív, akkor meg már senkinek sincs kedve utazni… Kerimék és én is el könyveltük úgy, hogy akkor ebből nem lesz semmi.
Jó dolog, amikor reggel egy búgós pasas hang ébreszt, de nem 8:50kor, egy vadidegen norvég, ráadásul telefonon. Igen, jól sejtitek az előző napi hapsi hívott vissza, hogy mehetünk megnézni a kocsit, mert egésznap otthon van. Na akkor gyorsba hívtam keriméket, hogy na akkor menjünk… 10 tájban már úton is voltunk, unokatesóimra, meg anyum és Zsuzsi vigyáztak. (Marica meg apa melózni voltak, mert lesz ilyen németországi osztálykirándulás/tábor, és így gyűjti az osztály a pénzt) Így hárman útnak indultunk és 15:00kor már ott is voltunk a pasas házánál. A kocsi 10 évig náluk volt és asszem 12-13 év körüli volt, de nagyon szép állapotban van, az apróbb hibák hamar javíthatóak lettek volna. Mikor keriapumék megállapodtat az árban, vették csak észre, hogy a kocsi alatt egy piszok nagy tócsa van és már el is kezdett nőni. Lyukas a kocsi hűtője és ezt elfelejtette megemlíteni a fószer. Még jó, hogy nem vették, lehet hogy még Kristiansandig sem jutottunk volna el vele. Így kocsi nélkül, visszaindultunk és kerimék keresgélnek tovább.
Ígértemhez híven, hétfőn visszatértünk Cintivel a McDonald’s-ba, csak hát nem a Sørlandsenter mekijébe, hanem a városiba. Ahol az egyik daglileder srác a kezembe nyomott egy papírt, hogy töltsem ki gyorsan, mert most is mennek az interjúk. A kérdőív 2 oldalból állt, tele egy csomó olyan kérdéssel, hogy van-e olyan ismerősöd, aki a mekiben dolgozik és mi a neve? Meg hasonlók… Hát olyanom meg pont nincs. Mondanom sem kell, hogy nem is hívtak vissza. Cinti szerdán mesélte telefonon, hogy tele van „opplæring” (=tanulás/betanulás alatt[upplerin(g)])feliratos táblájú emberkékkel az egész. Tehát, nagyon valószínű, hogy lecsúsztam róla.
Aznap még egy csomó másik üzletbe is beadtuk a søknadomat. De van, amelyikbe majd csak május közepe táján lesz interjúra visszahívás, szal addig még sok idő van. Ahogy mászkáltunk a Sandensben Cinti megtalálta álmai naciját, meg cipijét. (Az utóbbit meg is vette) Kifele menet pedig talált egy tök jó övet a ruhámhoz a CMYK nevű butikban. Szal már azzal is meg vagyok.
Kedden (28-án) voltam utoljára fogorvosnál az évben. Örültem is, meg nem is. Örültem, mert utálom a fogorvosokat. Az első amalgám fogtömésemet 7 éves koromban kaptam. Nagyon fájt és tökre utálom, hogy nagyon látszik és akárki meglátja, mindig azzal poénkodik, hogy "látom a hátsó hatos fogaid alul lyukasak". Azóta még 2vel több lett és azóta még jobban utálom őket.
Idén is csak azért mentem fogorvoshoz, mert minden évben kötelező és mert kaptam még februárban egy papírt, hogy ha márciusig visszaküldöm, akkor 25% tilbud-öt (=kedvezmény/ajánlat [tilbüd]) kapok. Ami azt jelenti, hogy mivel még csak 20 leszek, az eredeti ár 25%-át kell csak kifizetnem. Amúgy Norvégiában a fogászat csak 18 éves korig ingyenes (kivévi a fogszabályzó, mert az csak félig-meddig az; ha pedig valami genetikai úton van baja a fogaknak, vagy netántán egy krónikus betegség okozza, pl. cukorbetegnél is gyengülnek a fogak és tönkremennek, akkor megint csak ingyenes), 18 éven felül piszok drága, ezért is van az, hogy nagyon sok norvég csináltatja meg a fogait a svédeknél. Tehát, ez a tilbud dolog nekem nagyon is jól jön, mivel csak 20 éves korig van.
Most csak 4 lyuk volt a fogaimban. Az elején azt hittem, hogy a 4 lyuk 2 fogban, de kiderült, hogy 4 lyuk 4 fogban. Tehát, 4 fogam lyukas… Na fantasztikus, de szerencsémre fehér, kékfényre szilárdulós fogtömést kaptam és plusszban még az egyik amalgámot is kicserélte, mert hogy sérült volt. Tehát, tökre örültem, megszabadultam az egyik amalgámomtól. Terveztem is, hogy kicseréltetem a másik 2 amalgámot is, hadd legyen szép, de apa lebeszélt róla, azzal, hogyha nincs velük baj, akkor ne piszkáljam őket, mert akkor tuti fájni fognak, és a végén lehet, hogy ki is kell őket húzni. Ezzel hamar sikerült is meggyőznie. Egyik visszatérő rémálmom az, hogy kipotyognak a fogaim.Szal nem is volt nehéz dolga.
Amikor először voltam márciusban a tveiti tannklikikk-en (=fogászatirendelő [tánkilinikk]), akkor egy Karina vagy Katrina nevű csajnál voltam, aki hivatását tekintve tannpleie (=olyan fogorvos, aki csak vizsgálja, megnézi a fogakat, de fogkő leszedésen kívül, és tanácsadáson kívül mást nem csinál a fogakkal. Ja de röntgenképet is készített. [tánpleje])Aztán legközelebb 2 hét múlva mentem vissza, akkor már a renedes dokihoz. De amikor először megláttam, kaptam egy kis sokkot: ilyen kő öreg emberke. Na mondom, tessék az akciós árak mellé, a minőségből adnak le. De tévedtem, az öreg tannlege (=fogorvos [tanlége]) nagyon is jól megcsinálta a fogaimat és kiderült, hogy járt Budapesten is, az asszisztens nő is nagyon aranyos. Sajnáltam is, amikor most kedden mondtam nekik, hogy elköltöztem Tveitből, mert így áthelyeztek Vågsbygdbe. De végülis, legközelebb jövőre kell menni, akkor meg már kitudja, hol fogok lakni, mindenesetre egy nagy plusszt kap a tveiti tannkinikk, meg az ottani dokik.
Szerdán közölte velünk a tanárnő, hogy új diákok jönnek a csoportunkba, mert már megint kevesen vagyunk, mert időközben Elias szülési szabadságra ment – igen itt a férfiak is kivehetnek szülési szabadságot ha meg lett a baba ami 6 hetet jelent, és egy kisfiú apuja lett. Dorota, Katarzyna még karácsony előtt befejezték: Monika januárban, mert alig bírt bejárni és ha mégis betévedt, akkor unatkozott. Juhani, a finn srác visszaköltözött Finnországba. Aztán Adriana a kolumbiai fotós csaj is, mert nagy nyomás alatt volt: főnöke ugráltatta, sok volt a munka, plussz a 3 mostoha gyerek és minden délelőtt meg a suli. És Angelina barátnőm is befejezte, mert munkát kapott a kirstiansandi sykehusben ([szűkehüsz] =kórház). Neki aznap volt a búcsúbulija, amikor a bankba kellett visszamenni papírt aláírni, így lemaradtam róla. Meg elég gyakran nem járnak be az emberkék, így tehát jön hozzánk pár új emberke.
Csütörtök volt a hét útsó sulinapja, mert másnap május 1. és az ugye munkaszüneti nap. Gondoltam is rá, hogy na most megengedem magamnak, hogy megint lógjak, de aztán eszembe jutott szegény Turid (az öreg tanárnőm, aki nemrég vett magának Törökországban nyaralót), hogy pont vele dumáltuk előző alkalommal, hogy tök szar nekik kevés emberrel tanulni, meg hogy ha azok lemaradnak, akkor bepótolni is nehéz. és pont vele voltunk aznap. Na jó bemegyek, úgyis új diákok is lesznek, hátha most egy velem egykorú is lesz, vagy valami helyes srác, sosem lehet tudni.
De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy pár óra múlva… Na, de kezdjük az elején: elsőnek értem be, mint majdnem minden reggel, rá egy pár percre jött be egy idősebb nő és kérdezte, hogy itt lesz-e előadás, mondtam neki, hogyha Te is az egyike vagy az új diákoknak, akkor igen. Kicsit később, elkezdtek szállingózni a többiek is, aztán amikor a tanárnő bejött, jött be 2 új arc megint. Az egyik egy idősebb nő, a másik egy fiatal. Nagyban írkáltam valamit, amikor meghalottam, hogy „Ungarn”. Felnéztem és láttam, hogy Turid a fiatalabb csajjal fog kezet, kérdeztem is Cecilit, az amerikai belga csajt, hogy jól hallottam, hogy „Ungarn”? Mondta, hogy igen. Ekkor Turid észrevette csillogó tekintetemet, meg vigyori fejemet - ami ritka, mert amúgy halálra szoktam unni magam - és mondta nevetve, hogy : „Du har ikke lov til å snakke ungarsk på skolen!” (=nem szabad magyarul beszélned a suliban [dü hár ikke lóv til ó sznákke ungarsk pó szkúlen]). Höhö, no persze… Úgy lesz! Amúgy Zsuzsának hívják, 26 éves és az ERASMUS ösztöndíj keretébentölthet el egy szemesztert Norvégiában. A jövő hónapban már utazik is haza. De OMG, ez amúgy nagyon jó dolog és ritka is! Végre egy magyar, és nem leszek egyedül a suliban. Mindig egyedül éreztem magam (főleg ha nem volt se Milica és se Angelina.), de most yipííííííí!
Már régóta tervezték anyumék és kerimék is, hogy átnéznek a svédekhez vásárlás céljából. Mostanában elég nehéz, akár egy szabad hétvégét is találni, mert mindig van valami. És Marica konfirmálására, a hús készleteink kibővítése lenne a főcél, tehát még az előtt kellene megejteni.
És ezt a csodálatos tervet május 2-án véghez is vittük. Most nem fikázásból írom, tényleg nagyon klassz volt! Leszámítva, hogy hajnali 1-kor keltem, hogy hajat is tudjak mosni, meg fürödni is tudjak, mert 3-kor volt a találkozó keriméknél. A Colorline pici Bohus hajója 7-kor indult Sandefjordból. Reggelizős jegyet vettünk, így mire felszálltunk meg is támadtuk a reggelizősrészt és jól telepakoltuk mindenféle kajával a tányérunkat, hogy mindent megkóstolhassunk. Az út 2 és fél órán át tartott, abból egy órát szerintem ettünk, a többiben pedig shoppingoltunk. Mivel a cuccokra vigyázni kellett, így nekem ott kellett maradnom az asztalnál, amíg a többiek vásároltak. Aztán a csajok egy csomó illatmintával jöttek vissza és az egyiket az orrom alá dugták, hogy szagoljam meg. ESCADA Ocean Lounge <3
Erre a parfümre már azóta vadászok, hogy Niki barátosném mesélte, hogy Ő a Chanel Coco nevű parfümjét használja, és hogy milyen tök jó az illata, és kiváncsi voltam rá. Így amikor Milicával épp a Sandens jártuk bementünk és megkerestük, de mivel nem találtuk, így megkérdeztük az eladó csajt, hogy merre van, aki megmutatta, de hozzá tette, hogy szerinte, nem hozzám valóm… Mondjuk az illatáról hamar le is esett, hogy miért mondta ezt (bocsi Niki). Szerintem nagyon látszódhatott az arcomon, hogy én valami fiatalos, friss illatra számítottam, mert amúgy Nikinek mindig nagyon jó volt a parfümjeinek az illata, akkor odajött hozzánk és mondta, hogy próbáljuk meg azokat elől, új termékek. Odakísért minket egy nagy pulthoz, ahol tele volt midenféle parfümökkel és felemelte az Escada OL-t, de mielőtt még elkezdett volna magyarázni, bejött egy ismije és hirtelen otthagyott minket, azzal hogy nyugodtan próbálgassuk végig őket. Itt kezdődött a nagy szerelem, de a 30 ml-ért sajnáltam a 335 koronát, azóta ha elmentünk amellett a butik mellett, mindig csórtam egy illatmintát. Így amikor mondta Marica, hogy a nagy üveg (50 ml) 360 korona, akkor nagyon megörültem. Leszaladtunk apával és meg is kaptam. (Az előbb néztem meg, hogy amúgy 450 lett volna, amúgyis még sokára fogom használni, mert még egy pici van a Kylie Monogue Showtime-omban, ami meg karácsony után 100 korona volt a Cubusben, a hozzá tartozó testápolós krémmel együtt)
A hajó fél 10 tájban kötött ki a svédországi Strömstadban, és az E6-osról hamar oda is értünk a Nordby Shopping Centerbe. Ami szvsz remek hely, de annyira nem voltam elájulva tőle. Talán csak a benne levő 2 nagy üzlet volt a nagy durranás. Az árak szinte ugyanazok, de a svéd korona rosszabb, mint a norvég: tehát ami 30 svéd korona volt, norvég koronában 24. Amiért 1900 svéd koronát kellett fizetnünk, azért csak 1520 norvég koronát fizettünk. Tehát megérte több szempontból is, és kirándulásnak is tökéletes. Az összes üzletet bejártuk, mert Marica konfirmációs ruhája még hiányzott, de ez is meg lett. Petrának be volt ígérve a The Sims 2 Paloták és parkok Cuccok, már játszik is vele. Többi kicsinek a McDonald’s ebéd, de mivel tele volt a meki, így a 6 km-re levő Burger Kingbe mentünk kajálni - az a másik shopping center területén van - és az sokkal jobb volt. Én pl alig bírtam betolni a csomó krumpli után szendómat, aztán utána egy 5-10 perc múlva keriméktől kaptunk egy halasat is amit még le tudtam nyomni, meg egy csomó sültkruplit. Utána meg csodálkoztam, hogy 68-at mutatott a mérleg és nem 65-öt, amire január óta küzdötttem le magam. Mellékesen a pénztáros arab fickónak is megtetszhettem, de lehet, sőőőt inkább biztos, hogy amikor magyarul beszélgettünk figyelt, hogy ez valami más nyelv, mert kérdezte, hogy honnan jöttünk. Apának egy naaaagy áruháznyi csoki-cukor választék, erről láthattok is képet, mármint az üzletről és nem a 7 és fél kg csoki-cukor egyvelegről, amit összezsákmányoltunk és nekem egy Converse tornacipi, ami nem volt. De lett sok-sok különleges husink, amik azért különlegesek, mert nincs mind Norvégiában, ha van is akkor is csak a hentesnél és nem áruházban és egy csomó olcsóbb kajánk/cuccunk.
Oda fele úton is elaludtam, a moss-i komphoz vezető egész utat úgy szintén, szal azt sem tudom hány órásival mentünk. Akkor ébredtem fel, amikor már a hajóra felmenő sorban vártunk. Mindig mesélte Marica, hogy milyen finom a fagyi, de pont előttünk fogyott ki a gépből és mondta a nő, hogy 7-8 perc múlva lesz csak kicserélve. Tök jó… az egész út 15 perc volt és már 10 perce úton voltunk. Az autóút pedig sosem unalmas, mert van dvd-lejátszónk, amin vagy filmet nézünk, vagy mp3at hallgatunk, vagy rádiót.
