Mivel a sulinkba elég vegyes a társaság és osztályon belül is elég sok féle a nemzetiség, így a suli szokott tartani ilyen foredrag-okat (azaz előadásokat)...

Szeptember 2-án a suli könyvtárában (=bibliotek) volt egy előadásunk, amit egy szimpatikus, kedvesen mosolygós kínai lány tartott, akinek - és ez tök ciki - elfelejtettem a nevét, pedig azzal kezdte h "Jeg heter...". No mind1. Ő 2 éve tanul itt a KVO-ba és egy éve van férjnél, előtte Kína déli részén, egy pandapark közelében lakott. Az előadásra nagyon sok könyvet és bigyót hozott: mini porcelán vázákat, a klasszikus kínai pálcikákat, kis plüss pandát, vmi szárított fűszert, amit teába kell rakni. Aztán hozott még egy agyag katonát, aki kicsinyített hasonmása volt az egyik Qin Shiuhang császár sírjában talált ember nagyságú agyagkatonának. A lány kezén volt egy karkötő, amin sok nyuszi volt, mert h az ékszer a nyúl évében készült. Szal csupa-csupa olyan tárgyat hozott, ami kínai jellegzetesség. Szó volt a kínai vallásról, államformáról, a nemzeti ételekről és persze az olimpiáról. Az előadásra anyuja is elkísérte, aki a végén, az előtérben taj-csizott nekünk, először csak simán, aztán egy műanyag karddal. A műsor első pár percében zsúfoltságig tele lett a helyiség. Volt aki áhítattal, volt aki vigyorogva nézte a 62 éves hölgy produkcióját. Próbáltuk utánozni, de nem jött össze... Jonathannal meg akartuk várni a lányt, h faggathassuk, de Ő még a tancikkal beszélt a bibliotekben. Aztán egyszer csak felbukkant előttünk az anyuja, akivel kezet fogtunk és rögtön el is kezdett minket beavatni a taj-csi rejtelmeibe, persze kínaiul, mivel ő nem Norvégiában lakik, és most is csak látogatóba jött a lányáékhoz. De ígyis nagy beleéléssel mesélte hogy mire figyeljünk, meg képzeljük el, ahogy az energia áramlik az orrunktól lefelé, majd vissza a hátunkon felfelé. És amikor a kezeinkkel hadonászunk, akkor is lehet érezni, hogy amikor eltoljuk magunktól a kezeinket, szabályszerűen beleütközik ez a végtagunk az energiamezőbe. Hmmm... érdekes volt... Nagyon is. - Annó egy fesztiválon láttam taj-csisokat, de valahogy untam az egészet, lehet meséltek is hozzá, h mi hogy van, de már arra sem emlékszem, pedig valszeg most jól jött volna - Végül csak kijött a lány is, és kaptunk fordítást is. Jonathan mesélte h Ő Burmából valósi, én meg ugye, h Magyarországról ";Jeg kommer fra Ungarn" [ Jej kommer frá Ungárn] = Én jöttem Magyarországról). Felcsillantak az idős hölgy szemei, és rögtön ismételni kezdte h "Xiong Ya Li" [Tyong Ja Li] a csajszi meg mondta, h ez kínaiul annyit jelent, hogy Magyarország. Le is írta nekem egy papírra és kaptam egy - az Ő nevét ábrázoló - pecsétlenyomatot is.

Egy héttel később, kedden pedig (szeptember 9-én) pedig egyik csoporttársam, Angelina tartott egy előadást Tysklandról, azaz Németországról. Mellékesen egy hete Ő a padtársam, és iszonyat jól tud norvégul és nagyon sokat szokott nekem segíteni, amúgy Vågsbygdben lakik, ápolónő és van 2 gyereke, akik nemzetiségi suliba járnak. (ahol angolul tanulják a norvégot, illetve a többi tantárgyat egyaránt). Németországról már jegyzeteltem is, mert most a tanteremben volt, ami sokkal meghittebb és toll&papír közelibb volt, mint a könyvtár, ami egy másik épületben van. Ő is hozott könyveket, amik persze németül voltak írva, még jó hogy általánosban németet tanultam, most kicsit hasznomra lett. Az előadás is családias hangulatban telt. Angelina leült elénk egy székre és a könyveket mutogatva mesélt. A fő hangsúlyt a két részre osztott Németországra fektette (itt az NSZK-ra és az NDK-ra gondolok) Erről mesélt a legtöbbet, persze nem in medias res, egyből ezzel kezdte, hanem elmondta az általános dolgokat: Németországot 9 ország "öleli" körül, lakosság...A nyelvet északon és délen nem ugyanúgy beszélik, tehát nem nagyon értik egymást, de ha muszáj, akkor mégis és egyéb ilyen általános dolgok voltak. Megemlített pár híres német embert (Goethe, Bach, Wagner, Einstein). Ezek után tért rá a történelemre, de csak a 2. világháború és az azutáni dolgokat mesélte el. Nemzeti ételként a virslit mondta (de lehet h kolbász akart lenni, de Norvégiában a virsli, a kolbász és a szalámi mind-mind egyaránt pølse [pölsze], szal mindenki a másik fantáziájára bízhatja, h mit akar ez alatt érteni). Kaptunk sütit is: hosszú csavart fahéjas rúd volt és nagyon-nagyon finom. Enyém sajnos eltört, szal a másik fele a dobozban maradt... jellemző. Mondjuk azt sajnáltam h a norvég sörökről nem mondott semmit, pedig én biztos forrásból tudom, hogy nagy sörivó nemzet a német. (ha mégis mondta volna, akkor valószínű, hogy a sütivel voltam elfoglalva. Hehe.) A beszámolója végén megemlítette azt is, hogy a 20. század közepe táján nagyon sok magyar vándorolt Németországba.

Hát röviden ennyi volt. Főleg, mert egy hetes lemaradásom van, mert ma már a 3. előadáson vagyunk túl, amit a vietnámi Duong [Gyuong] tartott és arról (meg persze a jövő hetiről) is szeretnék írni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.