Anci sulijában április 21-én volt ilyen „Åpent skole”, ami azt jelenti, hogy a suliba délután bemehettünk és oda mászkálhattunk a sulin belül ahova akartunk és közben 10-20 koronákért vehettünk valamit vagy játszhattunk stb. Ancinak azért kellett mennie, mert a szerencsekeréknél sorsjegyeket árult. Ja és a befolyó összeg Malawi megsegítésére ment. Hát nem fantasztikus?! (jóóó én még mindig nem értek ezzel a „segítsünk más országokon, mert de nagy szívünk van” dologgal, aztán közben a munkanélküliek száma nő az országban és a NAV meg alig bírja a munkát és egyre többen elégedetlenek… hmm)

 

Na akkor most folytassuk onnan, ahol abbahagytam. Azaz, hogy a család tök konfirmáció-lázban égett egész héten, no nem azért, mert vallásosak vagyunk, hanem mert a vendégek elégedettek legyenek, kaja is sikerüljön, rend is legyen, meg stb. Tehát a szokásos móka, amikor valami családi buli van. Nekem a legnagyobb bajom az volt, hogy nem volt cipőm, és majdnem megőrültem emiatt…

 

Na de picit térjünk vissza a keddre, május 5-re. Cintivel nyakunkba vettük a várost: bementünk a bankba bankszámlát csináltatni, kikértük a skattetabellemet, voltunk NAV-ba legitimasjonkode-ot kérni, hogy be tudjak lépni a honlapjukra és növeljem az arbeidslediger (=munkanélküliek [árbájdszlédier]) számát, de ez azóta sem sikerült.

Útközben viszont elhagytam az egyik fülbevalómat, ami miatt kicsit szomi voltam. Nagyon tudok ragaszkodni a tárgyakhoz/emberekhez, amiket/akiket kedvelek, de vettem másikat :)

Persze cipit sehol sem néztem, mivel pénzem sem volt rá, de aztán anya megoldotta ezt a problémámat, tehát már csak a legideálisabbat kellett levadásznom a neten, amit egy kis keresés után meg is találtam. Nem is kell mondanom: ’love at first sight’ volt. (=szerelem első látásra). Másnap suli után meg is vettem.

  

 

Pénteken ismét Cintivel butikoztunk és rémes dolgokat fedeztünk fel. A legrémesebb, hogy nemsokára itt a 17.mai ([szötne máj]), a norvég nemzeti ünnep, az okés, hogy egy csomó kis zászlót, nagy zászlót, kis kokárdát, nagy kokárdát, nemzeti színű szalvétákat, trombitákat árulnak, de hogy még a fülbevalóknak is piros-fehér-kéknek kell lenniük! Ááááááááá. A tetejébe még egy ruhát is láttunk a Gina Tricot-ba, ami szintén ebből a színösszeállításból állt. Tehát nå er det 17. mai snart!!! (=mindjárt itt van május 17-e [nó er szöttne máj sznárt])… Az ominózus neonzöld harisnyáról nem is beszélve… ami ugyan nem 17.mai-os, de borzalamas!!!

 

 

 

 

Amikor nem a cipimet sétáltattam – nem tok 10 centis sarokban járni, tehát gyakorolni kellett – akkor takarítottam, vagy anyának segítettem a konyhában. Aztán véletlen fel sikerült lépnem iwiw-re, de bár ne tettem volna! Drága Urak, azért mert Norvégiában élek, nem kell hetente megdobálni 5-6 levéllel, amiben az országról kérdezősködtök ismerkedési (párkereséses) hátsószándékkal, mert nem válaszolok rájuk, köszi. Az országgal kapcsolatban igyekszem itt leírni mindent, ha egyéb kérdés van nyugodtan, de ha msn címem, esetleg más személyes információ kellene, arra ne számítsatok.

 

 

Na szal május 10-e. Konfirmasjonen til Marianna. Azaz a tesóm nagy napja eljött! Már 6kor alig bírtam aludni. Aztán a készülődés áááá. De túl vagyunk rajta. És gyönyörű szépek voltunk mindannyian. Ja igen, a norvégok vallása evangélikus, ugye ezt már említettem párszor. Na hát én még sosem voltam evangélikus (lutheránus) istentiszteleten. A lelkipásztor poénkodik, a gyülekezet röhög (tényleg röhög, a szó szoros értelmében, néha kuncognak is) és tapsolnak, de úgy rendesen. Meglepő.

