Húúúú, mostanában nagyon kapós lettem, no nem a vikingek körében, hanem mint tolmács, hol anyáéknak segítettem a ház miatt, bank miatt, hol keriméknek a sulik miatt, szal zajlik az élet…

 

Igen, örömmel jelentem be, hogy költözködünk újra. De most Birkelandba, tudjátok tavaly körülbelül így augusztus végén tévedtem el arra a busszal, amikor véletlen rossz buszra szálltam. Ma volt a kulcsátadás, tehát mától büszke háztulajdonosok vagyunk, és igen Bence, mától 25 évig biztos, hogy Norvégiában fogunk lakni :P

A hitelt megint csak Terje intézte, de most egy számomra ismeretlen dolog is szóba jött: a biztosítás (forsikring [forszikring]).

Nekünk eddig a Gjensidig banknál volt biztosításunk, de őszintén, alig tudtuk, hogy Erika annó miket intézett és miért, az volt a tuti hogy 400 ezerig volt a belső bebiztosítva. (külső azért nem volt, mert bérkecóban lakunk, azt meg a tulajnak kell fizetnie) De volt ugye még a kocsi és az utasbiztosítás is. Na most Terje azt mondta, hogyha áthozzuk a biztosításainkat hozzájuk, akkor sokkal jobb tilbud-öt (ajánlatot [tilbüd]) tud mondani. Úgy voltunk vele, hogy hát akkor ajánljon. És ha hiszitek, ha nem, úgy jött ki a dolog, hogy a kocsinkra, az utasbiztosításra, a házbelsőre 500 ezer koronáig és házkülsőre, kb ugyanannyit fizetünk mind eddig. (tehát egy 100 ezerrel nőtt a házbelső és még a házkülső biztosítása is hozzájött és ráadásul kibővítve)

A kecónál kiterjesztett biztosítás van, ami azt jelenti, hogyha a mosógép tönkre megy és elárasztja a fürdőszobát, de úgy, hogy az átterjed más szobákba is és tönkre megy mondjuk a számítógépem, akkor azt is fizetik, mert abból a hibából ered a kár.

Szal tényleg tudott jó ajánlatot tenni. És most örülünk, mert ez már tényleg egy igazán nagy lépés… saját ház… hmmm… Gratulálok a házvételhez! ;)

 

Igen-igen, itt már augusztus 17-e óta megy a suli, én ugye esti suliba járok. Am mindenki más Zsuzsi, Marica, Anci, Rencsi, Bebi és Petra nappalira.

Ja és igen, anya is… olyasmi norvég kurzusra jár, mint amire én jártam tavaly, csak Ő fél 12-től van, 1800 koronát kell fizetnie havonta és az én egyik régi tanárom, Turid, lett a tanára. Őt nagyon megszerettem a suli végére, mert nagyon okos, tájékozott és még érdekes dolgokat is tud mesélni, kicsit hiányzik is. Szal most norvégot tanul, amikor csak van ideje. És az osztályában van még egy magyar nő, akinek van egy 16 éves lánya is.

Zsuzsi egyéves KG-be jár, ami tök jó, csak hogy most Birkelandba járunk, ami Birkenes Kommunében van és az Aust-Agderben, így nem járhat a kristiansandi KSS-be, mert nem engedi neki Birkenes Kommune. Arra az okra hivatkozva, hogy neki is van hasonló iskolája, ahol van üres hely – ami jóval drágább és teljesen más rendszerű, tehát kezdhetné az egészet előlről. Mi ezt nem szeretnénk, tehát Zsuzsi kerimékhez költözik, így tud nekik is segíteni, ami rájuk is fér.

Ugyanis tavaly nagy hibát követtett el kerim, hallgatott Erika butaságára, hogy Bebi járjon normális iskolába, ahova Rencsi is jár, norvégok közé, mert hogy első osztályban nem tanulnak semmit. Nagy kamu az egész… már összeolvastak, meg elkezdtek összeadni, kivonni!!! Bebi tanára meg a másik fele, aki hiába, hogy látta a gyerkőcön, hogy nem ért semmit és gyorsan intézkedett volna, letojta úgy az egészet, ahogy van. Tehát amikor most beírattuk Petrát a Mottaksskole-ba (tudjátok ez a KSS-nek azon része, ami a kisgyerekkel 6-15 év között foglalkozik) és mondtuk, hogy Bebit is szeretnénk, sajnálattal közölték, hogy nem megy, mert már járt egy egész évet köziskolába (azaz nem ilyen speciális suliba), és így elveszítette ezt a lehetőségét. Akkor nagyon ki volt mindenki, mert ez nem fair, főleg, mert azzal takaróznak, hogy nem kapnak a gyerek után pénzt, de am az van, hogy mivel kijárta azt az egy évet egy köziskolában és senki nem szólt hivatalosan, hogy baj van, mert nem tudja a nyelvet, így feltételezik róla, hogy tud már norvégul. Ami persze nem igaz, mert mindennap úgy jön haza, hogy unatkozik, mert nem beszéli a nyelvet és hiába figyelne, nem ért szinte semmit, de a tudásszintja megfelel a többiekével, csak tényleg a nyelvtudása hiányzik. Na megint ki a hibás?! (nem a szülő… ennyit biztosan tudhatok, ugyanis többször szólt, hogy ez így nem jó…) Tehát jövendőbeli kivándorló magyarok, erre nagyon tessék figyelni, inkább kezdjen a kristiansandi Mottaksskoleba a gyerkőc, ha erre van lehetőség. Habár ellenpélda Cinti öccse, akinek sikerült, de nem minden gyerek egyforma és ha jóltom, Ő is nagyon sokat járt haza sírva a suliból.

