Ez az utóbbi hét is bővelkedett ám kalandokban, csak győzzétek olvasni. A címet meg majd a későbbiekben elmagyarázom…

 

Március 23-án, szerdán reggel 9-re jött értem a sulihoz kerianyum, hogy elvigyen a bankba. Régóta tervezték, hogy lecserélik a magyar rendszámos autójukat és vesznek egy újat, mert a külföldi rendszámos autódat csak 2 évig használhatod Norvégiában – legalábbis Erika azt mondta és meg is ígérte nekik, hogy segít és a kezesük lesz, mert az is kell nekik, anélkül nem kapnak kölcsönt. Na de ezt az ígéretét – szokásához híven – nem tartotta be, mert neki mindenáron elkellett menni 11-re temetésre, mert aznap temették azt a lányt, aki Marica és Sondre évfolyamtársa volt és öngyilkos lett. Tehát így én mentem, mint "tolk".

A bank (meg úgy általában minden) 9 órakor nyit, tehát nem siettünk. Amilyen rossz emlékeim vannak az OTP-vel (a szigetszenmiklósira gondolok, ami most már nem is ott van), itt valahogy az egész teljesen más. Jó mondjuk nem is a város közepén levő bankba járunk, hanem le Nodelandba. Ott semmi sorban állás, és mindig aranyosak. A gyerkőcöknek pedig van ilyen picit játszórész is. Petra ott foglalta el magát.

Az információs csajszi egy fiatal sráchoz küldött be minket. Akiről kiderült, hogy még csak egy hete melózik ott, majd felírkálta keriapum és kerianyum adatait (mennyi a bevételük (inntekt[intekt]), mennyit keresnek havonta, van még valahol kölcsönük (=lånn [lón]), és megígérte, hogy aznap felhívja keriapumat, hogy „Ja” vagy „Nei”, ergó kapnak-e kölcsönt vagy sem.

10-re készen is lettünk, fél 11-kor már a suliban ültem, mert megkértem kerianyumat, hogy vigyen vissza, mert egyik csajnak, Adriananak megígértem még hétfőn, hogy leszek megint a modellje. Ja, mert Ő amúgy fotós, vagyis még nem az, mert most tanulja és én is szoktam neki modellt állni: Aranyosan mosolygok a kamerába, amíg Ő kattogtat. Csak hogy Ő nem jött suliba!!! Előzőnap befejezte, amiről én csak azért nem tudtam, mert lógtam.

Adrianaról:Ő eredetileg kolumbiai, de aztán Kanadában kötött ki valahogy, ahol megismerkedett a mostani férjével – asszem egy koncerten – majd összeházasodtak, és most együtt nevelik a pasi 3 gyerkőcét, már amikor náluk vannak.

Este jött is az üzi msn-en, hogy keriapumék megkapták a hitelt, szal másnap találkozzunk. Most nem lógtam a suliból, hanem 11-re jött értem keriapum és mentünk vissza a bankba, ott kiderült, hogy kerianyumnak is kellett volna jönnie, hogy Ő is aláírja a papírt. De sebaj 10-15 perc múlva már ott is volt és mondta is az ügyintézős srác, hogy holnap már a számlájukon is lesz a pénz. Szal megcsináltam életem első hitelét! Nem semmi, tök büszke voltam magamra. De a legjobb, hogy kezesre nem is volt szükség, fel sem merült az ügyintézés közben, szal Erika, megint benézte.

 

Aztán másnap este – pénteken, 24-én – rám írt keriapum, hogy hívjuk fel ezt a telefonszámot, mert a finn.no-n egy nagyon szuper kocsit talált, ami megfelel minden igényüknek és az ára is nagyon jó. A hátránya annyi, hogy Oslo környékén van, tehát 4-5 óra az út. Marica fel is hívta a pasit, aki mondta, hogy majd talán holnap délelőtt, vagy délután felhív, mert most nincs otthon. Na köszi… Így is sokat kell utazni, ha meg délután 16-17 óra tájban hív, akkor meg már senkinek sincs kedve utazni… Kerimék és én is el könyveltük úgy, hogy akkor ebből nem lesz semmi.

