Na akkor most egy gyors poszt egy forró, gőzölgő green tea társaságában, Marilyn Monroe-val és Büdöskével, az orchideámmal...Ez a poszt 2 féle okból született és lett így összecsapva gyorsba:Az egyik, hogy végre eljuttotam odaáig, hogy ideüljek, mert mostanában hol a melózok,…

És igen-igen-igen!!! Végre megkaptam! Joakimról már meséltem. Ő az a srác, aki Koreába utazott. Mielőtt elment volna adott nekem egy Siste sjanse! (=utolsó esély) feliratú borítékot és kérdezte, hogy van-e újság előfizetésünk, illetve szeretünk-e olvasni?…

  Mióta Turid lett a tanárom a norvég nyelvtanfolyamon és már elég jól lehet velünk az órán beszélgetni, nagyon belefolytunk mindenféle témába a homoszexualitástól kezdve a politikán át a vallásokig. Ezért is volt "nagyon para", hogy ki kerül kormányra... …

 No lássuk a hetemet:   Hétfőn suli után meglátogattam Cintit, mert nem régen új házat vettek és meghívott, hogy nézzem meg a kecót, meg ha már ott vok, akkor leszedi Kitty-t is a 40 méter magas fenyőről, mert megint felmászott. De OMG meg mi lett belőle: 10 darab zselés…

 Ez az utóbbi hét is bővelkedett ám kalandokban, csak győzzétek olvasni. A címet meg majd a későbbiekben elmagyarázom…   Március 23-án, szerdán reggel 9-re jött értem a sulihoz kerianyum, hogy elvigyen a bankba. Régóta tervezték, hogy lecserélik a magyar…

   Na igen, legutóbb ott hagytam abba, hogy el kell költöznünk május 1-ig. Ezennel örömmel jelentem be, hogy – dobpergést kérnék, köszönöm - sikerült. Találtunk házat. Remélem kedves olvasóm emlékszel, hogy 2007 augusztus 10-én elköltöztünk egy utcával…

  Lenge siden sist! Vagy valahogy így fejezi ki a norvég magát, hogy ha régen találkozott valakivel. Hát igen régen is volt már, hogy egy igazán jó kis posztot összedobtam.   Nem rég láttam egy norvég filmet, amiben egy házaspár volt, 2 gyerekkel. A hapsi egy üzemben…

  Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon fel tudok háborodni azon, amikor valaki valótlant állít olyanról, amit ismernie kellene. Ma beleakadtam egy cikkbe Norvégiáról, amit egy 8 ÉVE itt élő hölgy írt… Vessézzük ki!   Mindig megörülök, amikor az…

Ez a post egy pótlás az elmúlt év szeptemberétől szilveszterig. Próbáltam érdekes dolgokat összegyűjteni ebből az időszakból. Akit érdekel a pár infó, hogy eddig mi történt velem/velünk, vagy érdekli milyen volt a karácsonyunk, szilveszterünk, esteleg unatkozik annak…

Egy időre ennyi volt a blogolásból, mert a Topdalsveien 233-ba költözök... Anyumék holnap 7-kor érkeznek meg a kristiansand-i kikötőbe, ahol most én fogom várni Őket, kerianyumékkal és Erikáékkal. Hiányozni fognak a Dönnestadban eltöltött napok. De talán ez az új se lesz…

Már több mint egy hónappal ezelőtt (pontosabban: június 19-én) volt szerencsém ellátogatni a kristiansandi állatkertbe. Az ötlet úgy jött, h Rencsi (unokahugim) osztálya már régóta tervezte h közösen elmennek, de a rossz idő miatt sajna csak az utolsó előtti tanítási napon…

Elsőként pár szó, h miért is kerültem Norvégiába: Manapság a legtöbb magyar család anyagi gondokkal küszködik. Nálunk is ez a helyzet, hiába van egy nagyon nagy házunk és tudunk mindennap enni, és van 2 kocsink, kábel-tv, internet, 3 számítógép, mindenkinek saját szobája…