Szal Petra a Mottaksskolébe jár, a rendszer ugyanaz, mint eddig, taxi viszi-hozza, SFO (délutáni foglalkozás) is van és azt mondja, hogy jó hely a suli, csak ellopták a cipijét és azt sajnálja picit, de már vannak barátnői. Tudjátok, fő az optimizmus!

 

Marica és Anci ugyanoda járnak még, mint eddig, de már nemsokáig. Anyáék szeretnék, hogyha mindkettőjük birkelandi suliba járna, de Marica a Ve skoléba szeretne visszajárni, mert ott már sok az ismerős diák és tanár és csak 18-19 km-re van a házunktól. De így a busz nem ingyenes és mivel - nem tom, hogy említettem-e már, de - a buszközlekedés rémes, és így korán kell kelnie és a buszbérletet is nekünk kell állni.

Heheh, majdnem kihagytam a lényeget magamat: voltam az esti sulin… hát nekem az angol tanár nem szimpi. Olyan nagyon partyarcnak hiszi magát, és kiderült, hogy csak angolra meg norvégra kell bejárnom. Na jó de megint nem az elején kezdtem.

Első nap, 17én amikor bementem a Katedralskole-ba, megijedtem, hogy csak norvégok voltak, de azok minden korosztályban… ijesztő volt tényleg, rögtön hiányozni is kezdtek a bevándorlók meg a KSS. Aztán rövid tájékoztató után haza is mehettünk és összefutottam 2 régi osztálytársammal, Juliával az orosz nővel és Andeattal az iraki csajjal. Ők nem változtak semmit, csak Andeatnak lett piszok nagy pocakja és nemsokára majd megszületik a babája is.

 

Másnap csak rådgiving volt, ami azt jelenti, hogy aki bement annak elmagyarázták személyre szabottan, hogy mi hogy van. Itt ismerkedtem meg drága Morten cimbimmel, aki nagyon jó arc és azóta vele bandázunk, meg Tor E.-vel (azért csak „E” mert nem sosem értem mi a második neve) a norvég órákon. Mondjuk ez utóbbi sztem csak nyitott szemmel alszik. Na de lényeg az, hogy ugyanazt tanulom, mint eddig, csak kicsit máshogy és norvégul. De néha van újdonság is: pl a Ságákról sosem tanultam még. Ja és ezen a rådgivingen tudtam meg, hogy csak angolra meg norvégra van szükségem és kiderült, hogy van egy új elnevezésem is. Már nemcsak ungarsk (magyar), utlandsk (külföldi), innvandrer (bevándorló) vagyok, hanem fremmedspråklig is, ami annyit tesz, hogy nekem nem anyanyelvem a norvég.

Szal hajrá Juli, már csak egy éved van és mehetsz egyetemre… remélem addigra már tisztázódik is bennem, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek…

 

Volt időm végre megnézni, hogy mit is dolgoznak a szüleim.

Apa melóhelyén semmi probléma, már 2x is elmentem vele kocsikázni és belezúgtam Tvedestrandba. Gyönyörű hely, de tényleg. Majd szeretnék ott lakni egyszer. Olyan kicsit Egerre hasolít, arra az óváros részére ahol a vár is van, hogy úgy felkúsznak a házak a hegyre/dombra, de ilyen skandináv beütéssel, mert fából vannak. Ahogy Ricsi mondaná: „Zseniális” ahogy meg van alkotva, meg ahogy kinéz.

Kristiansandban van egy nagy DHL-es raktár, ahova Oslo-ból bejön az áru, szétosztogatják területek szerint, apáé: Risør, Tvedestrand és környéke, néha még arendali szállítmányokat is kap, mert útba esik neki. Aztán kiszállítja a cuccokat, a megadott helyekre. Ja és van ilyen szkennere is, ami tök bonyolult kütyü, de nagyon megkönnyíti a melót, mert így egyszerűbb kommunikálni a raktár és a szállító között, a beérkezett áruk és hasonlókról.

 

 

Anya melóhelyén is voltam, ami egy nagyon nagy irodaház és tiszta labirintus volt elsőre.