Este 10-re értünk haza, kipakoltunk, 11re már el is aludtam.
Jajj a cím: aki kicsit is ismeri a skandináv nyelveket, hamar rájöhet, hogy nem elírtam, habár az is lehetne, mert elég gyakran szoktam, de most nem. Ez most svéd. Shoppingtur er alla dagar =Shoppingtúra ( az van) minden(egyes) nap. Norvégul így nézne ki: Shoppingtur er alle dager. Mókás nyelv a svéd.
Utólag is God Påske til alle! [gu pószke til álle], azaz Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves blogolvasómnak, így utólag... 1 hét késéssel...
Anyum végre elkezdett dolgozni, a mai a második munkanapja. Egy takarító cégnél kapott állást. Kerianyummal és még pár magyarral takarítják a Nasjonal Oilwell Varco új irodaépületét, ami piszok nagy. De legalább mindkettejüknek van állása :)
Ez után a jó hír után, most egy kicsit szomorú hírt mesélek el Nektek... Április 14-én Marica egyik volt évfolyamtársa - a tveiti suliból - öngyilkos lett. 15 éves volt. Ezen kívül, ugyancsak a múlt héten még két másik lány a közelben (Kristiansand kommunében), akik vele egykorúak voltak szintén. Nem tudom, hogy egy 14-15 éves lányt, mi vezethet rá erre, hiszen még legalább 4x ennyi év vár rá, abban meg még annyi minden történhet. Lehet féltek, hogy ez csak rosszabra fordul?! Rejtély. Mindenesetre, remélem, hogy jobb életük lesz odafönnt...
Na akkor most vidámabb téma: Mindjárt itt van május 10-e... Ami Marica konfirmációját jelenti. A konfirmáció meg hitmegerősítését jelent. Zsuzsi és én is túl vagyunk rajta, már jóóóóóóó régen. Érdekes, hogy amikor én csináltam, akkor nem nagyon szerettem dicsekedni vele, meg inkább lógtam a templomból, meg foglalkozásokról is. Zsuzsinak már nem volt ilyen mázlija, neki mindig be kellett járnia, de Ő se verte nagy dobra. Ciki volt, na... De viszont itt nem az! Sőőőt... Marica korosztája - 15 évesek - tök jó bulinak tartják és mindenáron - drága húgom is - részt akarnak venni rajta. Emiatt persze apának, meg anyának is be kellett látogatni a templomba, istentiszteletre (gudtjeneste [güdtyeneszte]) egy párszor. Mikor visszajöttek és mesélték, hogy ez teljesen más, mint otthon, nem akartam nekik hinni. Jó oké, Norvégiában az evangélikus (lutheránus) vallás az elterjedtebb, de az se sokkal másabb, mint a református (kálvinista). De hogy a templomban nevetgélnek az emberek a lelkészel együtt, meg tapsolnak. Szal tök fura, de majd nemsokára meglátom én is. Na de vissza a konfirmációhoz. A konfirmáló gyerkőcök (azaz konfirmandusok magyarul, de annyira nem tetszik ez a szó, hogy a későbbiekben mellőzném) elmennek együtt pénzt gyűjtögetni, meg különböző bulikra és még táborba is. (Mi annó, csak hittanos táborban voltunk, konfimációs táborba nem. Mondjuk így visszaemlékezve tényleg vicces volt, de az éjszakai vaddisznó látogatások már nem annyira. De legalább közel volt a természet... hehe). Az egész elején 1000 koronát kellett fizetni, aztán meg majd a többi - családi buli, ruhák - kiadás az még plussz.
Mivel nem régiben leesett, hogy nekem is kell mennem eme eseményre és hogy ki kell öltözni elkezdtem ruhát vadászni. Ezért múlthét szombaton (ápr. 18) végig jártuk a Sørlansenteret majdnem összes üzletét ruha után. Mondjuk én már egy jó ideje lesem az egyiket neten, amit a Hensen & Mauritz-nál láttam. Mire nagy nehezen megtaláltam, kiderült h csak 2 db van és azok is a legkisebb méretben. Meg is kerestem gyorsba egy eladót, hogy van-e nagyobb méret. De sajna nem volt. DE - és most jön ami eddig még soha nem fordult velem elő itt Norvégiában - látta az arcomon, hogy szomi vok emiatt és felhívta nekem a másik két H&M-et a városban, hogy náluk van-e. Az elsőben mondták, hogy nincs és le is tolták, hogy minek hívogatja Őket szombaton, a Sandnesben (másik üzletük, ugyanúgy Kristiansandban, csak a másik végén, de a 2 egymástól 5-10 percre van) meg nem vették fel a telefont. Aztán bementünk a városba, a sandnesi üzletbe, de ott sem volt :( Hát igen... ez van... ez az én szerencsém...
Közben amíg a Sørlandssenteretben mászkáltunk és elindultunk a Coop Obs! felé, anyáék elküldtek, hogy rakjam be Ancival a csomag megőrzőbe Anci ruháját és nem összefutottunk Cintiékkel?! Na most biztos sokan kérdezitek, hogy ki is az a Cinti. Tavaly nyár végén, kaptam egy levelet egy csajtól az az egyik közösségi honlapon, hogy Ő is Kristiansandban lakik, csak Ő nem Tveitben, hanem Mandalban és hogy ha van kedvem, akkor írjak neki vissza... Hát így kezdődött és azóta amilyen gyakran csak lehet összefutunk/dumálunk/sms-ezünk. Cinti 19 éves és a családjával már 5 éve élnek itt, Norvégiában. Anyuja már egy jó ideje e-mailezik anyummal és most végre személyesen is találkoztak, a hírek szerint nagyon jól sikerült, rem minél előbb lesz találkozó! :D Na ekkor dumáltam meg Cintivel, hogy nekem szükségem lenne melóra és ha van ideje...
Nem kellett sokat várnom tegnap (hétfőn - április 20-án) meló után (4-ig dolgozik) mentünk is a Sørlandsenteretbe, mert kaptam egy tuti biztos tippet, hogy az ottani McDonald's-ban ember hiány van. Yessss!!! De mielőtt még az M1essel elindultunk volna, láthattuk a csodát: RUSS-ök [rüssz] tömkelege sétálgatott fel-alá a sétálóutcán és mindenféle marhaságot csináltak: egymást locsolták, körbekörbe futkároztak egy próbababa körül és döglött halat húztak maguk után. "Látod, én ezért nem lettem RUSS, holott mindig megkérdezték tőlem. A RUSS-ök egy évben csak egyszer lehetnek ilyen gyogyósok, úgy hogy mindenki elnézi nekik, mert Ők RUSS-ök." És hogy kik is a RUSS-ök? Ők a videregående végzősei, akik különleges vagy piros, vagy kék, vagy fekete kertész nacit hordanak mindenféle lenyomattal, norvég zászlóval, és persze szerintük ez is GØY!
Nemsokára jött is a buszunk és első állomásunk a meki volt, ahol a dagligleder-nek [dágliléder] (=aki ilyen kisfőnök és a dolgozókat felügyeli, meg parancsolgat nekik) elmagyaráztam, hogy mennyi szépet, jót hallottam róluk és hogy itt szeretnék dolgozni, erre Ő: ez tök jó, csak hogy nem Ő foglalkozik ezzel, hanem a főnöke. A nagy főnök, aki 4-ig szokott bennt lenni, tehát majd holnap 4-ig jöjjek vissza. Kicsit elcsüggedve tovább mentünk Cintivel, de 1-1 cheeseburgert azért benyomtunk, útközben bementünk pár butikba, ahol vagy már betöltötték az állást, vagy nem keresnek senkit, vagy majd májusban adjam le a papíromat... Meg megállapítottuk, hogy a kis állat boltba megpurcant az egyik hal. Útközben betértünk a H&M-be is, mert meg akartam mutatni Cintinek, hogy ezt a ruhát néztem ki magamnak, de sajnos csak két 34-es volt. Erre amint odaléptem, megláttam hogy 3 db van. Na neee, itt nem stimmel valami, a ruhák nem szaporodnak! És a 3. ruha nem az én méretem volt!!! Besz@rás! Éppen amikor már lemondtam róla!!! Fel is próbáltam gyorsan és meg is vettem... majd az eredményt megmutatom Nektek május 10-e után. Ja és munkám nem lett, majd pénteken megpróbáljuk megint a városi mekiben is és a Sørlandsenterbe is visszatérünk!
Na igen, legutóbb ott hagytam abba, hogy el kell költöznünk május 1-ig. Ezennel örömmel jelentem be, hogy – dobpergést kérnék, köszönöm - sikerült. Találtunk házat.
Remélem kedves olvasóm emlékszel, hogy 2007 augusztus 10-én elköltöztünk egy utcával arrébb. Akkor annyira nem volt nehéz dolgunk a 2 autóból kipakoltuk a cuccokat és berámoltunk, majd onnan szétosztottuk a többi szobába. De aztán, amikor anyáék haza utazgattak a magyar ház eladásának ügyében, meg értem, egyre több és több cucc került ki Norvégiába…
Na ugorjunk vissza picit az elejére: Mi Tveitbe egy kis puszta közepén laktunk, mellettünk 6-8 barakkal, amibe nyaranta lengyelek laktak, akik az epret szedték a főbérlőnek. Eredetileg ebben a házban is csak pár hónapig laktunk volna, amíg egy másik házból ki nem költöztek az éppen ott lakók, akik arra vártak, h az ő házuk kész legyen. De az nem lett kész még olyan április-május környékén (2008) sem, amikor is drága főbérlőnk – Karl – bejelentette, hogy el kell mennünk, mert szüksége van a házra, ugyanis jönnek a lengyelek az eperszezonra. Anyum ekkor sírva fakadt, és felhívták Erikát, aki meg égtelen haragra gerjedt és leteremtette Karl-t, hogy ne játszon ilyet, ez nem így megy. És hirtelen Karl meg tudta oldani a problémát, hozatott pár barakkot és rögtön lett helye a pár lengyelnek. Mi meg maradhattunk.
A többit meg ugye tudjátok - az előző pár posztomból - hogy apa kilépett, de ettől függetlenül mi maradhattunk. Meg hogy ugye pár hónapja (2009-ben járunk már :P) megtudtuk, hogy az eperszezonra még több lengyel jön, és mégis menni kell május 1-ig. De hiába szeretnének a szüleim már végre saját házat, egy fizetésből ez nem fog összejönni. Voltunk a bankban és sajnos még, ha a magyar házunk árát is belefizetjük, sem kapnánk annyi pénzt, mint amennyibe a nekünk megfelelő házak szoktak kerülni. Tehát maradt a bérlés.
Oké, béreljünk házat. De a ház…
Legyen 3 szobás, 2 fürdőszobás, különálló családiház – 6-an vagyunk, tehát ez mindenképp jó lenne.
Legyen közel a városhoz – ha másik kommunéhez kerülünk, akkor elveszítjük az ingyenes sulit (most Zsuzsira meg magamra gondolok, akik a KSS-be járnak suliba, mert Kristiansand Kommunében a 20 év alatti bevándorlóknak a suli ingyenes).
Legyen ugyancsak közel apa munkahelyéhez – a benzin se mindegy, hogy mennyi,
Legyen valami iskolához közel – kicsik miatt.
Busz útvonal közelében is legyen – közlekedés szempontjából, szerény vélemény szerint (szvsz) nagyon is fontos, mert csak egy autónk van.
Csendes környéken helyezkedjen el, és az ár sem éppen utolsó szempont, persze.
Na de ez nem olyan egyszerű, ha valamelyik összejött a fentebbi pontok közül, akkor a többivel voltak gondok. Szerettünk volna Tveitben maradni, Anci szerette a suliját, Marica is éppen beilleszkedett már, közlekedéssel, illetve a tveitiekkel sem volt bajunk. Csak hát az árak. 10 ezer korona alatt semmi, ha volt is, akkor kevés volt a szoba, egymás nyakában, meg csak nem lakhatunk, és akkor még mi van a cuccainkkal...
Amit legelőször kinéztek anyáék ház, tök közel volt a régihez és 10 ezerért adták volna ki. És még jól is nézett ki. Felhívtuk a kiadó manuszt, de nem vette fel. Próbáltuk még 2x-3x, de semmi. Írtunk e-mailt, na arra már jött válasz egy pár óra múlva: „Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, de betegek az ikreim. A ház már ki van adva: Vasárnap, ha minden jól megy a leendő bérlőnek, akkor szerződést írunk alá. Üdvözlettel…” Na neee…
Következő emberkénél csak telefonszám volt – 10 ezerért és szintén Tveit. Kerianyumék utcájában is lett volna. A probléma ott kezdődött, hogy nekem kellett felhívni Őt. Piszkosul paráztam. Nem szeretek telefonon beszélni ismeretlen emberekkel, főleg ha még élőben sosem hallottam a hangját… Jó, tudom, nem vagyok egy könnyű eset. De emlékszem, mindig felsültem vele. Most meg egy idegen nyelven beszéljek?! Áááááááá. Na de erőt vettem magamon, és megpróbáltam. Sokadik próbálkozásra egy öreg emberke vette fel a telefont és valami piszkosul hadart. Nagyon ijesztő volt és szerintem kaphattam egy kisebb pánikot is, mert alig értettem hogy mit mondott (kérdezte pl, h honnan jöttünk…) és utána nem is emlékeztem rá, csak arra, hogy most megy haza a melóból, 10 perc múlva otthon lesz és majd visszahív. Aztán lerakta, semmi „Ha det!” vagy „Ciao”, csak letette. 10 perc múlva semmi, 20 perc… még mindig semmi. Aztán jó sokára visszahívott minket, de akkor már apa beszélt vele, de egyszer csak megszakadt a vonal… ???
A következő főbérlőjelöltünknek már e-mailt írtunk. Meg is beszéltük vele, hogy szerda 6kor a háznál találkozunk, ami a szomszéd utcában lett volna és CSAK 7500 koronáért. Elmentünk, megnéztük. Természetesen én voltam a tolmács, mert Marica konfirmáció előkészítőn volt. Nagyon bejött. Annyi hátránya volt, hogy a ház hiába volt családi ház, hozzá volt tapasztva egy kisebb, amiben egy pár lakott és így közös előszoba és mosókonyha lett volna. Na de igen ám, hogy ne legyen olyan tökéletes a dolog: „Örülök, hogy tetszik a ház, de nagyon sok jelentkező van, majd kedden hívlak titeket, hogy mi lett!” Válasz kedden sem érkezett, csak anya látta, hogy a honlapon ki lett írva, hogy „Utleid!” [ütlejd] (=kiadva).
Ha emlékeztek az előző bejegyzésemre, már ott is eléggé pesszimista voltam és szomorú, de ez csak rátett az egészre. Az okés, hogy 7500 az nagyon jó ár, de mi volt a baja velünk, hogy még egy üzit sem kaptunk?
Következő pár személy, akiknek írtunk, nem is válaszolt, akiket meg hívtunk vagy fel sem vette, vagy 2 másodperc alatt elhadarta, hogy „Utleid!”. Közben voltunk egy másik háznézőben is, egy arab fickónál, Hånesben. De sajnos a 3 szoba: 2 félszobácskából állt és egy nagyobbacskából, így az nem felelt meg. Arról nem is beszélve, hogy az emeleten ő, a felesége, meg a kisbabájuk lakott és nagyon lehallatszott minden.
