Hétfőn suli után meglátogattam Cintit, mert nem régen új házat vettek és meghívott, hogy nézzem meg a kecót, meg ha már ott vok, akkor leszedi Kitty-t is a 40 méter magas fenyőről, mert megint felmászott. De OMG meg mi lett belőle: 10 darab zselés műköröm. Tudjátok az a lenövős fajta. Szal most van olyanom is, pedig sosem jutott volna eszembe csináltatni. Ahhoz képest, hogy azt hittem nehéz velük élni, kezdek hozzászokni. Ja igen, az apropója az egésznek az, hogy Cinti műkörmösnek tanult/tanul a suliban és hát gyakorolt, én meg szívesen vagyok modell. Ja igen Kitty-t sikerült este leszednie.

 

Kedden viszont Ő látogatott meg engem. Unokatesómék pedig nálunk voltak, mert kerimék  kocsit nézni mentek (azaz csak keriapum és apum, mert anyum meg kerianyum melóztak).

Másnap is mi vigyáztunk rájuk. Bebi és Petra is odajöttek hozzám megkérdezni, hogy ma jön Cinti? És mikor mondtam, hogy nem, akkor kiakadtak. Szal jól sikerült az első találkozás. Hehe

Szerdán meg egy ilyen sütit kapott Karentől (Fülöp-szigetek) az összes csaj az osztályban. Ja ezen a képen látszik a csodeszép műkörmöm is:

 

 

Csütörtökön volt a nagy fotózás, amit már egész héten vártam. A Sørlandssenteretbe 15-19 óráig volt meghirdetve a Spaceworld előtt, és mindenféle méretben várnak embereket. Előtte viszont megérkeztek a rucijaim, amiket még 2-3 hónappal ezelőtt rendeltünk Zsuzsival a neten, pontosabban az ellos.no nevű honlapon. Szal még a fotózás előtt beugrottunk azokért is Hånesba. Tökéletesek, szerencsére. Na de visszatérve a fotózásra, hát nagy csalódás volt. Mikor odaértünk már pakoltak és mondták, hogy azokat a ruhákat, amiket Ők a butikokból kiválogattak kellett volna felvennünk, szal hiába öltöztünk ki szépen. Éppen ezért kitaláltuk, hogy akkor saját fotózást csinálunk: bementünk a Gina Tricot-ba és egy csomó-csomó ruhát felvettünk és csináltunk képeket is, amik Cintinél vannak, szal még nem tom mikor kapom meg, de rem minél hamarabb! Jajj am egész Norvégia 17.mai ([szöttene máj]) lázban ég:

 

 

Pénteken a suliban a norvég nemzeti ruhákról a bunadokról beszélgettünk. Ezekről tudni érdemes, hogy mindegyik fylkének (=megye [fülke]) vagy területnek más és más színű, felépítésű a nemzetiruhája, úgy mint nálunk a palóc, a matyó, szekély. És a nagyobb városokban így tudják, hogy ki honnan is jött. Egy ilyen ruha akár 30 ezer koronnába is kerülhet, vagy még annál is többe. De kicsik nagyon, öregek fiatalok büszkén hordják egyaránt. 10 körül a sulinkba jött egy csomó kis törpike is a környező ovikból, mert Ők akkor ünnepelnek az ovival. Délután meglátogatott Cinti és megbeszéltük, hogy a norvég nemzeti ünnepre együtt megyünk.

 

Szombaton meg valahol Porsgrunn felett 80 km-re voltunk kerimékkel autót venni, és igen, sikerült, megvették!!! De szokás szerint mindenre rákérdeztünk, még a legfontosabb kérdésre is: Ki fogja bírni a kocsi Magyarországig az utat? "Igen, persze, garantálom" Hát nem így lett Lillesandnál elszállt a váltó. Még jó hogy a Chryslerünk elbírta és el tudtuk vontatni Tveitbe.

Ja és szombaton volt az Eurovíziós dalfesztivál is, amit Alexander Rybak nyert meg, aki Norvégia színeiben ment versenyezni, és nem mellékesen fehérorosz származású. Gratulerer!

 

 

 

Amikor unokahúgom elkezdett a Mottaksskole-ba járni, még 2007-ben, akkor azt mondták, hogy május 17-én 3 dolog fontos:

 

Igen, jól olvastátok ez a szószerinti fordítás. Én azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy valami vonatot csinálnak, vagy autót, amiben lehet utazni és vonatnak néz ki, de anyumék csak később világosítottak fel, hogy az azt jelenti, hogy a menetben menni.

De május 17-nek nem ez lenne a lényege...

 

1814-ben, mikor Napóleon megbukott, vele bukott Dán-Norvégia is (Dánia fennhatósága alatt volt Norvégia. Egy király, egy kormány, szal minden közös volt.), és mivel Svédország a győztesek között volt, így megkapta nyereségül a dánok "norvég tartományát". Ezt a kis időszakot, míg a dánok „odaadták” a norvég területeket a svédeknek, használták ki a norvégok. Élükön Henrik Wergelanddal és még csomó más emberrel, akik mindenféle réteg (parasztok, gazdagok, stb) képviselői voltak, összegyűltek Eidsvollban és megalkották a norvég alkotmányt. Mindössze csak 2-3 hónapuk volt az egészre, tehát gyorsan kellett haladniuk, de május 17-re készen is lettek. A svéd király 1814 novemberében el is fogadta azt, így Norvégiának lehetett saját, parlamentje, kormánya, bírósága, de svéd királyuk volt és a külügyekbe nem szólhattak bele. (tehát, valahogy úgy lehettek, mint mi 1867-ben a kiegyezés után).

