Sztereotípiák és tapasztalatok
2009.04.05. 20:52
Na ugorjunk vissza picit az elejére: Mi Tveitbe egy kis puszta közepén laktunk, mellettünk 6-8 barakkal, amibe nyaranta lengyelek laktak, akik az epret szedték a főbérlőnek. Eredetileg ebben a házban is csak pár hónapig laktunk volna, amíg egy másik házból ki nem költöztek az éppen ott lakók, akik arra vártak, h az ő házuk kész legyen. De az nem lett kész még olyan április-május környékén (2008) sem, amikor is drága főbérlőnk – Karl – bejelentette, hogy el kell mennünk, mert szüksége van a házra, ugyanis jönnek a lengyelek az eperszezonra. Anyum ekkor sírva fakadt, és felhívták Erikát, aki meg égtelen haragra gerjedt és leteremtette Karl-t, hogy ne játszon ilyet, ez nem így megy. És hirtelen Karl meg tudta oldani a problémát, hozatott pár barakkot és rögtön lett helye a pár lengyelnek. Mi meg maradhattunk.
- Legyen 3 szobás, 2 fürdőszobás, különálló családiház – 6-an vagyunk, tehát ez mindenképp jó lenne.
- Legyen közel a városhoz – ha másik kommunéhez kerülünk, akkor elveszítjük az ingyenes sulit (most Zsuzsira meg magamra gondolok, akik a KSS-be járnak suliba, mert Kristiansand Kommunében a 20 év alatti bevándorlóknak a suli ingyenes).
- Legyen ugyancsak közel apa munkahelyéhez – a benzin se mindegy, hogy mennyi,
- Legyen valami iskolához közel – kicsik miatt.
- Busz útvonal közelében is legyen – közlekedés szempontjából, szerény vélemény szerint (szvsz) nagyon is fontos, mert csak egy autónk van.
- Csendes környéken helyezkedjen el, és az ár sem éppen utolsó szempont, persze.
Aztán kaptunk egy tippet, mi lenne, ha rekkehus-be költöznénk [rekkehüsz] (=sorház/ikerház). Na neee, mi ahhoz képest, hogy magyarok vagyunk, úgy élünk, akár egy olasz család. Zajosak vagyunk, ráadásul a távbeszélgetést sem telefonon szoktuk lebonyolítani. És akkor még ott van, az is, hogy szomszédaink vannak, őket sem éppen kellemes dolog hallgatni. De más választásunk nem igen van. Finn.no-t megint felcsaptuk, mint ahogy eddig is tettük, azzal az eltéréssel, hogy most már a rekkehus-öket is néztük. És láss csodát! Vågsbygd, Kjerrheia… 140 négyzetméter: 3 szobás, 1 fürdőszobás, mosókonyhás, nappali-étkezős, konyhás, padlófűtéses sorház 3. lakása kiadó, havi 12 ezerért (+strøm [sztröm] (=áram). Áááájjjájjj… az a 12 kicsit durva… nem igaz? De mivel gazdaságiválság van, így ahelyett, hogy olcsón eladnák a házakat, nagyon drágán kiadják, mert csak így tudják a sok hitelüket fedezni. Na jó, mondjuk a mi esetünkben ez egy építkezésivállalat, és amiket megvesznek házakat, felújítják őket és úgy adják ki, vagy felépítenek újakat és úgy. Na de lényeg az, hogy felhívtuk Mortent – így hívják a pasit, aki kiadja a házat – és kerianyum tanácsára, most úgy kezdte Marica, hogy már a második mondatába bele rakta, hogy „Vi kommer fra Ungarn”, de érdekes módon ez nem érdekelte, és megbeszéltük az időpontot. Pasi késett is egy csomót, de legalább eljött, házat megnéztük és minden rendben volt vele, leszámítva 1-2 apróbb hibát. „Mikor költözhetünk be?” „Mikor tudnátok?” Nem kellett neki 2-szer kérdeznie, rögtön rávágtuk, hogy hétvégén, de szegény szerencsétlen, nem tudta mi lesz az „Ok, greit!” válaszának a következménye, mert ebből az jön le, hogy oké, akkor hétvégén adom a kulcsot, írjuk a szerződést, utaltok, és költözhettek is.