Pár nappal utána: Marica beszélt az illetővel és megbeszéltük, hogy kedden fél8-kor a ház előtt találkozunk és megnézzük a házat Vågsbygdben. Odamentünk, de senki nem volt ott. Felhívtuk és mondta: „Jajj, bocsi, már kiadtam másnak!” - Na köszi!
Nem tudtuk, hogy vajon miért van ez?! Végül Zsuzsi próbálkozott be egy másiknál, de még be sem mutatkozott, már le is rázták a szokásos „Utleid”-del.
Na én ekkor borultam ki: Ez mekkora egy tetves ország, arról papolnak, hogy tolerancia, meg hogy: kell a külföldi dolgozni, a munkaerőhiány miatt. De akkor miért kell ezt csinálni! Abszolút nem fair, mi nem vagyunk sem flyktninger-ek [ flüktninger] (= olyan menekültek, aki még várják a papírjaikat), sem asyl-ök [ászül] (= olyan menekült, aki már kapott olyan papírt, hogy itt élhet), így mi nem kapunk semmilyen qrva segélyt a kib@szott államtól. Nem vagyunk rabszolgának titulált lengyelek sem, és állítólag a magyarokkal semmi bajuk! Én haza akarok meniiiiiiiiiiiiiiiiii!!! Nem akarok olyan országban élni ahol, azért, mert más nemzetiség vagyok, lenéznek. Csak ezért, mert amúgy semmi rosszat nem csináltunk, nem is vagyunk bunkók sem, nem lógunk az állam nyakán, nem kuncsorgunk pénzért az utcákon, nem hisztizünk semmiért! Inkább szenvedek együtt a többi magyarral otthon, de engem egy más nemzet egyik tagja se nézzen le, csak azért mert bevándorló vagyok! Vagy talán bűn magyarnak lenni! Ha sárga színű lennék, csíkszemmel megáldva, vagy fekete, akkor könnyebb lenne??? – És efféle gondolatok kavarogtak a fejemben, arról nem is beszélve, hogy úgy éreztem, hogy teljesen megutáltam Norvégiát, és ha lett volna pénzem, akkor már újra otthon lennék.
Aztán kaptunk egy tippet, mi lenne, ha rekkehus-be költöznénk [rekkehüsz] (=sorház/ikerház). Na neee, mi ahhoz képest, hogy magyarok vagyunk, úgy élünk, akár egy olasz család. Zajosak vagyunk, ráadásul a távbeszélgetést sem telefonon szoktuk lebonyolítani. És akkor még ott van, az is, hogy szomszédaink vannak, őket sem éppen kellemes dolog hallgatni. De más választásunk nem igen van. Finn.no-t megint felcsaptuk, mint ahogy eddig is tettük, azzal az eltéréssel, hogy most már a rekkehus-öket is néztük. És láss csodát! Vågsbygd, Kjerrheia… 140 négyzetméter: 3 szobás, 1 fürdőszobás, mosókonyhás, nappali-étkezős, konyhás, padlófűtéses sorház 3. lakása kiadó, havi 12 ezerért (+strøm [sztröm] (=áram). Áááájjjájjj… az a 12 kicsit durva… nem igaz? De mivel gazdaságiválság van, így ahelyett, hogy olcsón eladnák a házakat, nagyon drágán kiadják, mert csak így tudják a sok hitelüket fedezni. Na jó, mondjuk a mi esetünkben ez egy építkezésivállalat, és amiket megvesznek házakat, felújítják őket és úgy adják ki, vagy felépítenek újakat és úgy. Na de lényeg az, hogy felhívtuk Mortent – így hívják a pasit, aki kiadja a házat – és kerianyum tanácsára, most úgy kezdte Marica, hogy már a második mondatába bele rakta, hogy „Vi kommer fra Ungarn”, de érdekes módon ez nem érdekelte, és megbeszéltük az időpontot. Pasi késett is egy csomót, de legalább eljött, házat megnéztük és minden rendben volt vele, leszámítva 1-2 apróbb hibát. „Mikor költözhetünk be?” „Mikor tudnátok?” Nem kellett neki 2-szer kérdeznie, rögtön rávágtuk, hogy hétvégén, de szegény szerencsétlen, nem tudta mi lesz az „Ok, greit!” válaszának a következménye, mert ebből az jön le, hogy oké, akkor hétvégén adom a kulcsot, írjuk a szerződést, utaltok, és költözhettek is.
Na de Ő nem így gondolta. Most így visszagondolva elég mókás, de higgyétek el, nem volt az!. Ő úgy találta ki, hogy azon a héten mi nyitunk közösen egy számlát, amire a depositumot [depozitum] (=letét, ha bármi bajt okozol a házzal, ebből vonja le a főbérlő, ha minden okés marad, akkor visszakapod. Ez általában 2 havi házbérlettől 6 házhavi bérletidíjig terjedő összeg lehet. A mi esetünkben 2x12 ezer korona) küldhetjük – ezért is hívják depositumkonto-nak. Na igen ám, de anyáék szerződés, meg kulcs nélkül nem akartak semmi pénzt utalni, mert „a pénz az pénz és meg is léphet vele” meg hogy „ha pénzről van szó, nincs bizalom”. Öööö, hogy mi hogy történt részletesen, azt most kihagynám, de legyen annyi elég, hogy csütörtökön voltunk a bankba, és péntek este kifizettük a házat – 36 ezer korona. De még jó, hogy szerdán este elkezdtünk pakolni…
És itt térnék vissza a bejegyzésem elejére: A sok cuccot, amiket felhalmoztunk, át kellett vinni, valahogy Tveitből Vågsbygdbe. Apa főnöke, Anti kölcsön adta az egyik nagy kocsit. Azzal másodjára kiürítettük a házat. Szombat délutánra - de volt az már este is - kerimék is átjöttek segíteni. Kerianyum hozott rántott húst és rántott hagymát (nyami-nyami) és segítettek pakolni is és persze átjöttek ide is, kipakolni. Takk for hjelp! [tákk for jelp] (=köszönet a segítségért) Aznap szerencsére szép idő volt és a pakolás is gyorsan ment. Tehát 2 hete itt lakunk. Héhé, nyugi, ennyivel még nem ússzátok meg, még van miről írnom.
Ha valahova átköltözöl, akkor szólnod kell, a postán, és az összes szolgáltatónál, amit használsz, ja és a folkeregisteretnél is. A sorrend nem ez, tehát az utolsó az első. Nekik kell legelőször szólni, mert elvileg ők tudják értesíteni a többieket. Aztán a postán is szólni kell, majd a biztonság kedvéért írj egy e-mailt vagy levelet, esetleg hívd fel a szolgáltatókat is hogy elköltöztél. Ja igen, a postának 3 féle csomagja van, amik közül választhatsz
1 hónapig ingyen utánad küldik a leveleket/számláskat/csomagokat,
1 hónap ingyen + 6 hónap (ha neten intézted: 275,00 korona, ha hagyományos levélben: 300,00 korona)
1 hónap ingyen + 12 hónap (neten: 375,00 korona, hagyományos módon: 400,00 korona)
De erről kapsz tájékoztatót meg brossúrát is, és könnyen érthetően magyaráz a költözködésről, ház/lakásvásárlásról, illetve a ház/lakásbérlésről.
Szomszédok: mi vagyunk a 3 házas sorház 3. házának lakói, tehát mellettünk csak egy család lakik és semmit nem hallunk, pedig ők sincsenek kevesen, jó mondjuk csak 2 gyerkőc ( meg a szüleik, meg nagyszülők, meg még egy nő), de azt se halljuk, hogy élnek-e egyáltalán. Mellékesen a másik végén Anci egyik új osztálytársáék laknak, Camilláék, akivel kicsi húgom már nagyon jól összebarátkozott első nap, második nap reggel már együtt mentek-jöttek suliba. Marica is szereti az új suliját/osztályát. Azt mondja, hogy itt jobban látszik, hogy nem vidéki város és sok féle nemzetiség van együtt. És nagyon hamar be is fogadták.
Iskolák: Vågsbygdbe 3 általános iskola van (grunnskole [grünnszkúle]). Egy 1-10. osztályig, a másik csak 1-7-ig (Vågsbygd skole – mivel ez csak 1-7ig van így barneskole-nak [bárneszkúle] hívják) és a harmadik 8-10.(Fiskå skole– ungdomsskole [ungdomszkúle]). Marica ebbe az utóbbiba jár és 5 percre van a lekóhelyünktől. Anci Vågsbygd skole-ba jár, ami picit több idő, de az sincs messze. (lsd: képen, fent és lent) Intézni meg semmit nem kellett. Anya beleírt egy szöveget a csajoknak abba a kis füzetébe, ahol a szülők meg a tanár üzengethet egymásnak, hogy elköltözünk ide, és a kommune mindent elintézett. Ezt általában úgy intézik, hogy a lakóhelyedhez legközelebbi iskolába rakják át a gyerkőcöt, de persze kérvényezheted azt is, hogy ott maradhasson abba a suliba ahova addig is járt. A mi esetünkben nem volt szoktatás, meg ilyesmi, mert hirtelen jöttünk el Tveitből, egyik napról a másikra. Más esetben, mielőtt a gyerek az új iskolájában kezd, elviszik vagy neked kell elvinned naponta 1-2 órára az új iskolába, hogy ismerkedhessen az új környezettel.
Zsuzsi és jómagam maradtunk a sulinkba és minden maradt a régibe, csak annyi, hogy máshonnan járunk, ja meg sűrűbben járnak a buszok, van vagy 5-6 busz, amivel ide-oda tudunk közlekedni. Csak hát az a 12 ezer a házért plussz áram… Az picit fáj… saját házért, hiteltörlesztésként valahogy jobb lenne kifizetnie, no de sebaj, 20-án kezd anya, nemsokára megint mehetünk bankozni. Remélem addigra nekem is lesz már valami munkám…
Nem tudom és nem is jöttem rá, hogy miért passzoltak le minket olyan gyorsan azok, akiket a házbérlés miatt felhívtunk, de az az igazság, hogy nem is érdekel. Lényeg, hogy most van hol laknunk.
Ja mellékesen júniusban nyelvvizsgázok – norskprøve 3 =norvég középfokú nyelvvizsga. Sikerültek a suliban a tesztek, remélem a levél is eltalál a központba és semmi gáz nem lesz. Szkeptikus vagyok, kicsit nagyon. Még mindig.
Lenge siden sist! Vagy valahogy így fejezi ki a norvég magát, hogy ha régen találkozott valakivel. Hát igen régen is volt már, hogy egy igazán jó kis posztot összedobtam.
Nem rég láttam egy norvég filmet, amiben egy házaspár volt, 2 gyerekkel. A hapsi egy üzemben dolgozott, a nőnek meg álomállása volt: építész egy nagyjövőjű cégnél, ráadásul Ő volt a főnök kedvence is. Egyik nap a pasi a finn.no-t nézve beleszeretett egy hajóba, amit később – a feleség beleegyezése nélkül – meg is vett. A nő meg egy 2 személyes repülőutat szervezett maguknak a hétvégére. Ebből persze sorra jöttek a félreértések, veszekedések, nemsokára szét is mentek. A srác el is költözött a vitorlásába. Ekkor kezdtek el csak tetőzni a bajok: a férfi kilépett, mert nem akarta kirúgni a barátait, a nő munkahelyére érkezett egy új női alkalmazott (szőke haj, 90-60-90), aki hirtelen a főnök kedvence lett és ezzel vetélytárs is. Amikor a pasas a vízre tette új vitorlását, az rögtön az elején léket kap, a nőnek el kell adnia a lakást, amiben addig a 2 gyerekkel lakott, mert nem tudja fizetni (az összes spórolt, közös pénz elment a hajóra). Aztán jött a válóper, majd a csaj tesója odaköltözött hozzájuk, mert annak a férje megcsalta a saját kanapéjukon. Később, amikor a srác vigyázott a gyerkőcökre a nagyobbikkal baleset történt és kórházba került. Talán itt kezdődik el valami fordulat a filmben, de tulajdonképpen mégse. Csak a szülők kerülnek picit közelebb egymáshoz. Ja, és a csaj nővére hazaköltözik, mert kibékül a férjével. A sebesült kisfiú - miután haza kerül a kórházból – szülinapi bulit kap ajándékba a szüleitől, de az anya lekési, mert a munkahelyén elromlik a gépe, amit a szőke bombázó hoz neki rendbe. (tehát mégse olyan gonosz) De mire a buli helyszínére ér (ami egy kikötő), már senki nincs ott...
Most körülbelül nálam is hasonló a helyzet, és ha ez egy film, akkor most nagyon az elején tartok: apa még októberben felmondott, mert „a munkaadója nem tudott neki egyenletesen (minden nap minimum 7 és fél órát, amit a szerződésben ígért) biztosítani.” Hát igen, ez most így egyszerűen hangzik, de pont jött az økonomikris [ökonomikrísz] (=gazdasági válság). És hiába Norvégia és Svédország úszta meg a legjobban – ha lehet így fogalmazni – mégis mindennap arról lehet hallani, hogy nagyon sokan vesztették el a munkahelyüket, és nehéz a munkakeresés. Tehát bementünk a NAVhoz (Norske Arbeids- og Velferdsforvaltningen). Ők foglalkoznak mind a munkavállalókkal, munkaadókkal, segélyekkel, és miegymással. Tehát bementünk hozzájuk, elmondtuk, hogy apum felmondott és hogy szeretne dolgozni. "Regisztráltál?" "Igen." "Kitöltötted a NAV CV (curriculum vitae – önéletrajz) sémáját?" "Nem, mert nekünk másféle oktatási rendszerünk van, mint itt." Jött is egy srác segített nekünk megcsinálni: elmagyaráztuk, hogy apa miket tanult és dolgozott, stb, Ő meg kitalálta, hogy ezek kb minek felelnek meg itt. Nagyon kedvesek voltak, segítőkészek, és adtak egy brossúrát meg egy kitöltendő dokumentumot: Dagpenger [dágpenger] (=napipénz). Sosem hallottam róla ezelőtt. De ha elveszted a munkád, felmondasz, kirúgnak vagy csődbe megy a cég, ami a munkáltatód volt, ilyenre jogosult vagy itt, ha egy évet dolgoztál. Ez az előző évi fizetésed bizonyos százaléka, napokra elosztva. Azaz a mi esetünkben - mivel apa 2007-ben csak júniustól dolgozott - jóformán semmi, de mégis valami. Tök jó gondoltam én. Csakhogy a felmondás 1-től 30-ig vagy 31-ig tart. Tehát hónap elejétől a végéig, se előbb, se később. Tehát ha fel akarsz mondani október 5-én, akkor neked még az egész októbert le kell melóznod és majd csak november 1-30-ig van a felmondási időd. Ezt mi nem tudtuk. Honnan is tudtuk volna, annyi sok minden hazugságot hallottunk ellőtte "drága tündérkeresztanyánktól", hogy nem tudtuk hogy mi hogy megy a valóságban. Lényeg az hogy apa október 5-e után nem ment dolgozni, 6-án az irodában voltunk és 21-én megtudtuk: december elsején kell újra kérni a dagpengert, és attól a naptól jogosult 12 napon belül a pénzre. Fantasztikus! (kb mire ezt is összehoztuk vagy 5x voltunk bennt)
Jött utána egy kellemes karácsony, egy fergeteges szilveszter, pénz meg sehol. Megint NAV kontor [kontúr] (=iroda). Nagy meglepetésünkre – vagy nem, de nem tudták, hogy miért nem kaptuk meg a pénzt, persze a végére valami nagyöreg kitalálta, h mivel apa saját maga mondott fel, ezért 8 hét múlva esedékesek fizetni. Okey, ha det bra! [há de brá] (=viszlát)
Hogy ez most jó dolog-e vagy sem, de a februárt már másik osztályban, illetve tanárokkal kellett kezdenem, mert Inger-Lise és Marianne egy új, kezdő osztályt kaptak. Nekünk egy májusban kezdő csapathoz kellett csatlakoznunk. Főleg a létszám miatt. A kezdeti 22-ből 11-en maradtunk. A 2 új tanárunkat pedig Hildegunn-nek és Turid-nek hívják. Nagyon aranyosak, és nagyon úgy néz ki, hogy jobb tanárok, mint az előzőek voltak. Ja és a suli is nevet cserélt, már nem Kristiansand Voksenopplæringsenter, azaz KVO, hanem Kongsgård Skolesenter, azaz KSS.