Jó dolog, amikor reggel egy búgós pasas hang ébreszt, de nem 8:50kor, egy vadidegen norvég, ráadásul telefonon. Igen, jól sejtitek az előző napi hapsi hívott vissza, hogy mehetünk megnézni a kocsit, mert egésznap otthon van. Na akkor gyorsba hívtam keriméket, hogy na akkor menjünk… 10 tájban már úton is voltunk, unokatesóimra, meg anyum és Zsuzsi vigyáztak. (Marica meg apa melózni voltak, mert lesz ilyen németországi osztálykirándulás/tábor, és így gyűjti az osztály a pénzt) Így hárman útnak indultunk és 15:00kor már ott is voltunk a pasas házánál. A kocsi 10 évig náluk volt és asszem 12-13 év körüli volt, de nagyon szép állapotban van, az apróbb hibák hamar javíthatóak lettek volna. Mikor keriapumék megállapodtat az árban, vették csak észre, hogy a kocsi alatt egy piszok nagy tócsa van és már el is kezdett nőni. Lyukas a kocsi hűtője és ezt elfelejtette megemlíteni a fószer. Még jó, hogy nem vették, lehet hogy még Kristiansandig sem jutottunk volna el vele. Így kocsi nélkül, visszaindultunk és kerimék keresgélnek tovább.

 

Ígértemhez híven, hétfőn visszatértünk Cintivel a McDonald’s-ba, csak hát nem a Sørlandsenter mekijébe, hanem a városiba. Ahol az egyik daglileder srác a kezembe nyomott egy papírt, hogy töltsem ki gyorsan, mert most is mennek az interjúk. A kérdőív 2 oldalból állt, tele egy csomó olyan kérdéssel, hogy van-e olyan ismerősöd, aki a mekiben dolgozik és mi a neve? Meg hasonlók… Hát olyanom meg pont nincs. Mondanom sem kell, hogy nem is hívtak vissza. Cinti szerdán mesélte telefonon, hogy tele van „opplæring” (=tanulás/betanulás alatt[upplerin(g)])feliratos táblájú emberkékkel az egész. Tehát, nagyon valószínű, hogy lecsúsztam róla.

 

Aznap még egy csomó másik üzletbe is beadtuk a søknadomat. De van, amelyikbe majd csak május közepe táján lesz interjúra visszahívás, szal addig még sok idő van. Ahogy mászkáltunk a Sandensben Cinti megtalálta álmai naciját, meg cipijét. (Az utóbbit meg is vette) Kifele menet pedig talált egy tök jó övet a ruhámhoz a CMYK nevű butikban. Szal már azzal is meg vagyok.

 

Kedden (28-án) voltam utoljára fogorvosnál az évben. Örültem is, meg nem is. Örültem, mert utálom a fogorvosokat. Az első amalgám fogtömésemet 7 éves koromban kaptam. Nagyon fájt és tökre utálom, hogy nagyon látszik és akárki meglátja, mindig azzal poénkodik, hogy "látom a hátsó hatos fogaid alul lyukasak". Azóta még 2vel több lett és azóta még jobban utálom őket.

Idén is csak azért mentem fogorvoshoz, mert minden évben kötelező és mert kaptam még februárban egy papírt, hogy ha márciusig visszaküldöm, akkor 25% tilbud-öt (=kedvezmény/ajánlat [tilbüd]) kapok. Ami azt jelenti, hogy mivel még csak 20 leszek, az eredeti ár 25%-át kell csak kifizetnem. Amúgy Norvégiában a fogászat csak 18 éves korig ingyenes (kivévi a fogszabályzó, mert az csak félig-meddig az; ha pedig valami genetikai úton van baja a fogaknak, vagy netántán egy krónikus betegség okozza, pl. cukorbetegnél is gyengülnek a fogak és tönkremennek, akkor megint csak ingyenes), 18 éven felül piszok drága, ezért is van az, hogy nagyon sok norvég csináltatja meg a fogait a svédeknél. Tehát, ez a tilbud dolog nekem nagyon is jól jön, mivel csak 20 éves korig van.

