A karácsony kellemesen telt. A szilveszteremet meg Osloban töltöttem, Ricsi és majdnem egy tucat magyar társaságában.

 

Még 2009 december 30-án 5 órás vonat út után érkeztem meg Kristiansandból Osloba. Ott találkoztunk Ricsivel. Majd egy gyors kajálás, ami sztem egy másfél óra tuti volt, mert pizzát késsel-villával illik enni, állítólag. Legalábbis Ricsi ezt mondta. Ő meg étteremben dolgozik… Borzalmas szokás, és ha tényleg így van, akkor gyakorolnom kell. Aznap este megismerkedtünk a szilveszteri társaságunkkal, időrendben: Anitával, Tamarával, Gáborral, Attilával, Zolival, Imivel és Balázzsal, majd másnap Szabival. A 2 leányzó, Ati és Szabi Osloban laknak. Imi és Balázs stavangeriek. Zoli és Gábor pedig Magyarországon élnek és csak snowboardozni jöttek Norvégiába.

31-én Ricsi megmutatta nekem Oslo-t ami szerintem tök jó hely. Csak eléggé kiakadt mindenki amikor rájött, hogy nincs nyitva a Vinmonopolet (csak ebből az üzletláncból lehet alkoholt beszerezni, ami nem sör vagy Smirnoff Ice…). De visszatérve ránk, bejártuk szinte az egész helyet és Ricsi nagyon jó guide volt. Még a Hard Rock Caféban is ebédeltünk. (a kép HRC-ben készült, amíg vártunk az ebédre) És arra is rájöttem, hogy nőnek néha milliárdszor jobb lenni, mit férfinek. Drága barátom még december elején rendelt magának a svédektől öltönyt (meg ha jól emlékszem inget is meg nyakkendőt is) de az még nem jött meg. Így kénytelen volt megvennie azt Osloban. Kb vagy 50 üzletben biztos h jártunk. Legviccesebb része az egész városlátogatásnak, Ricsi kommentjei voltak. Ha Ő nem akkor senki más nem tud jobban viccelődni a norvégokon. Este pedig szivesztereztünk és habár én azt hittem, hogy megyünk majd bulizni (am Zoli is ezt hitte), de az elmaradt, a társaság nagyon jó volt. Imi történetei fantasztikusak voltak, és Gábor amiket előző este mesélt forgatásokról, meg Ricsi a színházakról. Ja és persze a 2 lánynak, Anitának és Tamarának meg ezer köszi a finom kajákért, megérte nagyon, mert nagyon jól összedobtak mindent és finom volt! Köszi mindenkinek!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szilveszteri partizás, azaz tánc, pia és miegyebek, sajnos elmaradtak, de másnap sikerült kibuliznom magam. Ugyanis január 1-jén Ricsivel vonatra ültünk és Gjøvikig meg sem álltunk. Este 7-re voltunk hivatalosak a julebord-ra, ami karácsonyi bulit jelent a kollégákkal, főnökökkel. Ezt néha a főnök lakásán, vagy étteremben rendezik meg. Mivel Ricsi egy Chaplin nevű étteremben dolgozik, ami bárként és discoként is működik, így neki tulajdonképpen a munkahelyén volt a buli. Hát amennyire azt hittem Oslo után (ahol a H&M-be még sötétbőrű kiszolgáló lány volt, ami egyáltalán nem jellemző Kristiansandra), a gjøvikiek is nagyon barátkozósak. Ahhoz képest kb 1 órán át tuti csak Ricsivel, meg Arnan-nal (Ricsi török kollégája) beszélgettem. Érdekes volt, mert mikor legutóbb Alexanderrel (na róla ígérem elmesélek mindent egy jó pár sorral később, mert még róla nem volt szó a blogban, holott fontos személy!!!) buliztunk, akkor már az első 10-20 percben vagy 5 emberrel több ismerősöm lett. Na mind1. Az esti vacsora Ricsi szerint egy elég egyszerű laza cucc volt. Jó igaza van, nem volt vmi bonyolult, de pl a köretként felszolgált krumplis cucc nekem isteni finom volt, abból még jó sokat ettem volna. Elvileg minden dolgozó 5 kupont kapott amit ital fogyasztására használhatott fel, és így igyen volt. De a főnök egyszer csak teli üveg Turkish Pepperrel (ilyen sötét színű alkohol, aminek medvecukor izé van), meg Tequilával tért vissza, és mivel ingyen volt, így itta mindenki mint állat. A buli végén sokat táncoltunk és csomó ismerőssel lettem gazdagabb a facebook-on, meg egy nagyon másnapos hangulattal január 2-án.

Délelőtt a Chaplinben reggeliztünk, majd bejártuk Gjøviket és este meg megnéztük a helyi moziban az Avatar-t Viki társaságában. Akival sajnos nem nagyon volt időnk jobban megismerkedni, de majd remélem legközelebb, mert nagyon aranyos csajszi. A filmről meg csak pozitívat tudok mondani. A filmbuzi.hu-n olvastam még róla, mikor még csak az így készült-szerű videók voltak, meg hasonlók. De már akkor is nagyon vártam. És megérte!!!