Pár nap múlva MSN-en cseverészett anyum meg kerianyum: Jajj képzeld Erika (apum exfőnökének élettársa, tudjátok a "tündérkeresztanyánk") mesélte, hogy Karl (főbérlő, akit csak a telefonon tudod elérni, mert mindig úton van) nyáron, a szokott 40-50 lengyel helyett sokkal többet fog alkalmazni, mert megnövelte az eperföldjeinek területeit. Tehát el kell mennetek májusig, mert szüksége van a házatokra……. Mi van?! És ezt mégis az a jó ember mikor akarta mondani?! Felhívtuk. Megerősítette. Albérlet keresés: semmi eredmény, minden a közelben 2x annyiba kerül. Házvásárlás jobb lenne. Jónak jó, csak hitelt kell felvenni, az meg bankfüggő. Jövőhét csütörtökön majd többet tudok. Talán.
(1-2 héttel később...) Egyik vasárnap délután épp kerianyum elsózott bablevesét, amit előző nap készített és adott nekünk, mert hogy én nagyon szeretem... mármint a bablevest, nem az elsózottatt, de ebben legalább volt bab…. Hmmm. Na jó ezt csak mi értjük. Tehát épp ebédeltem, amikor apum ajtót nyitott. „Sziasztok!” Nina és Anti. Anti, Erika féltestvére, Nina meg a felesége. Aranyosak mindketten. Van 2 gyerekük: Natalia 21 lesz a nyáron, Lennart 18 múlt januárban. Tavaly voltunk nálunk, nagyon szép házuk van Søgnében. Na de a lényeg, hogy egy pár órás beszélgetés, és norvég gyakorlása után (ami mellékesen nagyon jól ment mindenkinek, aminek Nina nagyon örült, mert Ő nem tud magyarul) Anti állást kínált apumnak az Ő cégénél, ami a DHL-nek dolgozik, és kiszállítja az aktuális kiszállítanivalót. Azóta ez volt a 3. hete, és teljesen más mint az előző munkahelye volt. Meglepően más. És a legfontosabb: han liker å jobbe der [hán líker ó jobbe der] (=ő szeret dolgozni ott). Végre valami jó is történik!!!
Amúgy munkát keresni Norvégiában nem nehéz. De tényleg: a kereséssel nincs is baj. A NAV honlapján, vagy a finn.no honlapján egyaránt vannak munkák. De hogy meg is kapod-e azt, az már egy teljesen más kérdés. Apánál nem is számoltuk, hogy hány cégnek küldte el a CV-jét vagy søknad-ját [szöknád] (=kérvény arról, hogy te szeretnél ott dolgozni, de elég összetett dolog. Nem is nagyon tudom elmagyarázni, hogy mi is ez tulajdonképpen, de a munkakeresők majd megértik). Tehát ha megírod ezt a 2 papírodat - természetesen norvégul - akkor még nem vagy kész, jönnek a vitnemål-ok [vitnemól] (=bizonyítványok) és egyebek, amit már le kellett volna fordítattunk norvégra vagy angolra Magyarországon, és elküldeni egy bizonyos irodának amit NOKUT-nek [noküt] hívnak. Ők az összes külföldön szerzett érettséginél nagyobb végzettségeket: szakvizsgákat, egyetemi vagy főiskolai diplomát besorolnak és meghatározzák, hogy náluk ez milyen végzettségnek felel meg. Mivel mi, magyarok uniósok vagyunk, és így EØS (europeiske økonomiske samarbeidsområde) ország is, így tuti elfogják fogadni, a papírjainkat. Persze az is számít, hogy hány évig tanultad az aktuális szakmát/tárgyat, ha több ideig, mint itt Norvégiában, akkor lehet, hogy magasabb fokozatot kapsz. Persze ez visszafele is elsülhet, de Európai Uniós államok esetében ez nem hiszem, hogy előfordulhat. (általában ugyanannak felel meg) Ha csak érettségid van, mint az én esetemben, akkor a Samordna opptak-hoz [számurdná uppták] kell elküldeni már lefordítva. És így tudsz tovább tanulni egyetemen, pl. Érdekes, ugye? Na a lényeg, hogy apa a nem tom mennyi megkereséséből egyre kapott, egy nemleges választ. Nem tudom pontosan, hogy ez most az økonomikris miatt van, vagy hogy utlandisk [ütlandiszk] (=külföldi), vagy csak mert nem mellékeltünk lefordított papírokat. Tényleg nem tudom. Január óta én is munkát keresek, de tényleg, haza szeretnék repülni a barátaimhoz és már számot sem tudok mondani, hogy hány helyre jelentkeztem, de sehova még be sem hívtak intervju-ra [interjú]. Pedig ruha-, cipő és édesség üzletekbe jelentkeztem, ami szerintem nem olyan hűűűde nagy dolog, és a beszédkészségemmel sincs nagy gond. (Csomó helyre én megyek fordítani és nem volt még semmi olyan problémám, hogy nem értenek meg vagy én nem értek valamit. És hála Cintimnek, a magyar-norvég barátosnémnak, meg a suli rådgiverjének, bombabiztos CV-m és søknadom van). De mégse. Ricsi szerint tanfolyam szükséges hozzá - nagyon úgy tűnik, hogy igaza lesz.
És körülbelül most érek oda a történetben, hogy ennél már csak az a tény rosszabb, hogy mivel nincs munkám, így haza sem fogok tudni utazni. Amit megígértem a barátnőimnek. Nikivel úgy terveztük, hogy most a 20. szülinapunkon limóbulit csinálunk: kibérelünk egy limuzint és körbeutazzuk a gyünyörű és varázslatos Budapestet a legjobb barátnőinkkel. És varratunk egy barátságtetkót - igazi tetkót, nem hennát - a csuklónkra, ami egy csillag lesz, és azt jelképezi, hogy „a barátságunk örök, mint a csillagok az égen”. Dorcyval, Andival és Vityával meg azt terveztünk (meg persze Nikivel is) hogy meglátogatjuk az összes szórakozóhelyet a városban és bulizunk, táncolunk, és az összes italt, amit Andi tanult idén az idegenforgalmis sulijában, megkóstóljuk. De hiába nézem a norwegian.no-n a lavprisekalender-t [lávpríszkálender] (=alacsonyárakat tartalmazó naptár), sosem lesz annyi pénzem egy retur repjegyre, mint amennyibe most kerül. Még ha tog-gal [tog] (=vonat) is megyek, úgyis piszok drága. Úgy érzem, hogy most minden összegyűlt, minden rossz. Sírhatnékom van. Nem csak van, az utóbbi 2 napom totál KO. Már mosolyogni is nehéz. Legelőször akkor éreztem ezt, amikor ide kijöttem 2007-ben, egy világ dőlt össze bennem. Aztán tavaly, amikor ráébredtem ősszel, hogy nem lesz folytatása a szép 3 hónapomnak, éjszakába nyúló táncgyakorlásoknak, bohóckodásoknak. És most meg, ha a csajokra gondolok, hogy nem lesz limóparti, barátságtetkó, műszaki egyetem, múzeumok éjszakája, zp-s táncolások, meg egyáltalán semmi Magyarország, akkor megint könnybe lábad a szemem. Mi a fenét keresek én itt? Biztos, hogy nekem itt kell leélnem az életem, hiszen tulajdonképpen nem is én választottam ezt? De otthon sem jobb, hiszen hallom. Kétségbe vagyok esve."Be happy!" - mondja Zsuzsi.
Ja a filmet nem fejeztem be... A nő valami úton-módon eléri a férjét és a legközelebbi kikötőben eléri a hajót is, végül együtt nézik a naplementét egy sziklánál és persze HAPPPY END. Remélem az én filmemnek is hasonló vége lesz...
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon fel tudok háborodni azon, amikor valaki valótlant állít olyanról, amit ismernie kellene. Ma beleakadtam egy cikkbe Norvégiáról, amit egy 8 ÉVE itt élő hölgy írt… Vessézzük ki!
Mindig megörülök, amikor az egyik népszerű közösségi honlapon éppen egy Norvégiában élő magyar ír az életéről, tapasztalatairól. Olvasok pozitívat és negatívat egyaránt, de még eddig senkinél nem csapta így ki a biztosítékot semmi, mint ma.
A hölgy Lillesandban él, Magyarországon szeretett bele egy norvég férfibe, akivel nevelik 3 gyerkőcüket és ahhoz képest, hogy csak 24 km-re lakik, mintha nem is ugyanarról a helyről írna.
Na én mondjuk már az első kérdésre adott válaszánál megakadtam, hogy mi köze van a gazdasági kihívásoknak, a vendégmunkásoknak és a nyelvtanulásnak a „Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?” kérdéshez. De úgy voltam vele, hogy lényegtelen most ezen rágódni. Biztos valamit félreolvasott, mert az előtte lévő dolgot korrektek.
Aztán a harmadik kérdéstől már le is estem a székről döbbenetemben. Biztos egy országban lakunk? A kérdés a következő volt: Mi hiányzik Magyarországról? a válasz:
„…Azonkívül a jó minőségű élelmiszerek nagyon hiányoznak. Bár a tejtermékek fantasztikusak itt Norvégiában, a zöldség, gyümölcs azonban nem sok napot lát, mielőtt megjelenik a boltokban, s az áruk három-négyszerese az európainak. A hús kilója 150-250 norvég korona (4350-7250 forint) is lehet. Hiányzik, hogy otthon egy átlagos család is beülhet egy cukrászdába, s nem megy rá 400-500 norvég korona (11 600-14 500 forint) egy-egy sütire, kávéra és üdítőre. Hiányzik, hogy nem mehetek színházba, mint otthon, vagy moziba. Hiányzik a fodrász - itt egy melír, mosás, vágás minimum 1000 korona (29 000 forint) egy nőnek. A kozmetikusról nem is beszélve. Háromgyerekes családként nem sok fizetendő szabadidős foglalkozást végzünk, annak ellenére, hogy a férjemnek köszönhetően átlagos anyagiakkal rendelkezünk.”
ÁÁÁÁÁ tiszta agyrém… 1.) jó minőségű ételek hiányoznak??? Azért is zárták be a Lidl-t, mert a norvég nem érezte elég jónak a külföldről importált „márkákat” és a hazai termékeit sokkal többre tartja (azaz egészségesebbnek és amúgy a hazai piac virágozzon). 2.) Gyümölcsök: Norvégia Európa északi féltekén fekszik, a Skandináv-félszigeten. Tehát lehetetlen az – már csak a földrajzi elhelyezkedéséből is adódóan, nem hogy a természeti adottságai miatt – hogy a banán meg ananász és társaik (amiket trópusi gyümölcsöknek nevezünk pont azért, mert a délebbre fekvő tájakon termesztik őket.- jééé) megteremjenek ezen a vidéken. Még Magyarországon sem termesztik… Ergó importból, azaz behozatalból kerülnek be az országba. - Vagy tévedek, és hirtelen átálltunk volna az egzotikus gyümölcstermesztésre? - Vagyis azért zöldek, hogy még véletlenül se legyenek túlérettek, amikor forgalomba kerülnek (ki az üzletbe a többi közé). Amúgy meg otthon a jóóó melegen, 1-2 napon belül beérik. 3.) Árakról: minden üzletben más és más árak találhatóak, akárcsak otthon. Itt is vannak akciók, nem is rosszak. És jó lenne, ha már megtanulnánk emberek, hogy ne csak dobálozzunk a számokkal, meg 30-cal szorozgassunk, hanem vegyünk figyelembe azt is, hogy a minimum órabér NETTÓ (ennyit kell kézhez kapnod) 100 NOK alá nem mehet senkinek! Azaz ha már szorozgatunk, akkor 3000 forintot meg kell keresni óránkét… és napi 7 és fél órát (ez a szabvány teljes munkaidő, és nem a fekete melózásra gondolok) lemelózik az ember, ha norvég, ha nem. Na akkor, ha jól számolom az 22.500 HUF (=750 NOK) naponta… Így már kicsit másabb, nem igaz?
A 2-vel következő kérdés (Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?) válaszaként az olvasó képébe tolt számhalmaznál már nem is voltam meglepődve. Tehát, még ha igazak is, akkor is, számomra döbbenet, hogy egy 15 perces masszázst hogyan lehet összerakni egy villanyszerelő egy órai fizetségével és a krumpli árakkal. A masszázs mióta lételeme egy egyszerű, hétköznapi embernek?! Szerintem teljesen luxus dolog és nélküle is lehet élni. A kiló kenyér meg 30-50 NOK? Hol? Én még 30 koronánál drágább kenyeret nem láttam. Ja vagy az Ultrában? Oda csak gazdagoknak ajánlatos bemenni, mert az 75 dekás barna kenyér (amit magadnak akár fel is szeletelhetsz az üzletben és ingyenes! – ha már ennyire anyagiaskodunk) 5 korona, az fél kilós fehér kenyér pedig 6 korona a REMA 1000. Lehet fiatal korom ellenére, tőlem kellene tanulnia a kedves hölgynek?
„Az óvoda átlag 2 500 korona (72 500 forint), ha egyáltalán bejut az ember gyermeke. Nagycsaládos kategória és kedvezmény nincs.”
Igen óvoda, nagyon érdekes téma. A norvégok azt vallják, hogy mivel az iskola 6 éves korban kezdődik és az első osztályban játékos tanulás van - ami szinte a magyar ovinak felel meg - totál luxus, hogy a gyerek oviba járjon, kivéve, ha mindkét szülő dolgozik. Akkor ugye szükség van rá. De akkor meg viszont 2 fizu, dupla annyi pénz. Nem kell nyafogni, hogy drága, maradjon otthon a kedves anyuka, vigyázzon a kicsi gyermekre és legyen együtt vele. Végülis az államnak ez lenne a célja. Kedvezményről meg annyi, hogy ha a családban egy felnőtt dolgozik, akkor az ovi ad pici kedvezményt, mert csak egy ember a családfenntartó. Legalábbis itt, Kristiansandban.