Most csak 4 lyuk volt a fogaimban. Az elején azt hittem, hogy a 4 lyuk 2 fogban, de kiderült, hogy 4 lyuk 4 fogban. Tehát, 4 fogam lyukas… Na fantasztikus, de szerencsémre fehér, kékfényre szilárdulós fogtömést kaptam és plusszban még az egyik amalgámot is kicserélte, mert hogy sérült volt. Tehát, tökre örültem, megszabadultam az egyik amalgámomtól. Terveztem is, hogy kicseréltetem a másik 2 amalgámot is, hadd legyen szép, de apa lebeszélt róla, azzal, hogyha nincs velük baj, akkor ne piszkáljam őket, mert akkor tuti fájni fognak, és a végén lehet, hogy ki is kell őket húzni. Ezzel hamar sikerült is meggyőznie. Egyik visszatérő rémálmom az, hogy kipotyognak a fogaim.Szal nem is volt nehéz dolga.

 

Amikor először voltam márciusban a tveiti tannklikikk-en (=fogászatirendelő [tánkilinikk]), akkor egy Karina vagy Katrina nevű csajnál voltam, aki hivatását tekintve tannpleie (=olyan fogorvos, aki csak vizsgálja, megnézi a fogakat, de fogkő leszedésen kívül, és tanácsadáson kívül mást nem csinál a fogakkal. Ja de röntgenképet is készített. [tánpleje])Aztán legközelebb 2 hét múlva mentem vissza, akkor már a renedes dokihoz. De amikor először megláttam, kaptam egy kis sokkot: ilyen kő öreg emberke. Na mondom, tessék az akciós árak mellé, a minőségből adnak le. De tévedtem, az öreg tannlege (=fogorvos [tanlége]) nagyon is jól megcsinálta a fogaimat és kiderült, hogy járt Budapesten is, az asszisztens nő is nagyon aranyos. Sajnáltam is, amikor most kedden mondtam nekik, hogy elköltöztem Tveitből, mert így áthelyeztek Vågsbygdbe. De végülis, legközelebb jövőre kell menni, akkor meg már kitudja, hol fogok lakni, mindenesetre egy nagy plusszt kap a tveiti tannkinikk, meg az ottani dokik.

 

Szerdán közölte velünk a tanárnő, hogy új diákok jönnek a csoportunkba, mert már megint kevesen vagyunk, mert időközben Elias szülési szabadságra ment – igen itt a férfiak is kivehetnek szülési szabadságot ha meg lett a baba ami 6 hetet jelent, és egy kisfiú apuja lett. Dorota, Katarzyna még karácsony előtt befejezték: Monika januárban, mert alig bírt bejárni és ha mégis betévedt, akkor unatkozott. Juhani, a finn srác visszaköltözött Finnországba. Aztán Adriana a kolumbiai fotós csaj is, mert nagy nyomás alatt volt: főnöke ugráltatta, sok volt a munka, plussz a 3 mostoha gyerek és minden délelőtt meg a suli. És Angelina barátnőm is befejezte, mert munkát kapott a kirstiansandi sykehusben ([szűkehüsz] =kórház). Neki aznap volt a búcsúbulija, amikor a bankba kellett visszamenni papírt aláírni, így lemaradtam róla. Meg elég gyakran nem járnak be az emberkék, így tehát jön hozzánk pár új emberke.

 

Csütörtök volt a hét útsó sulinapja, mert másnap május 1. és az ugye munkaszüneti nap. Gondoltam is rá, hogy na most megengedem magamnak, hogy megint lógjak, de aztán eszembe jutott szegény Turid (az öreg tanárnőm, aki nemrég vett magának Törökországban nyaralót), hogy pont vele dumáltuk előző alkalommal, hogy tök szar nekik kevés emberrel tanulni, meg hogy ha azok lemaradnak, akkor bepótolni is nehéz. és pont vele voltunk aznap. Na jó bemegyek, úgyis új diákok is lesznek, hátha most egy velem egykorú is lesz, vagy valami helyes srác, sosem lehet tudni.

