Utólag is God Påske til alle! [gu pószke til álle], azaz Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves blogolvasómnak, így utólag... 1 hét késéssel...

Anyum végre elkezdett dolgozni, a mai a második munkanapja. Egy takarító cégnél kapott állást. Kerianyummal és még pár magyarral takarítják a Nasjonal Oilwell Varco új irodaépületét, ami piszok nagy. De legalább mindkettejüknek van állása :)

Ez után a jó hír után, most egy kicsit szomorú hírt mesélek el Nektek... Április 14-én Marica egyik volt évfolyamtársa - a tveiti suliból - öngyilkos lett. 15 éves volt. Ezen kívül, ugyancsak a múlt héten még két másik lány a közelben (Kristiansand kommunében), akik vele egykorúak voltak szintén. Nem tudom, hogy egy 14-15 éves lányt, mi vezethet rá erre, hiszen még legalább 4x ennyi év vár rá, abban meg még annyi minden történhet. Lehet féltek, hogy ez csak rosszabra fordul?! Rejtély. Mindenesetre, remélem, hogy jobb életük lesz odafönnt...

Na akkor most vidámabb téma: Mindjárt itt van május 10-e... Ami Marica konfirmációját jelenti. A konfirmáció meg hitmegerősítését jelent. Zsuzsi és én is túl vagyunk rajta, már jóóóóóóó régen. Érdekes, hogy amikor én csináltam, akkor nem nagyon szerettem dicsekedni vele, meg inkább lógtam a templomból, meg foglalkozásokról is. Zsuzsinak már nem volt ilyen mázlija, neki mindig be kellett járnia, de Ő se verte nagy dobra. Ciki volt, na... De viszont itt nem az! Sőőőt... Marica korosztája - 15 évesek - tök jó bulinak tartják és mindenáron - drága húgom is - részt akarnak venni rajta. Emiatt persze apának, meg anyának is be kellett látogatni a templomba, istentiszteletre (gudtjeneste [güdtyeneszte]) egy párszor. Mikor visszajöttek és mesélték, hogy ez teljesen más, mint otthon, nem akartam nekik hinni. Jó oké, Norvégiában az evangélikus (lutheránus) vallás az elterjedtebb, de az se sokkal másabb, mint a református (kálvinista). De hogy a templomban nevetgélnek az emberek a lelkészel együtt, meg tapsolnak. Szal tök fura, de majd nemsokára meglátom én is. Na de vissza a konfirmációhoz. A konfirmáló gyerkőcök (azaz konfirmandusok magyarul, de annyira nem tetszik ez a szó, hogy a későbbiekben mellőzném) elmennek együtt pénzt gyűjtögetni, meg különböző bulikra és még táborba is. (Mi annó, csak hittanos táborban voltunk, konfimációs táborba nem. Mondjuk így visszaemlékezve tényleg vicces volt, de az éjszakai vaddisznó látogatások már nem annyira. De legalább közel volt a természet... hehe). Az egész elején 1000 koronát kellett fizetni, aztán meg majd a többi - családi buli, ruhák - kiadás az még plussz.

Mivel nem régiben leesett, hogy nekem is kell mennem eme eseményre és hogy ki kell öltözni elkezdtem ruhát vadászni. Ezért múlthét szombaton (ápr. 18) végig jártuk a Sørlansenteret majdnem összes üzletét ruha után. Mondjuk én már egy jó ideje lesem az egyiket neten, amit a Hensen & Mauritz-nál láttam. Mire nagy nehezen megtaláltam, kiderült h csak 2 db van és azok is a legkisebb méretben. Meg is kerestem gyorsba egy eladót, hogy van-e nagyobb méret. De sajna nem volt. DE - és most jön ami eddig még soha nem fordult velem elő itt Norvégiában - látta az arcomon, hogy szomi vok emiatt és felhívta nekem a  másik két H&M-et a városban, hogy náluk van-e. Az elsőben mondták, hogy nincs és le is tolták, hogy minek hívogatja Őket szombaton, a Sandnesben (másik üzletük, ugyanúgy Kristiansandban, csak a másik végén, de a 2 egymástól 5-10 percre van) meg nem vették fel a telefont. Aztán bementünk a városba, a sandnesi üzletbe, de ott sem volt :( Hát igen... ez van... ez az én szerencsém...