„Se óvodában, se iskolában nincs főtt étel, reggelit vinni kell az oviba, tízórai és gyümölcs van.”
Ez így igaz. De az ovik több mint 80%-a magán ovi és nem hiszem, hogy a hölgy előtt akárki is panaszkodott volna, mindenki meg tudja oldani. Mellékesen ahova én járok suliba, meg a többi tesóm sulijába is a felsősöknek (nálam felsősök és felnőttek is ugye) van kantin (azaz ebédlő) és mindennap van főtt étel, amit minden egyes nap megvehet a drága gyermek, sőt még választhat is, hogy mit szeretne. Hmmm…
„A gyerekeknek nem törlik az orrát, s a norvégok zöme szívja az orrát, ahelyett, hogy fújná. Rendkívül idegesítő.”
Ez van ciki, saját kultúrájukat húzzák le. De ha gonosz akarnék lenni: meg kell szokni. Ja és igen nem mindenki bumburnyák és csinálja ezt.
„Sok iskolaépület penészes, légúti megbetegedéseket okoz sok gyereknél az iskolák benti klímája. A falusi iskola tornatermét nem fűtik fel, mert nincs az önkormányzatnak pénze.”
Az iskolák Lillesandban lehet hogy penészesek, de az biztos, hogy nagyon sok magyar suli vagy legalábbis a diákok, mindenüket odaadnák a rohadt klímáért a +40°-os teremben. Falusi iskola tornaterméhez meg annyit fűznék hozzá, hogy Magyarországon sem jobb a helyzet. Egyik vidéki suliba pl kukoricával fűtenek, mert ott sincs pénze az önkormányzatnak, vagy ne is menjünk messzire: Dorcy barátosném sulijába ugyan ez a helyzet (mármint h nem fűtenek), ami pedig városi középiskola!
„A napköziben nem csinálnak leckét, az iskola színvonalát a nemzetközi tesztek mutatják. Norvégia 46. volt a 60-ból.”
Hát nem tudom, hogy az Ő gyermeke milyen napközibe jár, de ha nem csinálnak semmit, akkor szedje ki onnan. Vagy írassa át másik iskolába. Nekünk ilyen tapasztalatunk szintén nem volt. A nemzetközi teszteken lehet, hogy szarul szerepelnek, de még a leglustább norvég 14 éves kis srác is jobban beszél angolul, mint Magyarországon a nála idősebbek zöme. Aki itt nem tanul tovább is anyanyelvi szinten löki az angolt, ami a hazaiakról nem mondható el.
„Itt is halnak meg betegek a szép kórházak folyosóin, mert nincs hely a kórtermekben. Ugyanakkor a börtönökben sztrájkolnak a rabok, ha két személyt akarnak egy cellába elhelyezni. Egy-egy szakvizsgálatra néha három-kilenc hónapot is kell várni. A vizitdíj kb. 250 korona (7250 forint). A fizioterápiás kezelés minimum 200 korona (5800 forint). Egy fogtömés 2500 korona (72 500 forint). Egy fogkorona 10 000 korona (290 000 forint).”
A kórtermes esetről még nem hallottam, de arról viszont igen, hogy nagy a munkaerőhiány a kórházakban. Börtönben sem tudom mi a helyzet, senki ismerősöm nincs ott. Az viszont igaz, hogy a papírmunka – legyen szó bármiféle ügyintézésről – lassan megy, de ha jól emlékszem, akkor otthon is majd megőszültem mire anyáék sorban álltak az OTP-ben, majd sorra kerültek, hogy intézhessék az ügyeiket. Maga az öngyilkosság volt az egész. Az anyagiakról megint az a véleményem, mint fentebb és nem változott azóta, de még annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy a vizitdíj (ami annyit jelent: időpontra bemész az orvoshoz, beszélgettek a problémádról és gyógyszert ír fel, ha kell) az itt, Kristiansandban 130 NOK. 12 éves kor alatt pedig ingyenes.
„A nagyszülők sokkal kevesebbet vigyáznak az unokáikra és inkább utazgatnak a pénzükből, mint segítenék gyerekeiket. Sok kisgyerekes család vezet öreg, lerobbant autót.”
A nagyszülős témába nem szólok bele, de szerintem a hölgy a személyes családi tapasztalatát írta meg. Tehát nem kellene általánosítani. És én még sose láttam fiatal kisgyermekes családot öreg, lerobbant autóval mászkálni. A fizetéshez képest aránylag olcsón lehet autót venni.
„Az autóárak itt a kétszerese az európai áraknak, az elektromos áram ára 3-400 százaléka az öt évvel ezelőttinek.”
Nem nullkilóméteres autókat kell nézni, hanem a Finn.no nevű honlapon a jó állapotú használtakat, mert azokból akad bőven. Ja és Wartburgot, meg efféléket még nem is láttam itt. Fogalmam sincs mi volt itt 5 évvel ezelőtt az áramot illetően, de nem hiszem, hogy a kormány csak úgy megemelte volna az áram árát, úgy hogy az, az emberek jólétének rovására menne. Tehát ha emeltek is, akkor a fizetéshez képest nem olyan húúú de drága, mert mi is tudjuk fizetni.
Hatodik kérdés: Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
„A norvégok alapjában véve kedves, puritán emberek. Érdeklődők, de szkeptikusak is. Nem sokat tudnak a világról azon kívül, amit a médiában látnak, hallanak. … Általánosítanak, sokszor például kelet-európaiakról hallani a hírekben. Nem tesznek nagyon különbséget a lengyel, bolgár, magyar, román között. Sajnos ide is először a koldusok, prostituáltak jönnek, így kialakulnak sztereotípiák.”
Fúúúj az a csúnya általánosítás már megint. Ejnye... és még Ő írja, hogy a norvégok általánosítanak! Hogy puritánok lennének-e? Nem, nem azok. Nem sokat tudnak a világról? Akkor nagyon hülye embereket ismerhet szegény, vagy én lennék ennyire jó társaságban? Pl a tanárnőm, aki 41 éves, elvált és van egy 8-10 év körüli fia(!!!) már a fél világot körbe járta, és minden „gyagya” kérdésemre tudja a választ, még a kőzetlemezek mozgásáról is tudunk vele beszélni, a génmanipulációról nem is beszélve. A lengyel-bolgár-magyar-román általánosításról meg annyit, hogy a többségnek, amikor megtudják, hogy külföldi vagyok és még mielőtt, hogy megtudnák, hogy magyar, az az első kérdésük, hogy lengyel? Mert a lengyelek nagyon sokan vannak Norvégiában. Magyar nem nagyon (no meg a másik kettő se). Tehát mindenki a második kérdésében azokra szokott tippelni. Ja és apropó, a magyarokkal nincs sok baja a norvégoknak, mert Magyarországról nem a prostik meg koldusok szoktak kijönni, ha nem a művelt egyedülálló emberek vagy családosok, akik jobb életet szeretnének a porontyaiknak, illetve maguknak. És ezek az emberek megdolgoznak érte. Tehát pont nekünk semmi okunk arra, hogy lefikázzuk a norvégokat. Főleg, mert ők sem teszik velünk ezt!
„Itt is vannak, akik depresszióban szenvednek, sok gyermeket hiperaktívnak diagnosztizálnak, holott csak unatkoznak, mert nincs olyan sok szabadidős szervezett foglalkozás, mint pl. Magyarországon.”
Igen persze, hogy vannak depressziósak (ami mostanában nagyon gyakori tünet a magyar fiataloknál is, vagyis inkább csak egy rétegénél – itt most az emósokra gondolok, akik bebeszélik maguknak, és azok lesznek). Mások az időre fogják, mert kevés a napsütés és gyakran csapadék is van. Akárcsak Angliában. (a könyvekben is az angolok depisebbek, nem?) Habár ebben szerintem lehet valami. Nincs szabadidős programja a gyerekeknek és unják magukat? Na itt már teljesen a hatalmába kerített az a fura érzés, hogy mi tuti nem egy országban lakunk. Igaz, az Ő gyerekei nem magyar suliba járnak /jártak és soha nem is fognak (szerintem), de nekem tökéletes emlékeim vannak arról, hogy nem mehettünk kirándulni általánosban és középsuliban sem, mert hogy nem lehet kivenni a suliból szabadnapot, mert az OM nem engedi (más sulinak bezzeg lehetett) és ha mégis egy évben egyszer elszabadultunk, akkor is 1 nap egy évben… az semmi. A sulin kívüli foglalkozásokról itt, Norvégiában: minden suli és a tanárok is tudnak segíteni szabadidős foglalkozásokat keresni. Húgaim sulijába pl. egy csomó sport foglalkozás van, és ott van még a konfirmációs foglalkozások (14-15 éveseknek), mert ez itt menő!!! Ha van a gyereknek baráti köre, akkor lóghatnak is egymásnál. Az „itt alszok nálad, te meg nálam majd a jövő héten” dolognak itt nagy kultúrája van, tehát én nem értem, hogy hol van a bibi. Az egyik csoporttársam lánye (mert nálam csak idősebbekkel járok egy csoportba) egy másik csajnak (a csoportunkból) a segítségével a héten kezdett el hegedűn tanulni. Találékonynak és talpraesettnek kell lenni.
„A drog itt is probléma. Nem ritka, hogy alsó tagozatos gyerekeket is megkörnyékeznek a drogkereskedők. A diszkóbalesetek sem ritkák. Itt is sztrájkolnak a rendőrök az alacsony fizetés miatt. Itt is vannak ideges főnökök és link alkalmazottak. Az emberek itt is sírnak és nevetnek és szeretnek és utálnak, mint mindenki más a Földön. De alapjában véve pozitívak, kicsit talán naivak is.”
Amikor elsős voltam (ez még 1996-ban volt) egyik nap apukám és anyukám azt mondta nekem, hogy „Juli, bárki is adna kis pici gyógyszer kinézetű dolgot szép lenyomattal, vagy szép motívumos bélyeget, hogy edd meg vagy nyald meg, ne tedd meg, mert az DROG!” Ez egy globális probléma, egy országot nem szabad így reklámozni. A rendőrös sztrájkolást én nem így hallottam. Úgy tudom, hogy hirtelen 22 zsaru ment el olyan betegszabadságra, amiről sosem fognak visszajönni, ergó fizetik nekik 100%osan azt, amikor nincsenek munkába, mert olyan betegségre hivatkozva mentek hosszú szabira, ami nem leellenőrizhető, és ezen akadtak ki (mindenki: kormány, sajtó, többi rendőr és az emberek). Naívak? Ööö nem egészen. Azért kell a sok hónap, hogy 1-2 papírt elintézzenek, mert biztosra akarnak menni. Ez is így már picit másabb.
„Mennyibe kerül egy óra parkolás, egy buszjegy, egy mozijegy, egy sör, egy kávé? Egy óra parkolás 15-20 korona (435-580 forint). A buszjegy az utazás távolságától függ 27-35 korona (783-1015 forint) a városon belül. Mozijegy 80-100 korona (2320-2900 forint). Egy sör 60 korona (1740 forint), egy doboz cigi is. A kávé 25-50 korona (725-1450 forint).”
Megint számadat. No comment, amúgy is a parkolás, a busz a mozi az mindenhol más. Az első, az városon belül is változó. A buszárakat az megyében dolgozó vállalat határozza meg és sokkal érdemesebb buszkártyát venni ami 30 napig jó és akkor használod amikor akarod, de csak ebben a megyében (Vest-Agderben, ahol ez az AKT nevű cég van). Mozijegy: nem voltam még moziba, vagyis egyszer, de azt suli fizette és suli időben volt (szabadidős foglalkozás!). De hogy a sör 60 korona lenne?! Itt kikerekedtek a szemeim. Uramatyám, hol veszi a sört? Valami puccos étteremben vagy pubban? A Rema 1000-ben csak 23 NOK a Heineken! Nem mintha nagy sörfogyasztó lennék, de ez hosszú story és csak Szinimmel tudhatjuk. És megint csak drága Magyarországommal tudok jönni, hogy a Tescoban is más az ára a sörnek, mint az Auchanban és még ott vannak a márkák árainak különbségei is. Arról nem beszélve, hogy egy szórakozóhelyen, vagy étteremben mindenfélét még rászámolnak, és a gatyád rámegy egy kicsi sörre.
Nyolcas kérdés: Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban? ”10-13 000 korona (290 000-377 000 forint). Oslóban egy 40 négyzetméteres lakás eladási ára 1,5-2 millió korona (43,5-58 millió forint). A kisvárosban, ahol élek egy átlagos családi ház ára 2 millió korona (58 millió forint), de vannak házak 5 millió koronaért (145 millió forint). Egy átlagos kölcsön havi törlesztése 10 000 korona (290 000 forint). Itt is minden fiatal kölcsönt vesz fel házra, mert itt a szülők nem támogatják a gyerekeiket úgy, mint esetleg Magyarországon.”
Na megint jót kuncogtam: nem a házak vagy lakások árait, hanem bérleti díját kérdezték. Hogy kapott ez diplomát?! (és nekem miért nincs? – ja lesz!) Aztán, hogy a szülők nem támogatják a gyerekeiket: Itt már biztos voltam benne, hogy tuti valami nem stimmel a fiú szüleivel, mert én még egyik haveromtól sem hallottam, hogy azon sírdogálna, hogy szülei nem segítenek neki valahogy, legyen az akár anyagi, akár házfelszerelés beszerzése és kifizetése.
Pár kérdéssel lentebb: Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva? ”A bankszféra problémái itt is éreztetik a hatásukat. Sok a bizonytalanság a munkaerőpiacon, inkasszóeljárások folynak azok ellen, akik nem tudnak fizetni, vállalkozások mennek csődbe. Nagy különbség, hogy itt az emberek nem a politikai beállítottság alapján ítélik meg egymást. Nem mocskolódnak, a megegyezésre törekszenek. Más a választási, politikai kultúrájuk, már azoknak, akiket érdekel a politika. Megoldásokat keresnek, és nem a problémák életben tartása a cél, hanem a konstruktív előrehaladás. Nem nagyon irigyek egymásra. A "ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is" nem jellemző. Segítenek, ha tudnak. Szeretnek jókat enni, együtt nevetni, mint bárki más.”
Első pár sorral ellentétben igazat adok. A bankszféra problémáiról annyit: Norvégia legnagyobb bankja kilóra megvette az izlandi bankot – erről szólt minden hírek egy-két hónapja. És 50 évnyi tartaléka van az államnak, tehát no para!
És ennyi is lenne a többi kérdésben nem találtam számomra kivetni valót.
A hozzászólásokat olvasva a cikk alatt, még annyit, hogy az én családomban 4 gyerek van, rám nem kap pénzt senki, és nem dolgozom, hanem suliba járok és mivel 20 év alatt fiatalkorúnak számítok (nagykorú vagyok, de 20 év alatt vannak bizonyos kedvezmények) és apum jelenleg munkanélküli, de mi mégis derűsebben látjuk a dolgokat mint a kedves hölgy, aki a véleményét elég pesszimista stílusban leírta. És ráadásul mivel a férje norvég állampolgár és fix munkahelye van, így sokkal több mindenre jogosult, mint mi. Tehát utána kellett volna kérdezősködnie, mielőtt leírja a hamis tényeket. Ja és még az Ő bekezdéséhez: 8 évig azért nem talált magának munkát, mert 3 gyereket szült. Lehet számolgatni megint.