3-án Ricsi a kedvencemet, makarónit főzött, ami elég rendhagyó alapokból készült, de isteni jó lett! Nagyon ügyes szakács és remélem máskor is főz majd, legalább ilyen finomat! Este meglátogattuk anyujáékat, akikkel vagy este 11-fél12 ig beszélgettünk, filmet néztünk. Kellemes kis este volt.

Másnap ki is kísértek a gjøviki vasútállomásra, ahonnan 2 óra volt az út Osloba, onnan pedig egy-másfél óra pihi után, 5 óra Kristiansandba. Útközbe a vonat 20 percre megállt technikai okok miatt – nagy hó. Így ha Zsuzsi éppen nem a birkelandi buszon ült volna, akkor lekéstem volna. Összeségében egy nagyon jó kis túrám volt, amit kár lett volna kihagynom. Köszi Ricsinek a vendéglátást és a mókás osloi és gjøviki túrát.

 

Na hát akkor időben egy kicsit vissza kell térnem októberbe. Amikor magyarországi látogatásomról visszatértem. Mivel Zsuzsi kerianyuméknál lakik, így elég ritkán találkozunk és épp itt lakott velünk – mint minden hétvégén – Birkelandban, amikor mesélte, hogy van egy norvég srác, akivel magyarul MSN-eznek. És éppen akkor jelentkezett be, amikor éppen élt ültem a gép előtt. Nagyon ismerős volt a képe alapján és elkezdtem faggatni Zsuzsit, hogy Ő véletlenül nem a Kattába jár esti suliba? Mondja Zsuzsi, hogy de szerinte igen, de megkérdezi. És ha hiszitek, ha nem: oda jár suliba, ahova én és osztálytársak vagyunk már augusztus óta!!! Tehát legközelebb amikor találkoztunk suliban, akkor sikerült egy gyors beszélgetést is összehoznunk. A fiút, ahogy már fentebb említettem, Alexandernek hívják, 23 éves és egy évig lakott Magyarországon, ahol egy miskolci otthonban segített angolt tanulni a magyar diákoknak. Nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni és kiderült, hogy egy nagyon jó fej srác. Azóta jó barátok is lettünk és már kétszer is voltunk együtt bulizni.

 

Tehát a 2010-em tehát jól kezdődött, azt leszámítva hogy már az első héten hívott a hotelből a főnöknőm, Rebekka, hogy van 2 híre a számomra. Megszűnik a takarítócsapatunk, mert egy cég fog helyettünk takarítani, ergó ki vagyok rúgva (meg a többiek is). A másodi, hogy be tudnék-e menni január 29-én és 30-án melózni. A válasz igen volt, persze. Kicsit örültem is, mert a hotel nem nekem való meló. Pláne utóbbi időben… másfél órát melóztam meg hasonlók… No comment. De szerencsére még novemberben Alexander felajánlotta, hogy segít melót találni. Amit sikerült is neki. Tehát most Kristiansand kommunének dolgozok és szellemi fogyatékos gyerekekre/fiatalokra vigyázok, 7-24 éves korig. Habár nem tom, hogy a szellemileg fogyatékos szó mennyire pontos kifejezés rájuk, mert van akinek semmi baja, azaz „tiszta a feje” csak éppen a teste nem mozog úgy ahogy kellene... Ahhoz képest, hogyha így bele gondol az ember és kicsit mesélek sztorikat, rém ijesztően hangzik, baromi jól bírom és eddig negatív kritkát nem is kaptam. Csak sok-sok vakt-ot/vikariat-ot kaptam – azaz felügyeletet/helyettesítést és tökre szeretem csinálni. Tök happy! :) Csak a fizetésem érdekes. Mert eddig minden hónap 10én kaptam meg az előző hónapi fizumat. Itt viszont: dolgoztam mondjuk január 20- február 19 és ezt a fizumat majd csak március 12én kapom meg. Szal periódus van. Éééééééééééés mindenféle járulékot is kapok mellé (esti, hétvégi, ünnepi, stb)!

 

Ja igen bulizás. November-december táján voltunk Alexanderrel bulizni, ami nagyon jó kis buli volt, akkor ismerkedtem meg Joakimmel, akiről azt hittem hogy narkós (Ő meg rólam, hogy ruszki-cigány… ne kérdezzétek, hogy ez hogy jött neki, ő sem tudja. Csak poénos akart lenni.), aztán Einarral, aki féltörök, félnorvég, Sinemmel, aki török. Christinával, akit én már több, mint egy éve ismerek, mert anyum és apum bankjában dolgozik, mint recepciós, illetve a pénztárban, de eddig még sosem találkoztunk a bankon kívül. Meg a 2 barátnőjével, Mariaval és Karival (az előző postban velük vagyok a képen), illetve egy K v C betűs sráccal, akit sajnos nem találtam meg a neten. Ekkor mentem először Spotba is, ez a hotelnek, ahol dolgoztam a szórakozóhelye. Van egy disco része, illetve egy lounge-része ahol egy srác szokott gitározni. Klassz kis este volt!