 

De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy pár óra múlva… Na, de kezdjük az elején: elsőnek értem be, mint majdnem minden reggel, rá egy pár percre jött be egy idősebb nő és kérdezte, hogy itt lesz-e előadás, mondtam neki, hogyha Te is az egyike vagy az új diákoknak, akkor igen. Kicsit később, elkezdtek szállingózni a többiek is, aztán amikor a tanárnő bejött, jött be 2 új arc megint. Az egyik egy idősebb nő, a másik egy fiatal. Nagyban írkáltam valamit, amikor meghalottam, hogy „Ungarn”. Felnéztem és láttam, hogy Turid a fiatalabb csajjal fog kezet, kérdeztem is Cecilit, az amerikai belga csajt, hogy jól hallottam, hogy „Ungarn”? Mondta, hogy igen. Ekkor Turid észrevette csillogó tekintetemet, meg vigyori fejemet - ami ritka, mert amúgy halálra szoktam unni magam - és mondta nevetve, hogy : „Du har ikke lov til å snakke ungarsk på skolen!” (=nem szabad magyarul beszélned a suliban [dü hár ikke lóv til ó sznákke ungarsk pó szkúlen]). Höhö, no persze… Úgy lesz! Amúgy Zsuzsának hívják, 26 éves és az ERASMUS ösztöndíj keretébentölthet el egy szemesztert Norvégiában. A jövő hónapban már utazik is haza. De OMG, ez amúgy nagyon jó dolog és ritka is! Végre egy magyar, és nem leszek egyedül a suliban. Mindig egyedül éreztem magam (főleg ha nem volt se Milica és se Angelina.), de most yipííííííí!

 

Már régóta tervezték anyumék és kerimék is, hogy átnéznek a svédekhez vásárlás céljából. Mostanában elég nehéz, akár egy szabad hétvégét is találni, mert mindig van valami. És Marica konfirmálására, a hús készleteink kibővítése lenne a főcél, tehát még az előtt kellene megejteni.

És ezt a csodálatos tervet május 2-án véghez is vittük. Most nem fikázásból írom, tényleg nagyon klassz volt! Leszámítva, hogy hajnali 1-kor keltem, hogy hajat is tudjak mosni, meg fürödni is tudjak, mert 3-kor volt a találkozó keriméknél. A Colorline pici Bohus hajója 7-kor indult Sandefjordból. Reggelizős jegyet vettünk, így mire felszálltunk meg is támadtuk a reggelizősrészt és jól telepakoltuk mindenféle kajával a tányérunkat, hogy mindent megkóstolhassunk. Az út 2 és fél órán át tartott, abból egy órát szerintem ettünk, a többiben pedig shoppingoltunk. Mivel a cuccokra vigyázni kellett, így nekem ott kellett maradnom az asztalnál, amíg a többiek vásároltak. Aztán a csajok egy csomó illatmintával jöttek vissza és az egyiket az orrom alá dugták, hogy szagoljam meg. ESCADA Ocean Lounge <3

 

Erre a parfümre már azóta vadászok, hogy Niki barátosném mesélte, hogy Ő a Chanel Coco nevű parfümjét használja, és hogy milyen tök jó az illata, és kiváncsi voltam rá. Így amikor Milicával épp a Sandens jártuk bementünk és megkerestük, de mivel nem találtuk, így megkérdeztük az eladó csajt, hogy merre van, aki megmutatta, de hozzá tette, hogy szerinte, nem hozzám valóm… Mondjuk az illatáról hamar le is esett, hogy miért mondta ezt (bocsi Niki). Szerintem nagyon látszódhatott az arcomon, hogy én valami fiatalos, friss illatra számítottam, mert amúgy Nikinek mindig nagyon jó volt a parfümjeinek az illata, akkor odajött hozzánk és mondta, hogy próbáljuk meg azokat elől, új termékek. Odakísért minket egy nagy pulthoz, ahol tele volt midenféle parfümökkel és felemelte az Escada OL-t, de mielőtt még elkezdett volna magyarázni, bejött egy ismije és hirtelen otthagyott minket, azzal hogy nyugodtan próbálgassuk végig őket. Itt kezdődött a nagy szerelem, de a 30 ml-ért sajnáltam a 335 koronát, azóta ha elmentünk amellett a butik mellett, mindig csórtam egy illatmintát. Így amikor mondta Marica, hogy a nagy üveg (50 ml) 360 korona, akkor nagyon megörültem. Leszaladtunk apával és meg is kaptam. (Az előbb néztem meg, hogy amúgy 450 lett volna, amúgyis még sokára fogom használni, mert még egy pici van a Kylie Monogue Showtime-omban, ami meg karácsony után 100 korona volt a Cubusben, a hozzá tartozó testápolós krémmel együtt)