Egy országot nem szabad azért lehúzni, mert éppen olyan a hangulata az embernek. Mindent pozitív és negatív oldaláról kell leírni, és nem félre tájékoztatni a jó népet. Nagyon felháborítónak tartom ezt. Igaz régebben a norvégokról nekem is sok negatív tapasztalatom volt, de én tulajdonképpen az 5 hónapos magyarországi tartózkodásommal együtt sem élek itt 2 éve. Ő meg 8 év alatt szerzek ilyen véleményeket, tapasztalatokat. Tudjátok, mit csak leírom: Menjen az ilyen haza, Magyarországra! Kiváncsi lennék, meddig bírja ott (3 gyerek egy fizu). Nekem ebből az irományból az jött le, hogy nehogy véletlenül valaki kedvet kapjon Norvégiába költözni! – azaz nehogy neked jobb legyen, mint nekem!
Tehát emberek egy a lényeg, nem szabad a dolgokat egy negatív vélemény által megítélni!
Holnap már karácsony szenteste, ennek tiszteletére összecsaptam gyorsba egy karácsonyos posztot...
A város - Kristiansand
Már november végén az egész várost karácsonyi díszbe öltöztetik. De mégis a legszebb csak a karácsony előtti napokban lesz és persze 4-5 után amikor már tök sötét van. Ilyenkor szokott egy kisvasút is közlekedni a városban, ami karácsonyi dalokat játszik.
Karácsonyfa - Juletre
Itt Norvégiában is két féleképpen juthatunk karácsonyfaalaphoz. Az egyik, hogy megvesszük valamelyik közért/bevásárlóközpont/benzinkút környékén. A másik az hogy magától a termelőtől - ami nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb - de igaz drágább is. Amíg az első verziónál odamegyünk kiválasztjuk az ottaniak közül a szebbiket, kifizetjük és hazavisszük, addig a másodiknál a nekünk megfelelő legszebbet szépen kivágjuk magunknak, kifizetjük és persze hazavisszük.A karácsonyfát mindenki akkor díszíti, amikor szeretné, nincs megszabva melyik nap. De az ünnep (tehát 26-a) után 20 nappal, ha nem szeded le a díszeket, dobod ki a fát, akkor meglátogat egy szellem, aki az egész házat a feje tetejére állítja.
Mézeskalácsházikó - Pepperkakehus
Nem tom mióta lehet szokás, de már tavaly is tömeggyártást csinált mindenki a pepperkake emberkékből. Idén mi is vettünk a boltba egy mézeskalácsház alapot (de persze saját tervezésű kérót is alkothatsz magadtól) és elkészítettük az egyedi magyaros házikót. Vicces, jó móka az egyik szabad szombati délelőttre, vagy délutánra.
Csillag - Stjerne
Legalább az egyik ablakba szokás egy világító csillagot tenni. És persze a különböző színű, forműjú karácsonyi gyertyák. pl sztem a legötletesebb a december elsejétől 24-ig visszaszámlálós.
Mikulás – Julenissen
Ahogy egy előző posztomban is írtam, itt nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a Mikulás, aki a kéményen keresztül jön, mint Amerikában.
Advent – Advent
Keresztény állam révén itt is van advent. A suliban is minden héten gyújtottunk a koszorún plussz egy gyertyát. Sőt még moziban is voltunk ahol egy betlehemes filmet (Veien til Betlehem - Úton Betlehembe). Másnap tudtuk meg, hogy a muszlimok miért nevetgéltek, illetve miért voltak felháborodva a film után: a Korán szerint ugyanis Jézus, Mária lábszárából született és nem a hagyományos úton.
Karácsonyi vacsora - Julematen
Pinnekjøtt - Grøt - Ribbe - Julepølse - Kromkake - osv (a tovvábi részleteket csekkold meg ITT valahol a végefelé)
Amúgy szokás h a grøtbe (tejbegríz) egy mandulát rejtenek és aki megtalálja az kapja a marcipán malacot.
Ajándékok – Julegavene
Az ajándékokat még 24-én este bontják ki a gyerekek, de ez is változó vannak, akik 25-én reggel, ezzel is teljesen átvéve az amerikai szokásokat. De még mielőtt a norvég gyerkőcök belemerülnének a karácsonyi ajándékkicsomagolási lázba, előtte körbe járják a karácsonyfát és különböző karácsonyi dalokat (pl: Jeg gikk meg over sjø og land, Så gå vi rundt om en enebærbusk) énekelnek, ezzel is húzva szegények idegeit – legalábbis Marianne tanárnő így mesélte. De ez sem szokás mindenhol.
Jeg ønsker en riktig god jul til alle! - Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Takk for bildene til Milica og takk for help til Bjørnar :)
Huhúúú jó gyorsan eletelt ez az egy hónap, észre sem vettem, annyi mindent történt az utóbbi időben, de vegyük csak szép sorban őket... Az egy hónap az ugye 4 hét, ami négy foredrag-ot jelent:
Foredrag om Vietnam - Doung[Gyuong] előadásában - szeptember 16. Doung 45 év körüli, alacsony katolikus pap. Vele együtt érkeztem a csoportba. Nagyon aranyos és iszonyat sokat tud beszélni. Mindig amikor meglát, már messziről kiabál, h Hei-hei Dzsú-li-ánná! (hát igen elég nehéz neki a nevem) Mindenkivel közvetlen és barátságos. Sztem mindenki kedveli Őt. Sztem mondjuk elég zavarosan beszél, de lehet csak én gondolom ezt, mert am mindenki érti és Ő mehet norskprøve 3-re, amire én majd csak februárban... :S Mellékesen, amilyen ártatlannak néz ki, ahhoz képest, egyik nap úgy beoltotta szegény Jonathan barátomat, hogy jajjj. Az úgy történt, hogy vitatkoztak a cölibátusról és vmi bibliai próféta is szóba jött, és már nagyon-nagyon benne voltak a vitafórumba, amikor egyszer csak megszólalt Doung: "Hvilken Bibel leste du?" [Vilken Bible lészte dü?] (=melyik bibliát olvastad Te?). hehe. Sztem nagyon vicces volt. :D
Na, de visszatérve Vietnámra, elmondta a szokásos dolgokat róla: földrajzi dolgokat, kis törit, népességet, vallásokat, de ezt mindenki meg tudja nézni Wikipédián , szal valahogy nem nagyon szeretnék ezzel foglalkozni. Sztem sokkal érdekesebb volt, amit magáról mesélt. Jó mondjuk ehhez egy kis töri szükséges lehet, tehát csak röviden: "A genfi egyezmény két részre osztotta az országot: Észak- és Dél-Vietnamra. A hidegháború alatt Észak-Vietnam Kína és a Szovjetunió, Dél-Vietnam pedig az Egyesült Államok támogatását élvezhette. Az egyre erősödő feszültségek hamarosan háborúba torkollottak..." Ez idő tájt elég sokan próbáltak mindenféle vízi járművekkel, és egyéb módszerekkel menekülni mindenfelé. A mi történetmondónk ekkor volt tinédzser és az ő családja is menekült, de az Ő csónakja valamilyen oknál fogva nem tudott tovább menni - gondolom támadás érte - (de valahogy túl élte, nekünk azt mondta h akkor tanult meg igazán jól úszni) innentől fogva egyedül élt. A szülei Norvégiába menekültek és itt éltek egy darabig. Mivel (elég sokszor) nem értem szegényt, így azt se nagyon értettem h mit akart mondani 1989-cel, de 17 évig élt a Fülöp-szigeteken. (Tehát azt a nyelvet is tökéletesen beszéli, sőt az angolt is, és még 1 egy nyelvet az anyanyelvén kívül.) Azóta 2 éve itt él Norvégiába, a szülei viszont haza költöztek Vietnámba, ahol egy nagyon nagy házuk van és mindenkit meginvitálta az egész csoportot hozzájuk. A tanárnő nagyon örült az előadásnak, mert már járt Vietnámban és így nagyon jól el tudtak beszélgetni a látványosságokról, ételekről és köszönésekről. (Igen-igen szinte minden országot bejárnak a norvégok, akiket kicsit jobban érdekel a világ) Mondjuk azt még mindig nem tudjuk, hogy vajon miért lett pap, holott már sokszor kérdeztük tőle, de mindig kitér a válasz elől... sztem már sosem tudjuk meg, tehát lehet találgatni ;)
Foredrag om Eritrea - Benjamin előadásában - szeptember 23.
Őszinte leszek, amikor megláttam a következő feliratot az ukeplan-on [ükeplán] (=hetiterv): "Foredrag: Benjamin om Eritrea", na akkor kicsit kétségbe estem. Sosem hallottam erről az országról, de higgyétek el mindig 4-es voltam földrajzól, még általánosban is, de mintha sosem lett volna ez az ország említve. Mondtam is Angelinának, h én még sosem hallottam erről az országról :S (ne nevessetek ki, fogadjunk h jó páran nem is tudjátok, hogy ilyen ország létezik...) De aztán sikerült megtalálnunk. Aztán sikerült is megtalálnunk. Másnap Benjamin meg is tartotta az előadást. Életemben először sikerült is vele 3 mondatot beszélnem. Ő a csoportban a legzárkózottabb, egyedül Elias-szal szokott dumálni. Amúgy érdekes fazon, soha senkire nem mosolyog, mindig egyedül ül, és zenét hallgat. Sokan nem is kedvelik, mert még köszönni is ritkán szokott. Amikor egyszer csoportos meló miatt össze lettünk ültetve, akkor is Andeatot faggatta, hogy hány éves vagy? Házas vagy? Szal gondolhatjátok... Jó-jó nem vok pletykás, és nem gondolok semmi rosszra, de ez akkoris félreérthető volt.
Amikor valaki félig angolul és félig norvégul beszél, akkor Inger-Lise (Ő a tanárnőnk) mindig mondja, h 50% engelsk - 50% norsk [femti proszent engelszk - femti proszent norsk]. Na hát Ő pontosan ezt csinálta, ahhoz képest Ő is megy norskprøve 3-ra... Na mind1.
Na de visszatérve Eritreára, Etiópiától kicsit északabbra található, 1993 óta önálló állam, melynek államformája köztársaság, fővárosa Aszmara. Előtte Etópia tartománya volt. És szerencsétekre találtam egy tök jó honlapot , szal megúsztátok a hosszú száraz adathalmazt. De érdekességként: Eritreában mindenkinek kötelező 18 éves korától bevonulnia a hadseregbe. Igen, a férfiaknak és a nőknek is egyaránt, hogy miért? Mert még mindig hadban áll Etiópiával, és jóval kevesebben vannak és félnek, hogy nem tudják megvédni magukat.
Mellékesen tök jól megcsinálta és kivetítette projektorral a dolgokat, volt egy csomó képe is, szal több sem kellett nekem, megkértem, hogy küldje át a képeket, amire azóta is várok... többek között ezért is késik ez a poszt, de már nem volt kedvem tovább húzni az időt. Úgyhogy megpróbálom, elmesélni h milyen képeket láttam - amire még emlékszem - az egyik képen egy nagyon érdekes fa volt, amire azt mondta h az egy templom. Azt hittem rosszul hallok, de nem a fülemmel volt baj, hanem az tényleg templom. Mondom én, érdekes. :) Egy másik képen 3 templom volt, egy katolikus, egy ortodox és egy iszlám templom. Ez csak azért volt érdekes, mert úgy volt beállítva a kép, h csak a kupolák és a torony látszott. A többi képre nem emlékszem... dessverre [deszverre] (=sajnos). Számomra az volt a legérdekesebb, hogy amikor egy-két infó miatt faggatni kezdtem Benjamint, tök közvetlenül viselkedett és mintha nem is az az ember lenne, aki előtte. Azóta köszönni is megtanult :D
És itt jött egy egyhetes høstferie [hösztferi] (=őszi szünet). Mielőtt még azt hinnétek, mint Dorcy barátosném, hogy mekkora luxus van itt az iskolákban, jó ha tujátok, hogy már aug 19-én elkezdődött a suli, jó én egy héttel később kezdtem, de a többiek már azóta tanulnak folyamatosan. Ilyenkor a legtöbb norvég család elmegy Dániába, vagy a hyttáikba (rem emlékeztek még erre a szóra, aki nem: nyaralót vagy vidéki házat jelent). Nekem volt szerencsém elintézni a szünetben pár dolgot, de a legjobb élmény, hogy pénteken Hovdentől nem messze voltam apummal, aki ugye lastebilsjåfør [lásztebilsofőr] (=teherautósofőr). és egy cím nélküli hyttához vittünk térköveket. Szal csak telszám volt. Elején mondták telón keresztül, h merre kell mennünk, de amikor egy olyan kereszteződéshez értünk, h vagy 5 felé ment az út akkor leküldtek értünk valamit. A legszebb az egészben a hóesés volt. Mert ugye én ebben az évben szerintem akkor először láttam havat :D Csodaszép volt, de amikor kikászálódtam a kocsiból, majdnem megfagytam. Aztán ami még fontos volt az a hétvégén történt, de talán arról majd egy másik posztban, de csak a sok infó miatt, hogy egybe legyen az egész munkakeresős-felmondós téma. Megpróbálom, összefoglalni rendesen...
Foredrag om Etiopia - Elias előadásában - október 7.
Amikor Benjamin befejezte az előadását, kérdezte Inger-Lise, hogy ki akarja a kövi előadást tartani, rögtön Elias jelentkezett, mert h lesz ideje készülni a szünetben is. Mit ne mondjak nagyon jól megcsinálta az egészet, érdekes volt. Na de előbb picit bemutatom Eliast. Ő egy kedves, mosolygós hapsi, akinek a felesége most kb 4 hónapos. Kérdeztük is lányokkal, hogy fiút v lányt szeretne, mondta h neki mind1, jöhet fiú is v lány is. El is kezdtünk viccelődni, h akkor ikrek? Mondta is, hogy "Naná! Az lenne a legjobb!". A csoportba utánam 1-2 napra rá jött, és első pár nap mindig korán érkezett, így tudtam vele beszélgetni. A legérdekesebb az volt, h Magyarországot tudta hogy hol fekszik és tudott egy csomó mindent róla :| Eskü, sztem ennyire ritkán lepődtem meg, ezt már csak az tudta überelni, h egy szegény afrikai ország lakója tudja, h 150 évig török uralom volt az ország nagyobbik harmadában. Aztán kiderült, hogy egyetemen tanul, és informatikát. Háhá kicsit kolléga :) Tökre örültem ennek is. Ahhoz képest h nagyon jól beszél norvégul, Ő nem megy norskprøve 3-re, szal róla még biztosan tudok majd mesélni. Apuja tanár Etiópiában, és ha jól emlékszem van egy üzletük, ahol olasz import ruhákat árulnak. Ebből is gondolom, hogy nem egy szegény családból való. Ja igen, a felesége Eritreából való. Az is érdekes számomra, hogy egy nyelvet beszélnek Benjaminnal, és azt is mondták, hogy a 2 ország közötti háborús viszály nem akadályozó tényező a két nép közötti házasságoknál.