Na de Ő nem így gondolta. Most így visszagondolva elég mókás, de higgyétek el, nem volt az!. Ő úgy találta ki, hogy azon a héten mi nyitunk közösen egy számlát, amire a depositumot [depozitum] (=letét, ha bármi bajt okozol a házzal, ebből vonja le a főbérlő, ha minden okés marad, akkor visszakapod. Ez általában 2 havi házbérlettől 6 házhavi bérletidíjig terjedő összeg lehet. A mi esetünkben 2x12 ezer korona) küldhetjük – ezért is hívják depositumkonto-nak. Na igen ám, de anyáék szerződés, meg kulcs nélkül nem akartak semmi pénzt utalni, mert „a pénz az pénz és meg is léphet vele” meg hogy „ha pénzről van szó, nincs bizalom”. Öööö, hogy mi hogy történt részletesen, azt most kihagynám, de legyen annyi elég, hogy csütörtökön voltunk a bankba, és péntek este kifizettük a házat – 36 ezer korona. De még jó, hogy szerdán este elkezdtünk pakolni…
És itt térnék vissza a bejegyzésem elejére: A sok cuccot, amiket felhalmoztunk, át kellett vinni, valahogy Tveitből Vågsbygdbe. Apa főnöke, Anti kölcsön adta az egyik nagy kocsit. Azzal másodjára kiürítettük a házat. Szombat délutánra - de volt az már este is - kerimék is átjöttek segíteni. Kerianyum hozott rántott húst és rántott hagymát (nyami-nyami) és segítettek pakolni is és persze átjöttek ide is, kipakolni. Takk for hjelp! [tákk for jelp] (=köszönet a segítségért) Aznap szerencsére szép idő volt és a pakolás is gyorsan ment. Tehát 2 hete itt lakunk. Héhé, nyugi, ennyivel még nem ússzátok meg, még van miről írnom.
Ha valahova átköltözöl, akkor szólnod kell, a postán, és az összes szolgáltatónál, amit használsz, ja és a folkeregisteretnél is. A sorrend nem ez, tehát az utolsó az első. Nekik kell legelőször szólni, mert elvileg ők tudják értesíteni a többieket. Aztán a postán is szólni kell, majd a biztonság kedvéért írj egy e-mailt vagy levelet, esetleg hívd fel a szolgáltatókat is hogy elköltöztél. Ja igen, a postának 3 féle csomagja van, amik közül választhatsz
- 1 hónapig ingyen utánad küldik a leveleket/számláskat/csomagokat,
- 1 hónap ingyen + 6 hónap (ha neten intézted: 275,00 korona, ha hagyományos levélben: 300,00 korona)
- 1 hónap ingyen + 12 hónap (neten: 375,00 korona, hagyományos módon: 400,00 korona)
Szomszédok: mi vagyunk a 3 házas sorház 3. házának lakói, tehát mellettünk csak egy család lakik és semmit nem hallunk, pedig ők sincsenek kevesen, jó mondjuk csak 2 gyerkőc ( meg a szüleik, meg nagyszülők, meg még egy nő), de azt se halljuk, hogy élnek-e egyáltalán. Mellékesen a másik végén Anci egyik új osztálytársáék laknak, Camilláék, akivel kicsi húgom már nagyon jól összebarátkozott első nap, második nap reggel már együtt mentek-jöttek suliba. Marica is szereti az új suliját/osztályát. Azt mondja, hogy itt jobban látszik, hogy nem vidéki város és sok féle nemzetiség van együtt. És nagyon hamar be is fogadták.
Iskolák: Vågsbygdbe 3 általános iskola van (grunnskole [grünnszkúle]). Egy 1-10. osztályig, a másik csak 1-7-ig (Vågsbygd skole – mivel ez csak 1-7ig van így barneskole-nak [bárneszkúle] hívják) és a harmadik 8-10. (Fiskå skole– ungdomsskole [ungdomszkúle]). Marica ebbe az utóbbiba jár és 5 percre van a lekóhelyünktől. Anci Vågsbygd skole-ba jár, ami picit több idő, de az sincs messze. (lsd: képen, fent és lent) Intézni meg semmit nem kellett. Anya beleírt egy szöveget a csajoknak abba a kis füzetébe, ahol a szülők meg a tanár üzengethet egymásnak, hogy elköltözünk ide, és a kommune mindent elintézett. Ezt általában úgy intézik, hogy a lakóhelyedhez legközelebbi iskolába rakják át a gyerkőcöt, de persze kérvényezheted azt is, hogy ott maradhasson abba a suliba ahova addig is járt. A mi esetünkben nem volt szoktatás, meg ilyesmi, mert hirtelen jöttünk el Tveitből, egyik napról a másikra. Más esetben, mielőtt a gyerek az új iskolájában kezd, elviszik vagy neked kell elvinned naponta 1-2 órára az új iskolába, hogy ismerkedhessen az új környezettel.
Szerző: wingofmemory
Szólj hozzá!
Címkék: költözés posta norvégia emberek ház iskola kristiansand tveit vaagsbygd posten folkeregisteret depositum norskpröve 3
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.