Mindjárt egy hónapja, h nem írtam a blogomba. Ejnye-ejnye. Főleg azért, mert nem is emlékszem, hogy mik történtek és biztos, hogy valami ki fog maradni.

 

Kezdem a rossz hírrel: letört a csodaszép műkörmöm, de még az utána következő hét elején. Hehe, semmi baj, majd lesz még.

 

Voltam fotózáson is Adrianával, amiről azt hittem, hogy egy szép kis műteremi fotózgatás lesz az ominózus kockás szoknyámban. Meg is lepődtem, amikor közölte velem, hogy kimegyünk az erdőbe, mert neki szabadtéri képekre lenne szüksége. Na jó ezzel nem is lett volna baj, csak hát tök takony idő volt… Tudjátok az az esős, szeles, hideg. Ááááááá. De megcsináltuk és ha minden igaz a héten meg is lesznek a képek! Yeyeyeee, mert eddig csak egy nagyon rémes képet küldött el, amit ráadásul nem is kértem :@ Habár, ha jobban megnézem....

 

Időközben Ken (azaz Karen) osztálytársamról is kiderült, hogy fotós, habár Ő csak hobbiból csinálja, de ihletet kapott tőlem… Húúha, csak hát mostanában se neki és se nekem nem volt időnk, mert Ő kirándulgat, mert gyönyörű idő van, én meg hááát… (ja és közben még Cintit is beszerveztük :P)

 

Munkát kaptam!!! Múlthét csütörtökön írtam alá a szerződést is. A Hotell Sørlandet nevű hotelben (höhö, de gondolom erre magatok is rájöttetek) takarítok minden második hétvégén, óránként 125 bruttóért.

Am az egész úgy történt, hogy egy csodaszép hétfői napon, én már kezdtem halálra unni magam a suliban, amikor csörgött a telóm, felvettem, és megkérdezték, hogy érdekel-e még a hoteles meló, mondtam, hogy persze, jó akkor menjek be másnap (kedden) interjúra. Jesszusom, én még sosem voltam interjún, mondjuk nem pánikoltam, csak akkor amikor apa, jött ilyen agyafúrt, tekergős kérdésekkel, hogy ez lesz az interjún és hogy nem tudtam válaszolni, ezért nem fognak felvenni!!! Na akkor már tényleg pánikoltam, de apának nem lett igaza, mert az egész annyiból állt, hogy körbemutatták a hotelt elmondták, hogy kb mit kell csinálni és ha van kedvem menjek be csütörtökön és ha tetszett (FIGYELEM, ha nekem tetszik!), akkor enyém a munka. Csütörtökön laza nap volt (most már tudom, hogy milyen is az a laza nap…) megmutatták mit-hogy kell és szombaton mehettem 10-re…

 

Na igen ám, de előtte mi már megbeszéltük, hogy pénteken Miriam 18. szülinapi bulija lesz. Ami megjegyzem nagyon jó volt, és itt többet nem is mesélnék róla, mert TITKOS! Lényeg annyi, hogy a zene Club Leopoldban fergeteges volt, szal köszi a meghívást, meg mindent!!! <3

És találkoztam Cinti nővérével, Zsanival is, akit nemrég léptettek elő butikksjef-fé [bütikkséf] (=butik főnök) és amúgy nagyon jó fej, szal remélem minél előbb találkozok vele megint. (A képen Miriam a koronás és Cinti, akivel időközben összeházasodtunk a Nettby-n)

 

Ja igen, 2-3 fele haza vitt apa a kocsival és fél 8-kor kelhettem is és 10re meló. Az előző éjszakámnak köszönhetően rémes volt az egész… hol szomjas voltam, hol hányingerem volt és még a vérnyomásom is ki volt… Hát igen, fiatalság…

Ráadásul Gobuo [Gubu] akivel takarítottam kikészített, folyton engem ugráltatott mindenért és nekem kellett a pici fürdőket is takarítani. Azt hittem kinyírom, ráadásul 25 perc kellett neki az ágyak áthúzására!!! Én meg 10 perc alatt kész voltam és meg kellett várnom! Na de végére csak kijöttünk egymással, am Ő afrikai, fél éve lakik itt Norvégiában a vőlegényével és nyáron lesz a lagzijuk.

Másnap, vasárnap pedig egy 21 éves norvég lánnyal, Sunniva-val [Szünniva] melóztam: 10kor kezdtünk 15:30ra készek is lettünk 13 szobát takarítottunk ki. Nagyon profik voltunk eskü!!! Összedolgoztunk, gyorsak voltunk és ááááá. Még volt időnk hülyülni is meg dumálni is: Ő orvos szeretne lenni és szeptembertől Lengyelországban fog tanulni az orvosin, mert a norvég orvosi egyetem(ek) nagyon gyengék, szerinte.

 

Megcsináltam a nagyon hírhedt-híres norskprøve 3-t is. Majd júliusban kapom meg az eredményt, hogy sikerült-e vagy sem. Június 2-án lyttingtest-tel kezdtünk, ami azt jenelnti, hogy egy cd-n beszéltek, nekünk meg írogatni kellett a kérdésekre a válaszokat, vagy X-elgetni. Nagyon nehéz volt. Utána volt a leseforståelse, azaz szövegértés. Piszok könnyű volt a megengedett időintervallum felét végig szunyókáltam. Végül a skriftlig, ami sztem nagy baromság volt. Első fele, a rövid levél: egy újságban olvastál egy témát a bevándorlókról. Írd le a véleményedet, hogy hogyan tudnak a bevándorlók beilleszkedni a norvég társadalomba. (mellékesen ilyen feladat még eddig sosem volt, és éppen most kellett újítaniuk). A második, azaz B szövegnél 2 téma közül lehet választani: 1. munka és munkalehetőségek Norvégiában. 2. írj egy családról, akit ismersz. Én az elsőt választottam, de szerintem nem lett jó, mert nekem nem tetszett. Mondjuk a lyttingtestnél már eléggé ki voltam akadva, így nem csodálnám, ha nem sikerülne az egész. Másnap, június 3-án 09.50kor volt a muntligtest-em, ami a szóbelit takarja és pont egy olyan srácot kaptam ki aki sík ideg volt és az első „snakk sammen” [sznákk számmen] (=beszéljetek együtt) feladatnál alig hagyott beszélni. Ja, igen internethasználat volt a téma: mire használod a netet?. Majd egy individual feladat volt, ahol nekem kellett egyedül beszélnem a gyerekkoromról. Persze alig jutott eszembe valami. És utsóként megint egy közös téma, de itt már lenyugodott. Az hobbikról, szabadidőről és éjszakai életről kellett mesélnünk.