Aznap amikor Elias tartotta az előadást, Inger-Lise beteg volt, és egy helyettesítő tanci jött be, aki 10 perc után otthagyott minket. Így kikreatívkodtuk a keddi menetrendünket, de Angelina nem bírta tovább és elment a suli bibliotekjába, mert h az épületünkben valamiért még nem volt fűtés, de iszonyat hideg volt.
Etiópiáról bővebben, nagyon sok infót lehet találni a Wikipédián . Érdekességként kiemelnék 1-2 dolgot erről az országról, ami lehet nincs benne, de számomra nagyon érdekes volt. Pl. tudtátok, h az első kávé tőke Etiópiából származik, és h Keffa tartományból származik a kávé neve? Ugye nem, mi? (Aki mégis tudta annak meg grat :D ) A másik meg egy obeliszkes sztori, ami sok-sok év hányattatás után, 68 év múlva került vissza 3 részben az országba, amit még (asszem) az olaszok vittek el onnan, és amit 2008 szept. 4-én állítottak vissza. Elias is mutatott egy csomó képet, a többieknek a legmeglepőbb egy nő volt, akinek a száját az alsó ajka alatt felvágták, és folyamatosan gyerekkorától egyre nagyobb tányérokat, v miket raktak bele, hogy jobban táguljon. Andeat teljesen ki volt akadva, még azon is, hogy a fülükbe is hasonló volt. Na igen, a füleken meg abszolút nem tom, h miért volt kiakadva, hiszen itt is vannak fiatalok, akiknek fültágítójuk van. Mondjuk ezt a "szájtágítós" dolgot az általános suliban egyik földrajz óránk alkalmával mesélte a tancink, de én úgy emlékszem, h ezt azért kezdték el, h az europid ember számára ne legyenek kívánatosak a nők, és ne vigyék el őket rabszolgának, de legalább ne erőszakolják meg őket. Mondtam is Eliasnak, aki meg is lepődött ezen, és mondta h lehet, de ő erről nem tud. Andeat még mindig nagyon ki volt akadva, erre Elias azzal példálozott, h itt a nők festik magukat és így akarnak szebbnek látszani, azok a nők pedig úgy, hogy tányérszerú kör alakú lapos eszközökkel tágatják a lyukat az alsó ajkuknál. A kövi képet Andeat már nem is bírta megnézni, így hozzám sem jutott el, de ha jól vettem ki egy nő és egy férfi volt rajta, aki félig meddig - a környezetnek és az ottani népviseletnek megfelelően - voltak "felöltözve". Szal gondolhatjátok, miért nem nézte meg, és miért bukott ki... hehe. Nemzeti kajáknál az olcsó és finom gyünölcsöket említette meg, hiába faggattuk rendíthetetlenül... nem hiába pasi... Ja még egy érdekesség volt, amit Benjamin mesélt, Elias csak bólogatott, hogy a jamaikai raszták is Etiópiából származnak, és kitértek Bob Marley-ra és a rasztafarizmusra. De nem nagyon vágtam ezt a részt, hogy a rasztafarik kit tekintettek istenüknek meg hasonlók. De persze mire nem jó a Wikipédia , így meg is tudtam hogy Haile Selassien-ről volt szó, aki ezt az egészet kitalálta és Bob Marley-nak köszönhetően csak még jobban elterjedt ez a vallási irányzat.
Foredrag om Serbia - Milica előadásában - október 14.
Milica a csapat legújabb tagja. A helyi egyetemen tanul, de nem ám akármi hangzatos uncsi tantárgyat, hanem zenét, ráadásul csellózik és a komolyzenei műfaj lelkes képviselője. Ilyenkor de örülök, h értek a zenéhez is, így legalább sokat tudtam vele beszélgetni. Ráadásul meg is vagyunk hívva 2 koncertjére is (az egyiken Ő nem, de a tesója játszik hegedűn). Remélem el tok majd menni, habár tuti ki kell nyalni magamat, de üsse kő, klassz lesz. Am nagyon aranyos csajszi, amikor meghallotta, hogy Magyarország, rögtön, mondta hogy milyen csodaszép Budapest és h ugyan nem volt ott sok időt, de nagyon tetszett neki.
Szerbiát szerintem nem nagyon kell bemutatnom senkinek, hiszen nem is olyan régen elég sokat lehetett hallani a tv-ben Koszovóról. Én az általános suliban még úgy tanultam h Szerbia és Montenegró (de a 2004-es középsulis atlaszom még Jugoszláviának írja, holott 2003 óta nincs Jugoszlávia), de 2006-ban az államszövetségük felbomlott és azóta, mint Szerbia Köztársaság néven létezik. Uralkodók/királyoknál csak 3 nevet említett, azokat is csak a 19. század környékéről. Megmutatta az abc-jüket is, aminél a lengyel csajok (Dorota, Katarzyna és Monika) és Ella (aki Romániából jött) szemei is felcsillantak. Dorota mondta is h nekik is hasonlóképp mondják ki a betűket, csak máshogy írják. Láttunk népviseletes képeket is, tájképeket és kajákat is: Az egyik étel nagyon hasonlított a nagy kedvencemre a töltött káposztára (amit mamám nagyon-nagyon finoman tud elkészíteni, és amiből mindig úgy telezabálom magam, h utána 2 napig mozdulni sem bírok :D ) de csak kép alapján, am nem tom h mit tartalmaz, Andeat viszont mondta h náluk ezt „szalmának" hívják. Az egyik süti meg teljesen úgy nézett ki, mint azaz almás süti, amit amikor kicsik voltunk anyum sokat csinált. Emlékszem, h amikor az almákat reszelte, Zsuzsival rájártunk és lopkodtunk, amikor nem figyelt.. hehe. Milica mesélt még Tittoról is, akit mi európaiak ismertünk (vagy mint az én esetemben hallottuk a nevét) a többiekkel ellentétben, akiknek rögtönzött töri órát ellett tartani. Amúgy ez az előadás kicsit száraz volt nekem, a képek voltak a legérdekesebbek. Ja és többi infó: Wikipédián.
Hát röviden most ennyit szerettem volna írni, de nagyon sok mindenről tudnék még, de nem lehet egy posztnak 26 ezer-féle nevet adni, és most hirtelen semmi kreatív nem jut eszembe, szal a többit majd később, csak legyetek türelemmel. Am érdekes, hogy amíg a kínai előadáson csak a tanulmányaimra támaszkodhattam, addig pl Etiópiánál szinte mindent értettem.
Mivel a sulinkba elég vegyes a társaság és osztályon belül is elég sok féle a nemzetiség, így a suli szokott tartani ilyen foredrag-okat (azaz előadásokat)...
Ma kezdődik a ramadam és mivel elég sok iszlámvallású csoporttársam van, és elég sok muszlim él Norvégiánban, ezért gondoltam, hogy meg kell egy ilyen posztot is ejtenem érdekességként.
Hoszzú-hosszú kihagyás után megint itt vok! :D Hát igen megint történt egy s más az elmúlt időszakban ami sztem megint volt fél év. Tudom-tudom, megígértem h ezentúl rendesen írok - és ez még január környékén lehetett - de közbe jött néhány sürgős dolgom. Pl: Befejeztem a sulit és sikeres érettségi vizsgát tettem.
(A képen Tora Berger. Nem tom mikor készült a fotó)
(Az első képen remélem látszik, hogy mekkora hó van. 
Mára ennyi lenne... ja már holnap van, hehe
kapja a napilapot a postaládájába! Persze, hogy a kedves előfizető is jól járjon, így Ő meg nyerhet egy utazást. Akár neten is ki lehet tölteni az infókat, így még több ismerősnek/barátnak küldhetik el a 3 hetes ajándék újságot, így megnövelve az esélyt az utazásra, (h mégis hova, azt nem tudom) és persze az előfizetők száma is lehet, hogy gyarapodni fog. Micsoda marketingfogás, mi? :D
ceket lehet olvasni és azokon belül van egy csomó cikk: Mening (=vélemény), Kultur (=kultúra), Debatt (=aktuális megbeszélős téma), Dagens mix (=napi zagyva - recept/keresztrejtvények/sudoku - mostanában nagyon felkapott és mindenki sudokuzik az öregebb korosztályban, de tényleg!/képregények és horoszkóp),Familie og venner (=család és barátok - itt gratulálnak az újszülötteknek, a szülinaposoknak, az eljegyzetteknek, a friss házasoknak és az évfordulósoknak), Annonser (megint egy csomó hírdetés, kiegészítve egy "Hva skjer" résszel, azaz a mi újság? - a napi, illetve a közelövőben történő eseményeket írják le a környéken.) Radio og TV (a napi rádió és tv műsor)
nincs is 3. része az újságnak, de mindig van benne vmi plussz hírdetés v plussz újság, most pl egy Intersport kínálat és egy "hogyan használd az uautódat télen"-szerű újságocska volt, eladó szalonos autókkal, megy egy pár oldalas kis brossúra Mazdákról... hmmm így kép alapján a Mazda 3 nagyon bejövős. :P 
31-én Ricsi megmutatta nekem Oslo-t ami szerintem tök jó hely. Csak eléggé kiakadt mindenki amikor rájött, hogy nincs nyitva a Vinmonopolet (csak ebből az üzletláncból lehet alkoholt beszerezni, ami nem sör vagy Smirnoff Ice…). De visszatérve ránk, bejártuk szinte az egész helyet és Ricsi nagyon jó guide volt. Még a Hard Rock Caféban is ebédeltünk. (a kép HRC-ben készült, amíg vártunk az ebédre) És arra is rájöttem, hogy nőnek néha milliárdszor jobb lenni, mit férfinek. Drága barátom még december elején rendelt magának a svédektől öltönyt (meg ha jól emlékszem inget is meg nyakkendőt is) de az még nem jött meg. Így kénytelen volt megvennie azt Osloban. Kb vagy 50 üzletben biztos h jártunk. Legviccesebb része az egész városlátogatásnak, Ricsi kommentjei voltak. Ha Ő nem akkor senki más nem tud jobban viccelődni a norvégokon. Este pedig szivesztereztünk és habár én azt hittem, hogy megyünk majd bulizni (am Zoli is ezt hitte), de az elmaradt, a társaság nagyon jó volt. Imi történetei fantasztikusak voltak, és Gábor amiket előző este mesélt forgatásokról, meg Ricsi a színházakról. Ja és persze a 2 lánynak, Anitának és Tamarának meg ezer köszi a finom kajákért, megérte nagyon, mert nagyon jól összedobtak mindent és finom volt! Köszi mindenkinek!!!
3-án Ricsi a kedvencemet, makarónit főzött, ami elég rendhagyó alapokból készült, de isteni jó lett! Nagyon ügyes szakács és remélem máskor is főz majd, legalább ilyen finomat! Este meglátogattuk anyujáékat, akikkel vagy este 11-fél12 ig beszélgettünk, filmet néztünk. Kellemes kis este volt.
A januárt megint sikerült bulizással zárni. Alexander és Joakim ugyanis elutaztak és csináltak nekik ilyen Bon Voyage-fest-et. Az előbbi, haza látogatott 2 hétre Magyarországra, az utóbbi pedig Koreába ment dolgozni. Az előbbi nemsokára vissza is tér Norvégiába (azaz mire befejezem ezt a posztot már a repülőtéren is lesz), míg az utóbbi majd csak sokára.
A, mint Andizmus – egyik este átmentünk Nikivel Andiékhoz, hogy megnézhessük, miket alkotott a kicsi Bundi az elmúlt időszakban. Tudtam én, hogy tehetséges, de a festményeitől leesett az állam. Már kedvencem is van :P Hajrá Andi csak így tovább!!! Terjedjen az az Andizmus!
C, mint Cinti – utazóstársam, mind az oda és visszautat együtt tettük meg, vele is megbeszéltük, hogy majd Ők jönnek fel bulizni Budapestre, aztán mi (Niki és én) terenyére és ott szülinapozunk, mondanom sem kell, hogy egyik se jött össze.
L, mint LEGO – imádom a LEGO-t ez meg is látszott, amikor Vityáék boltjában voltunk. Mutatta Vitya, hogy van LEGO is. Erre nem elkezdtem vele játszani?! Össze is raktam egy kis házat, a figurákat már együtt raktuk össze. hahaha
T, mint Tesco – egy jó pár éve lett tradíció, hogy mielőtt mennék valamerre bulizni, de a szórakozóhelyen drága az alkohol, így Tesco-túra van…
V, mint Visa – abból is electronom van, és nem tudtam a vonaton használni, de amúgy mint vásárlásokkor, mind bankautómatáknál, jól működött.
Gyönyörű hely, de tényleg. Majd szeretnék ott lakni egyszer. Olyan kicsit Egerre hasolít, arra az óváros részére ahol a vár is van, hogy úgy felkúsznak a házak a hegyre/dombra, de ilyen skandináv beütéssel, mert fából vannak. Ahogy Ricsi mondaná: „Zseniális” ahogy meg van alkotva, meg ahogy kinéz.
(A fekete hajú csajszi a húgom, a másik Cicile.)
Olyankor mindig csinálnak vmi meglepit nekem, amit persze a pénztárcám bán meg. Mint pl ezt a softis-t :P
Hogy ne csak in medias res-be kezdjek, Meg vannak a képek Adriana-tól és úgy néz ki, hogy jövőhéten Karen lesz a fotósom. Látjátok, hogy ez a kép mennyivel szebb mint az előző???!!!
Olyan 10 óra felé, már meg is volt mindkét csodaszép és levehetetlen szalag a jobb csuklómon. Egy barna, amin egy PROD felirat volt és azt jelentette, hogy ott dolgozom és egy narancssárga, amin egy nagy Ø volt, ami meg azt jelképezte, hogy elmúltam 18 és ihatok sört és egyébb gyengébb alkoholszázalékú szeszesitalt. (a képen, de már Ricsivel)
Háromnegyed 4 felé oda is értünk, de persze a szigeten belül, semmit nem tudtam, hogy mi merre van, igaz előtte való nap mutattam Ricsinek, hogy nézd az a nagyszínpad és igazam is lett, csak hát az odaút az már nehezebben ment, de szerencsére a vakt-ok, azaz őrök megmutatták. Mikor odaértünk már pár emberke pakolászott, mi is beálltunk segíteni nekik, de írtó sok mindent kellett rámolászni. Mondjuk a mi hűtőnk hamar tele lett így besegítettem egy sapkás srácnak, aki utána folyton vigyorgott rám.
