Na igen, legutóbb ott hagytam abba, hogy el kell költöznünk május 1-ig. Ezennel örömmel jelentem be, hogy – dobpergést kérnék, köszönöm - sikerült. Találtunk házat.
Remélem kedves olvasóm emlékszel, hogy 2007 augusztus 10-én elköltöztünk egy utcával arrébb. Akkor annyira nem volt nehéz dolgunk a 2 autóból kipakoltuk a cuccokat és berámoltunk, majd onnan szétosztottuk a többi szobába. De aztán, amikor anyáék haza utazgattak a magyar ház eladásának ügyében, meg értem, egyre több és több cucc került ki Norvégiába…
 

Na ugorjunk vissza picit az elejére: Mi Tveitbe egy kis puszta közepén laktunk, mellettünk 6-8 barakkal, amibe nyaranta lengyelek laktak, akik az epret szedték a főbérlőnek. Eredetileg ebben a házban is csak pár hónapig laktunk volna, amíg egy másik házból ki nem költöztek az éppen ott lakók, akik arra vártak, h az ő házuk kész legyen. De az nem lett kész még olyan április-május környékén (2008) sem, amikor is drága főbérlőnk – Karl – bejelentette, hogy el kell mennünk, mert szüksége van a házra, ugyanis jönnek a lengyelek az eperszezonra. Anyum ekkor sírva fakadt, és felhívták Erikát, aki meg égtelen haragra gerjedt és leteremtette Karl-t, hogy ne játszon ilyet, ez nem így megy. És hirtelen Karl meg tudta oldani a problémát, hozatott pár barakkot és rögtön lett helye a pár lengyelnek. Mi meg maradhattunk.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A többit meg ugye tudjátok - az előző pár posztomból - hogy apa kilépett, de ettől függetlenül mi maradhattunk. Meg hogy ugye pár hónapja (2009-ben járunk már :P) megtudtuk, hogy az eperszezonra még több lengyel jön, és mégis menni kell május 1-ig. De hiába szeretnének a szüleim már végre saját házat, egy fizetésből ez nem fog összejönni. Voltunk a bankban és sajnos még, ha a magyar házunk árát is belefizetjük, sem kapnánk annyi pénzt, mint amennyibe a nekünk megfelelő házak szoktak kerülni. Tehát maradt a bérlés.
 
Oké, béreljünk házat. De a ház…
  • Legyen 3 szobás, 2 fürdőszobás, különálló családiház – 6-an vagyunk, tehát ez mindenképp jó lenne.
  • Legyen közel a városhoz – ha másik kommunéhez kerülünk, akkor elveszítjük az ingyenes sulit (most Zsuzsira meg magamra gondolok, akik a KSS-be járnak suliba, mert Kristiansand Kommunében a 20 év alatti bevándorlóknak a suli ingyenes).
  • Legyen ugyancsak közel apa munkahelyéhez – a benzin se mindegy, hogy mennyi,
  • Legyen valami iskolához közel – kicsik miatt.
  • Busz útvonal közelében is legyen – közlekedés szempontjából, szerény vélemény szerint (szvsz) nagyon is fontos, mert csak egy autónk van.
  • Csendes környéken helyezkedjen el, és az ár sem éppen utolsó szempont, persze.
 
Na de ez nem olyan egyszerű, ha valamelyik összejött a fentebbi pontok közül, akkor a többivel voltak gondok. Szerettünk volna Tveitben maradni, Anci szerette a suliját, Marica is éppen beilleszkedett már, közlekedéssel, illetve a tveitiekkel sem volt bajunk. Csak hát az árak. 10 ezer korona alatt semmi, ha volt is, akkor kevés volt a szoba, egymás nyakában, meg csak nem lakhatunk, és akkor még mi van a cuccainkkal...
 
Amit legelőször kinéztek anyáék ház, tök közel volt a régihez és 10 ezerért adták volna ki. És még jól is nézett ki. Felhívtuk a kiadó manuszt, de nem vette fel. Próbáltuk még 2x-3x, de semmi. Írtunk e-mailt, na arra már jött válasz egy pár óra múlva: „Bocsánat, hogy nem vettem fel a telefont, de betegek az ikreim. A ház már ki van adva: Vasárnap, ha minden jól megy a leendő bérlőnek, akkor szerződést írunk alá. Üdvözlettel…” Na neee…
 