 

A januárt megint sikerült bulizással zárni. Alexander és Joakim ugyanis elutaztak és csináltak nekik ilyen Bon Voyage-fest-et. Az előbbi, haza látogatott 2 hétre Magyarországra, az utóbbi pedig Koreába ment dolgozni. Az előbbi nemsokára vissza is tér Norvégiába (azaz mire befejezem ezt a posztot már a repülőtéren is lesz), míg az utóbbi majd csak sokára.

A buli nagyon jó volt, és a másnaposság is meg volt. Sikerült Laurát (tudjátok, amikor anyum norvég kurzusra járt – már abbahagyta, neki volt egy Marika nevű magyar osztálytársa, és Laura az Ő lánya. Mindketten nagyon aranyosak és az utóbbi időben sokat találkoztunk és remélem még fogunk is) is beszerveznünk, így sok-sok norvéggel bulizott és Ő jól is érezte magát. Én meg sikeresen elhagytam a Buda-Pest fülbevalóimat :(

 

(a képen megint csak balról jobbra: Laura, én, Alexander és Einar)

 

 

A buli Karoline-nél volt, aki egy nagyon aranyos csajszi, ott volt Einar is, aki szokásához híven szigorúan csak whisky-t iszik és megismerkedtünk 2 új sráccal is.

 

 

Míg Alexander távol volt, így én kaptam meg egy pár helyettesítését, így elkezdtem egy napköziben, azaz SFO-ban dolgozni, nem ugyanezekkel a gyerekekkel, hanem másokkal, de van, akit ismerek a Bispegrából is (ez az otthon neve). Sajnos nem mesélhetek úgy semmit sem el a melóimról, sem a gyerekekről, mert titoktartási szerződésem van, de a lényeg, hogy aranyosak és nagyon jól eltelik velük az idő. Az egyik lánytól most éppen a kézjelekkel való beszédet tanulom. Tegnespråk norvégul. Izgalmas ;)

 

Am mostanában eléggé szerencsétlen vok, úgy minden téren. Pár hete elhagytam a buszkártyámat is, jó mondjuk január 25-én összeszedték a buszsofőrök az összeset és mindenki újat kapott, mert náluk is mágnes kártya rendszer lett, hogy megkönnyítsék, mind a 2 agder közötti utasok dolgát, illetve az AKT busztársaságát is meg nekik is könnyebb egy szkennerrel dolgozni, mint mindig nézni a kvitteringket (=számlákat).

Na de a sztori a következő: egy lakás-avatóra voltam hivatalos (innflyttingsfest) és már úgy volt hogy nem megyek, mire mégis mentem. Mivel nagy hó van és csúszik is az út, így még a domb tetején, ahol lakunk, elestem. Végül apa vitt le a domb legalájára a megállóba. Jött is a busz elég hamar, erre amikor éppen húztam ki a kártyát a tokjából, hirtelen nagy szél lett és nem kifújta a kezeim közül!!! Így beutaztam Kristiansandba, aztán Zsuzsival vissza Birkelandba és vagy fél órát kerestük, persze nem találtuk meg. Én már absz le is mondtam róla, sőt a busz irodájában szóltam is Ellen-nek, hogy elveszett. Az irodába menet, lefelé a dombon találkoztam az egyik szomszéd kisfiúval, aki adott egy tippet: a dombon le lehet csúszni és hogy gyorsabb, egyszerűbb. De mondtam neki, hogy ehhez én túl öreg vok. Erre kérdezte, hogy hány éves vok. 20 – mondtam. Ő meg: és miért nem mész kocsival? Nincs jogsid? Mondtam, hogy nincs, mire Ő teljesen meglepődött és olyan szemekkel nézett rám, mint aki azt hiszi, hogy át akarom verni. Én erre elkezdtem neki magyarázni, hogy nemrég költöztem ide, és lett jó kis állásom és nem nagyon tok 20 ezer koronát félre tenni egyszerre. Nem tom hogy megértette-e, de pont leértem, mire befejeztem a mesémet…

Erre egyiknap a melóból visszafelejövet, anyum meséli, hogy a szomszéd kislány, Henriette megtalálta a kártyát, az egyik kis lyukban a hóban. :O

 

Na hát egyelőre ennyi. Ahhoz képest, hogy 5 oldalakat szoktam írni wordbe, ez elég picike lett. De ígérem, most már nem hanyagolom a blogomat és gyakrabban fogok írogatni :P ezt mennyiszer megígértem már...