 

A hajó fél 10 tájban kötött ki a svédországi Strömstadban, és az E6-osról hamar oda is értünk a Nordby Shopping Centerbe. Ami szvsz remek hely, de annyira nem voltam elájulva tőle. Talán csak a benne levő 2 nagy üzlet volt a nagy durranás. Az árak szinte ugyanazok, de a svéd korona rosszabb, mint a norvég: tehát ami 30 svéd korona volt, norvég koronában 24. Amiért 1900 svéd koronát kellett fizetnünk, azért csak 1520 norvég koronát fizettünk. Tehát megérte több szempontból is, és kirándulásnak is tökéletes. Az összes üzletet bejártuk, mert Marica konfirmációs ruhája még hiányzott, de ez is meg lett. Petrának be volt ígérve a The Sims 2 Paloták és parkok Cuccok, már játszik is vele. Többi kicsinek a McDonald’s ebéd, de mivel tele volt a meki, így a 6 km-re levő Burger Kingbe mentünk kajálni - az a másik shopping center területén van - és az sokkal jobb volt. Én pl alig bírtam betolni a csomó krumpli után szendómat, aztán utána egy 5-10 perc múlva keriméktől kaptunk egy halasat is amit még le tudtam nyomni, meg egy csomó sültkruplit. Utána meg csodálkoztam, hogy 68-at mutatott a mérleg és nem 65-öt, amire január óta küzdötttem le magam. Mellékesen a pénztáros arab fickónak is megtetszhettem, de lehet, sőőőt inkább biztos, hogy amikor magyarul beszélgettünk figyelt, hogy ez valami más nyelv, mert kérdezte, hogy honnan jöttünk. Apának egy naaaagy áruháznyi csoki-cukor választék, erről láthattok is képet, mármint az üzletről és nem a 7 és fél kg csoki-cukor egyvelegről, amit összezsákmányoltunk és nekem egy Converse tornacipi, ami nem volt. De lett sok-sok különleges husink, amik azért különlegesek, mert nincs mind Norvégiában, ha van is akkor is csak a hentesnél és nem áruházban és egy csomó olcsóbb kajánk/cuccunk. 

 

 

 

Oda fele úton is elaludtam, a moss-i komphoz vezető egész utat úgy szintén, szal azt sem tudom hány órásival mentünk. Akkor ébredtem fel, amikor már a hajóra felmenő sorban vártunk. Mindig mesélte Marica, hogy milyen finom a fagyi, de pont előttünk fogyott ki a gépből és mondta a nő, hogy 7-8 perc múlva lesz csak kicserélve. Tök jó… az egész út 15 perc volt és már 10 perce úton voltunk. Az autóút pedig sosem unalmas, mert van dvd-lejátszónk, amin vagy filmet nézünk, vagy mp3at hallgatunk, vagy rádiót.

 

Este 10-re értünk haza, kipakoltunk, 11re már el is aludtam.

 

Jajj a cím: aki kicsit is ismeri a skandináv nyelveket, hamar rájöhet, hogy nem elírtam, habár az is lehetne, mert elég gyakran szoktam, de most nem. Ez most svéd. Shoppingtur er alla dagar =Shoppingtúra ( az van) minden(egyes) nap. Norvégul így nézne ki: Shoppingtur er alle dager. Mókás nyelv a svéd.