Következő emberkénél csak telefonszám volt – 10 ezerért és szintén Tveit. Kerianyumék utcájában is lett volna. A probléma ott kezdődött, hogy nekem kellett felhívni Őt. Piszkosul paráztam. Nem szeretek telefonon beszélni ismeretlen emberekkel, főleg ha még élőben sosem hallottam a hangját… Jó, tudom, nem vagyok egy könnyű eset. De emlékszem, mindig felsültem vele. Most meg egy idegen nyelven beszéljek?! Áááááááá. Na de erőt vettem magamon, és megpróbáltam. Sokadik próbálkozásra egy öreg emberke vette fel a telefont és valami piszkosul hadart. Nagyon ijesztő volt és szerintem kaphattam egy kisebb pánikot is, mert alig értettem hogy mit mondott (kérdezte pl, h honnan jöttünk…) és utána nem is emlékeztem rá, csak arra, hogy most megy haza a melóból, 10 perc múlva otthon lesz és majd visszahív. Aztán lerakta, semmi „Ha det!” vagy „Ciao”, csak letette. 10 perc múlva semmi, 20 perc… még mindig semmi. Aztán jó sokára visszahívott minket, de akkor már apa beszélt vele, de egyszer csak megszakadt a vonal… ???
 
A következő főbérlőjelöltünknek már e-mailt írtunk. Meg is beszéltük vele, hogy szerda 6kor a háznál találkozunk, ami a szomszéd utcában lett volna és CSAK 7500 koronáért. Elmentünk, megnéztük. Természetesen én voltam a tolmács, mert Marica konfirmáció előkészítőn volt. Nagyon bejött. Annyi hátránya volt, hogy a ház hiába volt családi ház, hozzá volt tapasztva egy kisebb, amiben egy pár lakott és így közös előszoba és mosókonyha lett volna. Na de igen ám, hogy ne legyen olyan tökéletes a dolog: „Örülök, hogy tetszik a ház, de nagyon sok jelentkező van, majd kedden hívlak titeket, hogy mi lett!” Válasz kedden sem érkezett, csak anya látta, hogy a honlapon ki lett írva, hogy „Utleid!” [ütlejd] (=kiadva).
 
Ha emlékeztek az előző bejegyzésemre, már ott is eléggé pesszimista voltam és szomorú, de ez csak rátett az egészre. Az okés, hogy 7500 az nagyon jó ár, de mi volt a baja velünk, hogy még egy üzit sem kaptunk?
 
Következő pár személy, akiknek írtunk, nem is válaszolt, akiket meg hívtunk vagy fel sem vette, vagy 2 másodperc alatt elhadarta, hogy „Utleid!”. Közben voltunk egy másik háznézőben is, egy arab fickónál, Hånesben. De sajnos a 3 szoba: 2 félszobácskából állt és egy nagyobbacskából, így az nem felelt meg. Arról nem is beszélve, hogy az emeleten ő, a felesége, meg a kisbabájuk lakott és nagyon lehallatszott minden.
 
Pár nappal utána: Marica beszélt az illetővel és megbeszéltük, hogy kedden fél8-kor a ház előtt találkozunk és megnézzük a házat Vågsbygdben. Odamentünk, de senki nem volt ott. Felhívtuk és mondta: „Jajj, bocsi, már kiadtam másnak!” - Na köszi!
Nem tudtuk, hogy vajon miért van ez?! Végül Zsuzsi próbálkozott be egy másiknál, de még be sem mutatkozott, már le is rázták a szokásos „Utleid”-del.
 
Na én ekkor borultam ki: Ez mekkora egy tetves ország, arról papolnak, hogy tolerancia, meg hogy: kell a külföldi dolgozni, a munkaerőhiány miatt. De akkor miért kell ezt csinálni! Abszolút nem fair, mi nem vagyunk sem flyktninger-ek [ flüktninger] (= olyan menekültek, aki még várják a papírjaikat), sem asyl-ök [ászül] (= olyan menekült, aki már kapott olyan papírt, hogy itt élhet), így mi nem kapunk semmilyen qrva segélyt a kib@szott államtól. Nem vagyunk rabszolgának titulált lengyelek sem, és állítólag a magyarokkal semmi bajuk! Én haza akarok meniiiiiiiiiiiiiiiiii!!! Nem akarok olyan országban élni ahol, azért, mert más nemzetiség vagyok, lenéznek. Csak ezért, mert amúgy semmi rosszat nem csináltunk, nem is vagyunk bunkók sem, nem lógunk az állam nyakán, nem kuncsorgunk pénzért az utcákon, nem hisztizünk semmiért! Inkább szenvedek együtt a többi magyarral otthon, de engem egy más nemzet egyik tagja se nézzen le, csak azért mert bevándorló vagyok! Vagy talán bűn magyarnak lenni! Ha sárga színű lennék, csíkszemmel megáldva, vagy fekete, akkor könnyebb lenne??? – És efféle gondolatok kavarogtak a fejemben, arról nem is beszélve, hogy úgy éreztem, hogy teljesen megutáltam Norvégiát, és ha lett volna pénzem, akkor már újra otthon lennék.
 