Aztán 1905 után Norvégia önálló lett és egy dán herceget kértek fel királynak, mert a norvég uralkodóik már több száz éve kihaltak. Ennek a dán hercegnek az unokája most a király, Harald V.

 

Na de most visszatérve 2009-be, amikor az én első május 17-ém volt Norvégiában. Tavaly ilyenkor ugye Magyarországon voltam és készültünk az érettésigre, vagy éppen buliztunk? Már nem is tudom, de asszem buliról jöttünk haza... vagy valami ilyen lehetett.

 

Reggel 7.30 környékén ébresztős zenekar volt, aztán 9-re kimentünk a környék iskoláinak és szervezeteinek a togjára, ahol Marica és Anci osztálya (meg 2 zenekar és egy csomó más osztály/iskola) vonultak fel. Utána hazajöttünk, grilleztünk.

Olyan 13-14 óra tájban hívott Cinti, hogy Ők (Cinti és Miriam) nemsokára megérkeznek Mandalból a városba és majd ha mi is beértünk tesóimmal, akkor hívjam fel, aztán együtt mászkálunk. Mi egy Gatekjøkken-nél (=utcai étterem[gátehjökken]) találkoztunk, Zsuzsi és Marica pedig elindultak megkeresni a Tivoli-t, az Odderøya-n. (tivoli = mini vidámpark)

Ja igen, ki is az a Miriam? Ő Cinti volt osztálytársa, nagyon aranyos csaj és mindig beszél, de nincs gáz, sokat lehet tőle tanulni.

Miriam kitalálta, hogy üljünk be a togba, ami most tényleg egy vonathoz hasonló autó volt és utazzunk vele körbe, de amikor meghallottunk, hogy 70 korona/személy, akkor le akartunk lépni, de a hapsi azt mondta, hogy nekünk csak 30. Jó unalmas volt, de legalább eltelt vele az idő, meg amúgyis, én még nem ültem olyanban.

Mivel az idő nem éppen olyan, mint amivel etetni szokták a jónépet (sola skinner [szúla sinner] =süt a nap), így kénytelenek voltunk valamit kitalálni. Terveztük, hogy keresünk valami beülős helyet, ahol lehet inni vagy enni.

De előtte meg akartuk nézni a Tivoli-t is, de Zsuzsi és Marica azt mondták, hogy látták és uncsi hely és ezért Ők jobbnak látták ha inkább visszamennek (meg valszeg drága is, mert am nincs belépő), így mi inkább beültünk egy eldugott étterembe, ahol alig voltak (bezzeg a többi étteremben, zsúfolásig. Miriam hamar lelépett, mi még picit dumáltunk. és megbeszéltük, hogy kicsit körülnézünk, és akkor hallottuk meg a kristiansandi nagy felvonulást, vagyis csak a BoomBoom nevű együttest, akik éppen akkor haladtak el, de valami fenomenális zenét adtak: az egész banda különböző dobokból állt (innen a nevük is) és csomó dobolós számot adtak elő. Cinti még táncolt is rá, mondták is neki, hogy "Jól táncolsz!". Közben követtük Őket, amíg csak lehetett, de mikor a „We will rock you”-t énekelték, már akkora volt a tömeg, hogy kénytelenek voltunk megállni egy lépcsőn, ahol mondta Cinti, hogy várjuk meg a Russ-öket, mert azok viccesek szoktak lenni, így is tettünk, addig meg kicsit fényképeztem drága kis telómmal (a felvonuláson mindenféle szervezet/csoport felvonuhatott: színitársulattól kezdve veteránautókig, a quart festival szponzoráiig):

 

 

 

 

Persze, hogy a Russ-ök voltak az utsók, de nagyon nagy zajt csaptak és szórták mindenfelé a russkort-okat. Azok ilyen kis pici kártyák amin van egy kis kép róluk (a kártya tulajdonosáról), felirat h RUSS 2009, meg név, cím, telszám, meg valami szöveg/mottó és persze mindezek vicces tálalásban. Azok a piros kocsik azok a russebil-ek, azokból is van piros, kék, vagy fekete. Ezekkel utazgatnak fél éven át a russ-találkozóhelyekre.

 

Aztán elkezdett szemerkélni az eső is, de hamar abba hagyta, tehát elindultunk a buszmegállóink felé. Nem semmi milyen szemetes volt az egész város. De a legviccesebb, hogy pont előttünk ment megint a tog. Amikor rájöttünk, hogy a jó kis BoomBoom-os banda elment, kicsit csalódtunk, hogy lekéstük, szal tovább mentünk a megállónkba. Mikor vége lett a felvonulásnak, el is kezdett szakadni az eső. Előbb az én buszom jött, az is késve a felvonulás miatt, és nagyon hamar zsúfolva lett emberekkel, aztán Cinti busza is jött. De akkor aztán nagyon mérgesek lettünk, amikor megláttuk, hogy a Midnight nyitva volt! Már egy hete arról álmodozunk, hogy mi Kristiansandban billiárdozni fogunk, no sebaj, jövőhéten csak 3 napot kell menni, szal majd szerdán!