Közben amíg a Sørlandssenteretben mászkáltunk és elindultunk a Coop Obs! felé, anyáék elküldtek, hogy rakjam be Ancival a csomag megőrzőbe Anci ruháját és nem összefutottunk Cintiékkel?! Na most biztos sokan kérdezitek, hogy ki is az a Cinti. Tavaly nyár végén, kaptam egy levelet egy csajtól az az egyik közösségi honlapon, hogy Ő is Kristiansandban lakik, csak Ő nem Tveitben, hanem Mandalban és hogy ha van kedvem, akkor írjak neki vissza... Hát így kezdődött és azóta amilyen gyakran csak lehet összefutunk/dumálunk/sms-ezünk. Cinti 19 éves és a családjával már 5 éve élnek itt, Norvégiában. Anyuja már egy jó ideje e-mailezik anyummal és most végre személyesen is találkoztak, a hírek szerint nagyon jól sikerült, rem minél előbb lesz találkozó! :D Na ekkor dumáltam meg Cintivel, hogy nekem szükségem lenne melóra és ha van ideje...

Nem kellett sokat várnom tegnap (hétfőn - április 20-án) meló után (4-ig dolgozik) mentünk is a Sørlandsenteretbe, mert kaptam egy tuti biztos tippet, hogy az ottani McDonald's-ban ember hiány van. Yessss!!! De mielőtt még az M1essel elindultunk volna, láthattuk a csodát: RUSS-ök [rüssz] tömkelege sétálgatott fel-alá a sétálóutcán és mindenféle marhaságot csináltak: egymást locsolták, körbekörbe futkároztak egy próbababa körül és döglött halat húztak maguk után. "Látod, én ezért nem lettem RUSS, holott mindig megkérdezték tőlem. A RUSS-ök egy évben csak egyszer lehetnek ilyen gyogyósok, úgy hogy mindenki elnézi nekik, mert Ők RUSS-ök." És hogy kik is a RUSS-ök? Ők a videregående végzősei, akik különleges vagy piros, vagy kék, vagy fekete kertész nacit hordanak mindenféle lenyomattal, norvég zászlóval, és persze szerintük ez is GØY!

Nemsokára jött is a buszunk és első állomásunk a meki volt, ahol a dagligleder-nek [dágliléder] (=aki ilyen kisfőnök és a dolgozókat felügyeli, meg parancsolgat nekik) elmagyaráztam, hogy mennyi szépet, jót hallottam róluk és hogy itt szeretnék dolgozni, erre Ő: ez tök jó, csak hogy nem Ő foglalkozik ezzel, hanem a főnöke. A nagy főnök, aki 4-ig szokott bennt lenni, tehát majd holnap 4-ig jöjjek vissza. Kicsit elcsüggedve tovább mentünk Cintivel, de 1-1 cheeseburgert azért benyomtunk, útközben bementünk pár butikba, ahol vagy már betöltötték az állást, vagy nem keresnek senkit, vagy majd májusban adjam le a papíromat... Meg megállapítottuk, hogy a kis állat boltba megpurcant az egyik hal. Útközben betértünk a H&M-be is, mert meg akartam mutatni Cintinek, hogy ezt a ruhát néztem ki magamnak, de sajnos csak két 34-es volt. Erre amint odaléptem, megláttam hogy 3 db van. Na neee, itt nem stimmel valami, a ruhák nem szaporodnak! És a 3. ruha nem az én méretem volt!!! Besz@rás! Éppen amikor már lemondtam róla!!! Fel is próbáltam gyorsan és meg is vettem... majd az eredményt megmutatom Nektek május 10-e után. Ja és munkám nem lett, majd pénteken megpróbáljuk megint a városi mekiben is és a Sørlandsenterbe is visszatérünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.