Am egy nagyon mókás dolgot hozott fel: tudni illik ugyanis, hogy a norvég gyerkőcök pénzért konfirmálnak, vagy legalábbis arra a kérdésre, hogymit kérnek konfirmációjukra, azt felelik, hogy PENGER!. Na de szerinte inkább gyertyatartót kellene nekik venni, mert most pénzt kérnek vagy autót és 10 év múlva fognak egy nőt, és elhívják randira, egy romantikus vacsorára. De mindenki tudja h a romantikus vacsi elengedhetetlen kelléke a gyertyatartó és akkor ugye nem lesz.

Ja igen, amíg bennt ültünk a sorban addig figyeltem, hogy egymásnak mondogatják, bnagy ölelések közepette, hogy 'Gratulerer med dagen!' Mi vaaan? Ha jól tudom, most nem szülinap van!!! Hát pedig azt mondták, nem hiába mondom mindig, hogy a norvég csodás nyelv, - no meg picit primitív is... :P - Megfejtés: ilyenkor van a tinédzserek felnőtté válása is, legalábbis a vallás szerint, csak ezért gratulálnak így.

 

Apropó, most jön a kérdés, hogy de mi lesz szegény gyerekekkel/tinikkel, akiknek a szülei nem vallásosak, nincsenek megkeresztelve, vagy Ők maguk nem hisznek Istenben. De persze erre is van megoldás!!! Nekik ott van humanistisk (=humanisztikus)[humanisztiszk] vagy borgerlig (=polgári[borgerli]) konfirmasjon. Mindkettő valami községházában, vagy ilyesmikben van, lényeg az, hogy nem templomban és nem Istennek szól. Hogy ezt, hogy egyeztetik a vallásos dolgokkal fogalmam sincs. De érdekes. Főleg, hogyha arra gondolunk, hogy ezt azért csinálják, hogy a gyerekek minnél pénzt kapjanak (mellékesen másnap az a beszédtéma ki hány ezer koronát kapott...) és hogy az olyan rokonokat is összecsődítsék, akiket amúgy 20 évente látnak.

 

Mibe illik a konfirmációra menni? Vagy a norvég népviseletbe, azaz bunad-ba [bünád], vagy valami nagyon csinosba, de jól ki kell ám öltözni! A konfirmálós fiatalok pedig fehér tallárt kaptak.

 

 

Az egész kicsit uncsi volt, az elején kaptunk egy papírt, amin az istentisztelet menete volt és úgy mindenki tudta követni az eseményeket.

Ja igen a különbségek a kálvinista (református) és a luteránus (evangélikus) vallás között szemmel láthatóak voltak és így már érdekes is volt, legalábbis számomra. A templomba fehér falak, szószék és oltár! Nálunk olyan nincs. Az istentiszeletes énekek között, van ahol csak a lelkipásztor énekel és recitálva (recsitálva... ööö nézz utána :P). Aztán néha az oltár elé fordul a gyülekezetnek háttal és úgy beszél és színes a tallárja. Szem csak ennyi különbség volt. Ja, meg ugye hogy szabadon csinálnak mindent (taps, nevetés, gyerkőcök is kicsit elmászkálhatnak, sőt van olyan templom is, ahol külön játszóhely van nekik)

 

A családi bulira kerimék a 3 unokahúgommal, Marica 2 barátnője: Cecili és Alexandra voltak hivatalosak, este 5-6 fele pedig betoppantak apa főnöke és felesége (Anti és Nina).

 

A kaja tökéletes volt, mint szokott, nem hiába segítettem anyumnak egész szombaton :) Am hidegtál volt: casino tojás, gombaformára alakított casino tojás, szűzérme baconba fonva ("nem bacon az fiam, hanem szalonna!"), sült csirkecomb, olasz-, francia, waldorfsaláta, tzatziki, fasírtgolyók. Sütik: ananászos-pudingos süti, zserbó, macskaszem, almás süti. Torták: Ostkake (sajttort), Marsipankake (marcipánosbevonatú torta) és vmi csokitorta.