Mellékesen, sztem nem sikerült. Aztán kitudja.

 

Turiddel voltunk a Fylkesmuseet-be is, ami klassz volt, de a vezetőnőnk, nem sziporkázott valahogy. A tanárnő sokkal jobban elmesélt mindent és sokkal több mindent tudott. hehe.

Ez tulajdonképpen egy skanzen, ami Vest-Agder fylke (nyugat-agder megye) életét mutatja be, a régi időkben. Augusztusban viszem anyáékat, csak még nem tudnak róla :P

 

Szombat este Cintiéknél voltunk, meglátogattuk Őket, nagyon koselig [kúszeli] meg hyggelig [higili] volt és nagyon finom volt az elg hús (ezért Cinti most lehet kicsinálna)! Szal bevállalós vagyok! Yipiiii!!!

Am nagyon szép helyen laknak, nem is gondolná az ember, hogy pár száz méterre Vennesla központja van.

 

Vasárnap is melóznom kellett, de rémes volt. Másnap, hétfőn alig bírtam felkelni. A 23ból csak 19 szobát bírtam, meg egy borom-ot [búrúm] ami azt jelenti, hogy azt csak kicsit kellett takarítani, mert ott még laknak. 10re mentem és fél 8ig dolgoztam.

 

Ja igen, emlékeztek még 2007-ben volt egy Quart-festivalos blogbejegyzésem, amikor Karinaval mentünk. Ezt a fesztivált minden évben megrendezik, de tavaly a kis költségvetés és érdektelenség miatt erre nem került sor. A sok fiatal mind kiakadt és "R.I.P Quart", "Vi som vil Quart" meg ilyesmi közösségeket alkotott neten. Hála nekik idén megrendezik!

Én már csak nosztalgiából sem akartam kihagyni, de 750 koronát naponta kiadni érte… az azért fájt volna, a heti jegy meg hiába olcsóbb, mint 5x megvenni a napit, annyira azért nem akarok ott lenni. Így lemondtam róla.

 

Aztán március-április környékén jött az osztályunkba egy magas brazil srác, aki norvégul kicsit dadogva beszél, és olyan picit fura. Tudjátok tipikusan az a különc, akiről az ember levágja, hogy művészlélek: vagy festő, vagy zenész, vagy fotós.

Oda is jött hozzám egyszer szünetben dumálni, de nem jutottunk sokra, csak annyira, hogy megnézte a szótáramat és mondta, hogy a magyarok de mázlisok, hogy ugyanazok a betűik, mint a norvégoknak?! Akkor vettem észre, hogy szegény Gustavo (mert így hívják) a szótáram első felét nézi, amibe a norvég-magyar szavak vannak és nem a magyar-norvég. Hehe.

 

De legközelebb már tudtunk rendesen dumálni: 30 éves, zenész, nős, 2005 óta lakik itt, de nem folyamatosan. Van Brazíliában egy bandája: Espiritos Zombeteiros és a feleségével is, aki norvég, de angolul énekelnek: Dog and Poka. Azt is megtudtam, hogy ő a 2007-es Quart kivételével az összesen dolgozott 2005 óta és akkor tudtam meg a megoldást a problémámra: dolgozz a Quarton és akkor ingyen bemehetsz az összes koncetre. OMG! (=oh my god – istenem) Herregud! [herregü] (=uramisten)

 

Rá pár napra regeltem is magam a Facebook-on a Quart-os közösségi lapra, aztán alig 1-2 hónap múlva kaptam is egy e-mailt. Hogy „Jobbe på Quart som frivillig” azaz dolgozni a fesztiválon szabadon… azaz nem kapsz pénzt érte, de ott lehetsz és te osztod be az idődet és ha messze laksz van sátorozási lehetőség! Hoppácska… hiszen nekem van egy Ricsi haverom Gjøvikbe, aki hasonló zenei beállítottságú, mint én és még a Zöld Pardont is szereti Magyarországon, meg az efféléket. Meg is kérdeztem, hogy lenne kedve velem melózni, mint bartender (csapos), mert időközben írtam a Quartosoknak egy e-mailt és csaposként be is osztottak. Hát persze, hogy igent mondott!!! Szal június 30-tól, július 4-ig ott fogok csaposkodni Ricsivel, akivel 2008 augusztus óta először fogok találkozni! És persze Gustavo haverom is ott lesz, akivel azóta már nagy haverok lettünk, hála a közös érdeklődési köröknek! Szal nagy buli leeeeeeeeeeeesz!

 

Am ez az utsó hetem a suliban, kicsit hiányozni fog... és 2 hét múlva Cinti is haza utazik Magyarországra, Bjørnar is haza utazik, de Ő Észak-Norvégiába, Jonathan is Stavangerbe, Gustavo dolgozni fog, Ricsi is csak a Quart-os hétre jön, de majd feltalálom magam…