Aztán kaptunk egy tippet, mi lenne, ha rekkehus-be költöznénk [rekkehüsz] (=sorház/ikerház). Na neee, mi ahhoz képest, hogy magyarok vagyunk, úgy élünk, akár egy olasz család. Zajosak vagyunk, ráadásul a távbeszélgetést sem telefonon szoktuk lebonyolítani. És akkor még ott van, az is, hogy szomszédaink vannak, őket sem éppen kellemes dolog hallgatni. De más választásunk nem igen van. Finn.no-t megint felcsaptuk, mint ahogy eddig is tettük, azzal az eltéréssel, hogy most már a rekkehus-öket is néztük. És láss csodát! Vågsbygd, Kjerrheia… 140 négyzetméter: 3 szobás, 1 fürdőszobás, mosókonyhás, nappali-étkezős, konyhás, padlófűtéses sorház 3. lakása kiadó, havi 12 ezerért (+strøm [sztröm] (=áram). Áááájjjájjj… az a 12 kicsit durva… nem igaz? De mivel gazdaságiválság van, így ahelyett, hogy olcsón eladnák a házakat, nagyon drágán kiadják, mert csak így tudják a sok hitelüket fedezni. Na jó, mondjuk a mi esetünkben ez egy építkezésivállalat, és amiket megvesznek házakat, felújítják őket és úgy adják ki, vagy felépítenek újakat és úgy. Na de lényeg az, hogy felhívtuk Mortent – így hívják a pasit, aki kiadja a házat – és kerianyum tanácsára, most úgy kezdte Marica, hogy már a második mondatába bele rakta, hogy „Vi kommer fra Ungarn”, de érdekes módon ez nem érdekelte, és megbeszéltük az időpontot. Pasi késett is egy csomót, de legalább eljött, házat megnéztük és minden rendben volt vele, leszámítva 1-2 apróbb hibát. „Mikor költözhetünk be?” „Mikor tudnátok?” Nem kellett neki 2-szer kérdeznie, rögtön rávágtuk, hogy hétvégén, de szegény szerencsétlen, nem tudta mi lesz az „Ok, greit!” válaszának a következménye, mert ebből az jön le, hogy oké, akkor hétvégén adom a kulcsot, írjuk a szerződést, utaltok, és költözhettek is.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Na de Ő nem így gondolta. Most így visszagondolva elég mókás, de higgyétek el, nem volt az!. Ő úgy találta ki, hogy azon a héten mi nyitunk közösen egy számlát, amire a depositumot [depozitum] (=letét, ha bármi bajt okozol a házzal, ebből vonja le a főbérlő, ha minden okés marad, akkor visszakapod. Ez általában 2 havi házbérlettől 6 házhavi bérletidíjig terjedő összeg lehet. A mi esetünkben 2x12 ezer korona) küldhetjük – ezért is hívják depositumkonto-nak. Na igen ám, de anyáék szerződés, meg kulcs nélkül nem akartak semmi pénzt utalni, mert „a pénz az pénz és meg is léphet vele” meg hogy „ha pénzről van szó, nincs bizalom”. Öööö, hogy mi hogy történt részletesen, azt most kihagynám, de legyen annyi elég, hogy csütörtökön voltunk a bankba, és péntek este kifizettük a házat – 36 ezer korona. De még jó, hogy szerdán este elkezdtünk pakolni…

 
 
 

 

 

 

 

 

 

És itt térnék vissza a bejegyzésem elejére: A sok cuccot, amiket felhalmoztunk, át kellett vinni, valahogy Tveitből Vågsbygdbe. Apa főnöke, Anti kölcsön adta az egyik nagy kocsit. Azzal másodjára kiürítettük a házat. Szombat délutánra - de volt az már este is - kerimék is átjöttek segíteni. Kerianyum hozott rántott húst és rántott hagymát (nyami-nyami) és segítettek pakolni is és persze átjöttek ide is, kipakolni. Takk for hjelp! [tákk for jelp] (=köszönet a segítségért) Aznap szerencsére szép idő volt és a pakolás is gyorsan ment. Tehát 2 hete itt lakunk. Héhé, nyugi, ennyivel még nem ússzátok meg, még van miről írnom.