A lényeg és amiért tulajdonképpen a Quart-ra akartam menni, az Marilyn Manson volt, csak sajnáltam az akkor még 750-es belépőt, ami aztán 800 korona lett. Annó hotdog.hu-n volt egy magazinom, egy kedves kiscsajjal róla és a bandájáról (de ez tulajdonképpen a csajszi magazinja volt, én csak társszerkesztő voltam, vagy mi a szösz), akkoriban még csak álmodoztam arról, hogy na majd egyszer elmegyek, de kinek van arra pénze. Na de vissza Mansonhoz. Ricsit idézve: „zseniális!” Szerintem meg egy igazi díva! Jó igaz, hogy Ő hapsi, de istenem, én még ilyen hisztiket nem láttam. Az egész koncert úgy kezdődött, hogy késett és ilyen nagy fekete függönnyel le volt minden takarva, mögüle meg jött nagy füstfelhő, aztán fények, zene és Manson hangja, majd lehullt a lepel! Természetesen mindenki feketében volt, Mansonon meg ilyen boszisapi, olyasmi, mint a Harry Potterben a Teszleksüveg. Első szám végén beállt a színpad közepére és jött egy srác, meg egy nő. A fiú kezében egy vizesüveg, a csajnál 2 fekete törölköző és elkezdte Manson karjait törölgetni. De tényleg! A vizespalack meg alig fél perc múlva közöttünk a tömegben landolt, ugyanis a drága művészúr bedopta közénk, arról nem is beszélve, hogy azzal a mozdulattal, amivel behajította, az első sorban állókat meg leköpte, mert hogy a vizet nem megitta, hanem csak kiöblítette a száját vele. Ezt majdnem minden dal között eljátszotta, néha a mikrofont hozzávágta a backstage-ben dolgozókhoz, akik kiszolgálták, meg bedobálta a törölközőket, meg üvöltözött, de úgy, hogy a csaj aki mindig jött a törölközővel, már majdnem sírva fakadt. Olyan is volt, hogy az együttes elkezdte a dalt játszani Ő csettintett egyet és berohant egy nő kirúzsozta a száját és visszafutott, az énekes meg el is maszatolta. Ricsi csak röhögött, én pedig sokkolódva csak álltam, hogy „ez most komoly?” A dalok közötti szünetekben többször volt az, hogy az együttes csak úgy játszott, Manson meg a háttérben hisztizett, olyankor néha egy nagydarab testőr-gorilla jött, aki fél perc alatt megnyugtatta, olyankor visszajött és énekelt is. És hogy ne legyen egy kicsi botrány: egyik dal közben lehúzta a nadrágját és megmutatta a hátsó felét, ami napot vagy 20 éve tuti nem látott, mert csak úgy világított, és persze egész végig úgy ment hogy a keze hátul a gatyájában volt, vagy kellette magát és vonaglott. Hihetetlen fazon, de tényleg! Amúgy a koncert maga iszonyat jó volt, és igyekezett showt csinálni, amit mások nem nagyon, tehát csak pozitívakat tudok elmondani róla, de mint emberke… hmmm… igazi díva, na.
Ja igen a legviccesebb az az volt, amikor jött, egy hapsi, aki mutatta, hogy 4 és mondta, hogy fem øl, azaz 5 sör… Én meg csak bámultam, és rákérdeztem, hogy na most 4 vagy 5, erre megnézte a kezeit és elkezdte számolgatni az ujjait, de szerintem már így is többet látott, mint 10 és mondta, hogy „Jó, tudod mit? Legyen 6!” azt már rendesen tudta mutatni is.
(=kaphatok egy üveg vizet és a telszámodat?) és odamegyek hozzá. Meg is tettem kis habozás után, neki is tetszett ez a poén és meg is kaptam a vizet és a telszámot is. 
tnek mynt-ökkel (a fémpénzekkel 20, 10 és 5 koronásokkal, főleg 1koronásokkal) szarozni, így beledobták a borravalós tartónkba az összes visszajárót. Most mondjátok, hogy nem vagyunk okosak?
Voltam fotózáson is Adrianával, amiről azt hittem, hogy egy szép kis műteremi fotózgatás lesz az ominózus kockás szoknyámban. Meg is lepődtem, amikor közölte velem, hogy kimegyünk az erdőbe, mert neki szabadtéri képekre lenne szüksége. Na jó ezzel nem is lett volna baj, csak hát tök takony idő volt… Tudjátok az az esős, szeles, hideg. Ááááááá. De megcsináltuk és ha minden igaz a héten meg is lesznek a képek! Yeyeyeee, mert eddig csak egy nagyon rémes képet küldött el, amit ráadásul nem is kértem :@ Habár, ha jobban megnézem....
Ja igen, 2-3 fele haza vitt apa a kocsival és fél 8-kor kelhettem is és 10re meló. Az előző éjszakámnak köszönhetően rémes volt az egész… hol szomjas voltam, hol hányingerem volt és még a vérnyomásom is ki volt… Hát igen, fiatalság…
Aztán elkezdett szemerkélni az eső is, de hamar abba hagyta, tehát elindultunk a buszmegállóink felé. Nem semmi milyen szemetes volt az egész város. De a legviccesebb, hogy pont előttünk ment megint a tog. Amikor rájöttünk, hogy a jó kis BoomBoom-os banda elment, kicsit csalódtunk, hogy lekéstük, szal tovább mentünk a megállónkba. Mikor vége lett a felvonulásnak, el is kezdett szakadni az eső. Előbb az én buszom jött, az is késve a felvonulás miatt, és nagyon hamar zsúfolva lett emberekkel, aztán Cinti busza is jött. De akkor aztán nagyon mérgesek lettünk, amikor megláttuk, hogy a Midnight nyitva volt! Már egy hete arról álmodozunk, hogy mi Kristiansandban billiárdozni fogunk, no sebaj, jövőhéten csak 3 napot kell menni, szal majd szerdán!
Anci sulijában április 21-én volt ilyen „Åpent skole”, ami azt jelenti, hogy a suliba délután bemehettünk és oda mászkálhattunk a sulin belül ahova akartunk és közben 10-20 koronákért vehettünk valamit vagy játszhattunk stb. Ancinak azért kellett mennie, mert a szerencsekeréknél sorsjegyeket árult. Ja és a befolyó összeg Malawi megsegítésére ment. Hát nem fantasztikus?! (jóóó én még mindig nem értek ezzel a „segítsünk más országokon, mert de nagy szívünk van” dologgal, aztán közben a munkanélküliek száma nő az országban és a NAV meg alig bírja a munkát és egyre többen elégedetlenek… hmm)
Na de picit térjünk vissza a keddre, május 5-re. Cintivel nyakunkba vettük a várost: bementünk a bankba bankszámlát csináltatni, kikértük a skattetabellemet, voltunk NAV-ba legitimasjonkode-ot kérni, hogy be tudjak lépni a honlapjukra és növeljem az arbeidslediger (=munkanélküliek [árbájdszlédier]) számát, de ez azóta sem sikerült.
Pénteken ismét Cintivel butikoztunk és rémes dolgokat fedeztünk fel. A legrémesebb, hogy nemsokára itt a 17.mai ([szötne máj]), a norvég nemzeti ünnep, az okés, hogy egy csomó kis zászlót, nagy zászlót, kis kokárdát, nagy kokárdát, nemzeti színű szalvétákat, trombitákat árulnak, de hogy még a fülbevalóknak is piros-fehér-kéknek kell lenniük! Ááááááááá. A tetejébe még egy ruhát is láttunk a Gina Tricot-ba, ami szintén ebből a színösszeállításból állt. Tehát nå er det 17. mai snart!!! (=mindjárt itt van május 17-e [nó er szöttne máj sznárt])… Az ominózus neonzöld harisnyáról nem is beszélve… ami ugyan nem 17.mai-os, de borzalamas!!!.jpg)
Mibe illik a konfirmációra menni? Vagy a norvég népviseletbe, azaz bunad-ba [bünád], vagy valami nagyon csinosba, de jól ki kell ám öltözni! A konfirmálós fiatalok pedig fehér tallárt kaptak.
Amiért 1900 svéd koronát kellett fizetnünk, azért csak 1520 norvég koronát fizettünk. Tehát megérte több szempontból is, és kirándulásnak is tökéletes. Az összes üzletet bejártuk, mert Marica konfirmációs ruhája még hiányzott, de ez is meg lett. Petrának be volt ígérve a The Sims 2 Paloták és parkok Cuccok, már játszik is vele. Többi kicsinek a McDonald’s ebéd, de mivel tele volt a meki, így a 6 km-re levő Burger Kingbe mentünk kajálni - az a másik shopping center területén van - és az sokkal jobb volt. Én pl alig bírtam betolni a csomó krumpli után szendómat, aztán utána egy 5-10 perc múlva keriméktől kaptunk egy halasat is amit még le tudtam nyomni, meg egy csomó sültkruplit. Utána meg csodálkoztam, hogy 68-at mutatott a mérleg és nem 65-öt, amire január óta küzdötttem le magam. Mellékesen a pénztáros arab fickónak is megtetszhettem, de lehet, sőőőt inkább biztos, hogy amikor magyarul beszélgettünk figyelt, hogy ez valami más nyelv, mert kérdezte, hogy honnan jöttünk. Apának egy naaaagy áruháznyi csoki-cukor választék, erről láthattok is képet, mármint az üzletről és nem a 7 és fél kg csoki-cukor egyvelegről, amit összezsákmányoltunk és nekem egy Converse tornacipi, ami nem volt. De lett sok-sok különleges husink, amik azért különlegesek, mert nincs mind Norvégiában, ha van is akkor is csak a hentesnél és nem áruházban és egy csomó olcsóbb kajánk/cuccunk. 
Közben amíg a Sørlandssenteretben mászkáltunk és elindultunk a Coop Obs! felé, anyáék elküldtek, hogy rakjam be Ancival a csomag megőrzőbe Anci ruháját és nem összefutottunk Cintiékkel?! Na most biztos sokan kérdezitek, hogy ki is az a Cinti. Tavaly nyár végén, kaptam egy levelet egy csajtól az az egyik közösségi honlapon, hogy Ő is Kristiansandban lakik, csak Ő nem Tveitben, hanem Mandalban és hogy ha van kedvem, akkor írjak neki vissza... Hát így kezdődött és azóta amilyen gyakran csak lehet összefutunk/dumálunk/sms-ezünk. Cinti 19 éves és a családjával már 5 éve élnek itt, Norvégiában. Anyuja már egy jó ideje e-mailezik anyummal és most végre személyesen is találkoztak, a hírek szerint nagyon jól sikerült, rem minél előbb lesz találkozó! :D Na ekkor dumáltam meg Cintivel, hogy nekem szükségem lenne melóra és ha van ideje...
Na ugorjunk vissza picit az elejére: Mi Tveitbe egy kis puszta közepén laktunk, mellettünk 6-8 barakkal, amibe nyaranta lengyelek laktak, akik az epret szedték a főbérlőnek. Eredetileg ebben a házban is csak pár hónapig laktunk volna, amíg egy másik házból ki nem költöztek az éppen ott lakók, akik arra vártak, h az ő házuk kész legyen. De az nem lett kész még olyan április-május környékén (2008) sem, amikor is drága főbérlőnk – Karl – bejelentette, hogy el kell mennünk, mert szüksége van a házra, ugyanis jönnek a lengyelek az eperszezonra. Anyum ekkor sírva fakadt, és felhívták Erikát, aki meg égtelen haragra gerjedt és leteremtette Karl-t, hogy ne játszon ilyet, ez nem így megy. És hirtelen Karl meg tudta oldani a problémát, hozatott pár barakkot és rögtön lett helye a pár lengyelnek. Mi meg maradhattunk.
Csillag - Stjerne
Mikulás – Julenissen
[ükeplán] (=hetiterv): "Foredrag: Benjamin om Eritrea", na akkor kicsit kétségbe estem. Sosem hallottam erről az országról, de higgyétek el mindig 4-es voltam földrajzól, még általánosban is, de mintha sosem lett volna ez az ország említve. Mondtam is Angelinának, h én még sosem hallottam erről az országról :S (ne nevessetek ki, fogadjunk h jó páran nem is tudjátok, hogy ilyen ország létezik...) De aztán sikerült megtalálnunk. Aztán sikerült is megtalálnunk. Másnap Benjamin meg is tartotta az előadást. Életemben először sikerült is vele 3 mondatot beszélnem. Ő a csoportban a legzárkózottabb, egyedül Elias-szal szokott dumálni. Amúgy érdekes fazon, soha senkire nem mosolyog, mindig egyedül ül, és zenét hallgat. Sokan nem is kedvelik, mert még köszönni is ritkán szokott. Amikor egyszer csoportos meló miatt össze lettünk ültetve, akkor is Andeatot faggatta, hogy hány éves vagy? Házas vagy? Szal gondolhatjátok... Jó-jó nem vok pletykás, és nem gondolok semmi rosszra, de ez akkoris félreérthető volt.
ta annak meg grat :D ) A másik meg egy obeliszkes sztori, ami sok-sok év hányattatás után, 68 év múlva került vissza 3 részben az országba, amit még (asszem) az olaszok vittek el onnan, és amit 2008 szept. 4-én állítottak vissza. Elias is mutatott egy csomó képet, a többieknek a legmeglepőbb egy nő volt, akinek a száját az alsó ajka alatt felvágták, és folyamatosan gyerekkorától egyre nagyobb tányérokat, v miket raktak bele, hogy jobban táguljon. Andeat teljesen ki volt akadva, még azon is, hogy a fülükbe is hasonló volt. Na igen, a füleken meg abszolút nem tom, h miért volt kiakadva, hiszen itt is vannak fiatalok, akiknek fültágítójuk van. Mondjuk ezt a "szájtágítós" dolgot az általános suliban egyik földrajz óránk alkalmával mesélte a tancink, de én úgy emlékszem, h ezt azért kezdték el, h az europid ember számára ne legyenek kívánatosak a nők, és ne vigyék el őket rabszolgának, de legalább ne erőszakolják meg őket. Mondtam is Eliasnak, aki meg is lepődött ezen, és mondta h lehet, de ő erről nem tud. Andeat még mindig nagyon ki volt akadva, erre Elias azzal példálozott, h itt a nők festik magukat és így akarnak szebbnek látszani, azok a nők pedig úgy, hogy tányérszerú kör alakú lapos eszközökkel tágatják a lyukat az alsó ajkuknál. A kövi képet Andeat már nem is bírta megnézni, így hozzám sem jutott el, de ha jól vettem ki egy nő és egy férfi volt rajta, aki félig meddig - a környezetnek és az ottani népviseletnek megfelelően - voltak "felöltözve". Szal gondolhatjátok, miért nem nézte meg, és miért bukott ki... hehe. Nemzeti kajáknál az olcsó és finom gyünölcsöket említette meg, hiába faggattuk rendíthetetlenül... nem hiába pasi... Ja még egy érdekesség volt, amit Benjamin mesélt, Elias csak bólogatott, hogy a jamaikai raszták is Etiópiából származnak, és kitértek Bob Marley-ra és a rasztafarizmusra. De nem nagyon vágtam ezt a részt, hogy a rasztafarik kit tekintettek istenüknek meg hasonlók. De persze mire nem jó a Wikipédia , így meg is tudtam hogy Haile Selassien-ről volt szó, aki ezt az egészet kitalálta és Bob Marley-nak köszönhetően csak még jobban elterjedt ez a vallási irányzat.
m akármi hangzatos uncsi tantárgyat, hanem zenét, ráadásul csellózik és a komolyzenei műfaj lelkes képviselője. Ilyenkor de örülök, h értek a zenéhez is, így legalább sokat tudtam vele beszélgetni. Ráadásul meg is vagyunk hívva 2 koncertjére is (az egyiken Ő nem, de a tesója játszik hegedűn). Remélem el tok majd menni, habár tuti ki kell nyalni magamat, de üsse kő, klassz lesz. Am nagyon aranyos csajszi, amikor meghallotta, hogy Magyarország, rögtön, mondta hogy milyen csodaszép Budapest és h ugyan nem volt ott sok időt, de nagyon tetszett neki.