 

 
 
 

 

 

 

 

  

Ha valahova átköltözöl, akkor szólnod kell, a postán, és az összes szolgáltatónál, amit használsz, ja és a folkeregisteretnél is. A sorrend nem ez, tehát az utolsó az első. Nekik kell legelőször szólni, mert elvileg ők tudják értesíteni a többieket. Aztán a postán is szólni kell, majd a biztonság kedvéért írj egy e-mailt vagy levelet, esetleg hívd fel a szolgáltatókat is hogy elköltöztél. Ja igen, a postának 3 féle csomagja van, amik közül választhatsz

  1. 1 hónapig ingyen utánad küldik a leveleket/számláskat/csomagokat,
  2. 1 hónap ingyen + 6 hónap (ha neten intézted: 275,00 korona, ha hagyományos levélben: 300,00 korona)
  3. 1 hónap ingyen + 12 hónap (neten: 375,00 korona, hagyományos módon: 400,00 korona)
De erről kapsz tájékoztatót meg brossúrát is, és könnyen érthetően magyaráz a költözködésről, ház/lakásvásárlásról, illetve a ház/lakásbérlésről.
 

Szomszédok: mi vagyunk a 3 házas sorház 3. házának lakói, tehát mellettünk csak egy család lakik és semmit nem hallunk, pedig ők sincsenek kevesen, jó mondjuk csak 2 gyerkőc ( meg a szüleik, meg nagyszülők, meg még egy nő), de azt se halljuk, hogy élnek-e egyáltalán. Mellékesen a másik végén Anci egyik új osztálytársáék laknak, Camilláék, akivel kicsi húgom már nagyon jól összebarátkozott első nap, második nap reggel már együtt mentek-jöttek suliba. Marica is szereti az új suliját/osztályát. Azt mondja, hogy itt jobban látszik, hogy nem vidéki város és sok féle nemzetiség van együtt. És nagyon hamar be is fogadták.

 
 
 
 
 
 
  

Iskolák: Vågsbygdbe 3 általános iskola van (grunnskole [grünnszkúle]). Egy 1-10. osztályig, a másik csak 1-7-ig (Vågsbygd skole – mivel ez csak 1-7ig van így barneskole-nak [bárneszkúle] hívják) és a harmadik 8-10. (Fiskå skole– ungdomsskole [ungdomszkúle]). Marica ebbe az utóbbiba jár és 5 percre van a lekóhelyünktől. Anci Vågsbygd skole-ba jár, ami picit több idő, de az sincs messze. (lsd: képen, fent és lent) Intézni meg semmit nem kellett. Anya beleírt egy szöveget a csajoknak abba a kis füzetébe, ahol a szülők meg a tanár üzengethet egymásnak, hogy elköltözünk ide, és a kommune mindent elintézett. Ezt általában úgy intézik, hogy a lakóhelyedhez legközelebbi iskolába rakják át a gyerkőcöt, de persze kérvényezheted azt is, hogy ott maradhasson abba a suliba ahova addig is járt. A mi esetünkben nem volt szoktatás, meg ilyesmi, mert hirtelen jöttünk el Tveitből, egyik napról a másikra. Más esetben, mielőtt a gyerek az új iskolájában kezd, elviszik vagy neked kell elvinned naponta 1-2 órára az új iskolába, hogy ismerkedhessen az új környezettel.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zsuzsi és jómagam maradtunk a sulinkba és minden maradt a régibe, csak annyi, hogy máshonnan járunk, ja meg sűrűbben járnak a buszok, van vagy 5-6 busz, amivel ide-oda tudunk közlekedni. Csak hát az a 12 ezer a házért plussz áram… Az picit fáj… saját házért, hiteltörlesztésként valahogy jobb lenne kifizetnie, no de sebaj, 20-án kezd anya, nemsokára megint mehetünk bankozni. Remélem addigra nekem is lesz már valami munkám…
 
Nem tudom és nem is jöttem rá, hogy miért passzoltak le minket olyan gyorsan azok, akiket a házbérlés miatt felhívtunk, de az az igazság, hogy nem is érdekel. Lényeg, hogy most van hol laknunk.
 
 
Ja mellékesen júniusban nyelvvizsgázok – norskprøve 3 =norvég középfokú nyelvvizsga. Sikerültek a suliban a tesztek, remélem a levél is eltalál a központba és semmi gáz nem lesz. Szkeptikus vagyok, kicsit nagyon. Még mindig.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wingofmemory.blog.hu/api/trackback/id/tr741048279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása