És igen, megint egy újabb poszt. Nehéz szülés volt, de csak meglett.

Egyfelől, mert amikor elkezdtem akkor nyári pangás volt és sehol egy lélek, másfelől, mire megjött az ihlet, már olyan gyorsan elkezdtek pörögni az események, hogy biztos, hogy kimarad valami, amit az következendőkben igyekszem elmesélni...

 

Nem is tudom, hol kezdjem… A legésszerűbb az lenne, ha ott ahol múltkor abbahagytam:

 

Vége a Quart fesztiválnak, a város kihalt. Mindenki punnyadt. Megjött a rossz idő. Akikkel együtt lóghatnék, elutaztak. Azóta majdnem mindennap itt csücsülök a gép előtt, sőt mindennap azt csinálom, hiába tagadom.

 

Az elmúlt hetekben 2x voltam bankban, először: mert Zsuzsinak bankszámla kellet, nekem meg bankkártya, de nem jártunk jól, mert ez a bank (Sparebanken Pluss) nem ad fényképes bankkártyát. Nekünk meg pont ez lett volna a cél, hiszen azzal tudjuk igazolni magunkat, így meg még mindig azt az ordenáré nagy plexilapot kell hordanunk, amit a bevándorlási hivataltól kaptunk, és ami igazolja, hogy dolgozhatunk és élhetünk az országban. A méretével még nem is lenne baj, de hogy amikor megyünk bulizni az összes kidobóember megnézi és elkezdi vizsgálni, mert lövésünk sincs mi az és csak azért engednek be, mert rajta van a politi (rendőrség) pecsétje. Szal bankváltás lesz…

 

A másik ok a hitel volt. Nagyon jó lenne már saját ház, az azért mégse 12 ezer havonta és a hitel visszatérítését fizetnénk vele és nem „huss ki az ablakon” összeg lenne. Megéri, mindenféleképpen. A finn.no-n már nagyon régóta nézzük a házakat, mindig találunk 1-2-t ami minden szempontnak megfelel: közel Kristiansandhoz, buszmegállóhoz, árban is jó, szobákban, stb. Tudjátok ugyanaz, mint a bérleménykeresésnél. Ki is néztünk 3-t, amire lenne is pénz. Na de ehhez bank kell!!! Mivel millió koronákról van szó, ezért nem elég csak elmesélni a havi bevételeidet, mint keriméknél volt elég. Be kellett vinni a legutóbbi fizuelszámolást, amit „månedlønnslipp” [mónedlönnszlip] –nek hívnak, és az előző évi adóbevallás, „selvangivelse” [szelvánjivelsze]. E kettő nélkül nem nagyon adnak hitelt, habár ki tudják számolni is, persze, de azért jobb ha van. Beszéltünk a bankban a sráccal, és megdumáltuk vele, hogy mivel most van a bankban majdnem félmillió koronánk, és havi 12-t fizetünk a kecóért, a havi 10 ezer is okés, mint havi törlesztőrészeg és mivel 1,8 és 2 millió közötti házakat nézegetünk, így 1,4-1,6 milla kellene tőlük, azaz a banktól. ( A pénzösszegeket nem váltogatom át, bocsi. Mindenki számolja ki maga, ha akarja. Ígyis elég sok csúnya pletyka terjeng az éhezésünkről és hasonlók…)

Srác, azaz Terje (igen, igen, ugyanaz a srác aki keriméknek intézte a hitelt) meg is ígérte nekem, hogy a holnapi nap folyamán visszahív, hogy igen vagy nem. Amit először a hónap folyamán-nak értettem, mert „i løpet av i morgen/morra” = a holnapi nap folyamán [ i löpet áv i móren] – de a dialekt/tájszólás miatt néha [i móra] is, „i løpet av i måned” = [i löpet áv i móne], de ez tájszólásban [i móna]nak is mondják. hehe, rem értitek. na de a lényeg mindebből az, hogy másnap felhívott, hogy igen, megkapjuk a hitelt!

 

Ki is néztek anyáék 3 házat. De a 3 közül egyiknek sem volt elérhető a megler-je (megler=közvetítő), mindenki nyaralt. De egy hét múlva sikerült megnéznünk az elsőt, ami a képeken nagyon szép volt, de élőben…

A nappali egyik ablakában 2 porcelánbaba állt, amikor a hálószobákhoz értünk: egyikbe 3, másikba 6 baba volt. A pince egyik kis szobájában egy 2x1es kis asztalon pedig ha nem 10-12, akkor egy sem. Szinte kimenekültem a házból, mert ennyire rossz érzésem még sosem volt, még az auschwitz-i látogatáson sem. Apummal és Maricával még a kocsiban megvittatuk, hogy a ház tulaja is elég furcsa fazon volt, és hogy nekik is nyomasztó érzésük támadt a házban. Hmmm ez már kicsit gyanús. Másnap reggel, amikor anyummal a konyhában beszélgettünk, mesélte, hogy neki olyasmi érzése volt, meg mintha valaki figyelné őt egész végig, és hogy Anci és Zsuzsi is hasonló érzésekről számolt be a visning (háznéző [vizning]) után. Jó-jó most lehet azt hiszitek, hogy megkattantunk, de nem! Nem lehet tudni, hogy mi történt abban a házban… de anyum szerint csak a porcelánbabák… De akkoris különös… Áááá iszonyat para volt az egész.

 

A második házat meg sem tudtuk nézni, mert mire visszajött a szabadságból a megler addigra megunták a várakozást a háztuljadonosok és inkább leszedették.

 

A harmadik ház Venneslában van és csak pár kilóméterre Cintiéktől. Meg is beszéltük a meglerével, hogy megnézhetjük és hogy szólt a tulajnak is. Egy esős napra kaptunk időpontot, de a házban senki nem volt. De anya és apa kitartóak voltak és maradtunk háznézőben, 10 perc múlva meg is jött a tulajdonosa, aki az egész háznézésről semmit sem tudott. De aztán körbe is vezetett minket.

A házról szerintem: tökéletes! 2 busz is jár, többször is egy órában, 5 szobás, 2 fürdős. A konyha gyönyörű, egyik fürdőben hangulatvilágítás, nagy kert, hűtőszoba, nagy nappali sok fénnyel és terasszal, iszonyat nagy pince.

A házról anyáék szerint: mivel a pincében átvizesedik a fal a sok eső hatására, ezért azt meg kell csinálni. Hiába a nagy terasz, ha el van korhadva és nem biztonságos. A pincében a mennyezetet fel kell fúrni és amúgy is alacsony, kellene egy új, mert a kocsi nem is fér be még boksz nélkül sem. (Box, tudjátok ilyen belepakolós doboz, amit a kocsi tetejére lehet rakni)

Eredmény: adtunk bud-öt (licitet [büd]), 1,8 millát. De az eladó ezt keveselte, mert 2,075-öt akart érte, és még az 1,9 sem lett volna elég. Tehát felejtős…

 

De anyáék nem adták fel és találtak egy házat Birkelandban, amit ugyancsak megnéztünk és anyáék véleménye: tökéletes, habár kell rajta dolgozni, de megéri.

Én véleményem: Birkeland?! Na nee máááááááááár!

Végeredmény: majd jövő héten elmesélem! ;)

 

Időközben már sikerült átmenni másik bankhoz is (Sparebanken 1), ahol nagyon aranyosak az ügyintézők és minden kérdésünkre tudtak válaszolni. Jövő héten jön a bankkátyánk is :) Ami fényképes lesz, de első 2 hónapban még nem használhatom netes vásárlásra... No de lássuk csak, már nemcsak a gép előtt űcsörgök.

 

És megismerkedtem magyarokkal is. Számszerint 5-tel. Magyarokra lelni nagyon kicsi az esély itt, Norvégiában, de elő szokott fordulni. Gondoljatok csak pl arra, ahogy megismertem Cinti barátosnémat, akivel azóta már meghódítottuk a Club Leopold-ot. De nem tehetünk róla, mi tudunk táncolni :P Igaz Cinti? (ja am időközben neki is lett ám blogja ide kattintva olvashatjátok!)

Na de vissza picit a magyarokra...

Anyum és kerianyum kollégái között van jó pár magyar is. Ők is takarítanak egy norvég hapsi cégénél és nekik is meggyűlik a bajuk a norvég rendszerekkel.

Egyszer tolmácskodtam is nekik, de hiába fordítottam oda-vissza az adóhivatalnál, sajnos nem tudtam segíteni.

Kicsit talán ezért is érzem azt, hogy nem vagyok elég jó tolmácsnak és nem is beszélek olyan jól norvégul, de mit várok magamtól, hiszen csak egy éve tanulom a nyelvet... de már 2 éve itt lakom... jó mondjuk abból fél évet Magyarországon hawaii-dizsi-napszemcsiztem "12. osztályos osztályzóvizsga és érettségi" álnéven... hehe

Amúgy jó fejek és kedvesek mindannyian, és sztem majd lesz róluk szó az elkövetkezendőkben.

 

De hogy az élet ne legyen egyszerű: Leif nem akarja apumnak kifizetni a fennmaradó összeget a feriepengeréből (szabadságpénz), amivel lóg tavaly október óta. Írtunk neki egy kravbrev-et ami követelménylevél vagy valami ilyesminek felel meg norvégul, de még át sem vette, ami elég nagy gáz, mert így okot adott arra, hogy meglátogassuk a rendőrséget. Ugyanis, ha valamidet a főnököd nem fizet ki, legyen akár az aktuális vagy exfőnököd, akkor vagy a szakszervezet segít neked, feltéve, ha tag vagy, vagy neked kell intézkednek, és akkor ez a levél az első lépés. De hiába van norvég középfokúm, ha fogalmam sincs, hogy hogyan néz ki egy ilyen levél, főleg, hogy a suliban nem is tanultunk ilyet. Erre jó a Google! 10-20 perces keresgélés után meg is találtam, kicsit átírtam és tökéletes is lett.

 

Anya munkahelyén sem valami fényesek a dolgok. (Enyémmel most semmi gáz nincs, szerencsére) A főnöke egy segg! Bocsi a kifejezésért, de valahogy nem jut eszembe más szó, ami szebb lenne és pontosan illene rá. Kitalálta, hogy anyának és kerianyumnak csak félfizut ad, mert a 2 épületből csak egyet takarítanak. De a szerződésükben épületről nincs szó, csak annyi, hogy 3 és fél órát kell takarítaniuk és azt 5x egy héten meg is csinálják. Voltunk a kedvenc panaszkodós irodánkban, ahova Leif miatt is mentünk egy párszor. Ott mondta egy hapsi, hogy ilyet nem csinálhat és vagy lépjenek be anyáék a szakszervezetbe, vagy fogadjanak ügyvédet. És amúgyis ez a munkaszerződés úgy, ahogy van, egy az egyben nem korrekt. De ez még semmi, a cég csődbe ment és augusztus 31-től LTD-ből AS lesz. Ami nem tom, hogy mi, de az biztos, hogy amiért anya és kerianyum szóltak, hogy nem jó a fizujuk, így nem vesznek részt. Ergó elveszítették a munkájukat…

 

Ha most licitálunk a birkelandi házra, akkor azt meg kell venni, de csak akkor tudjuk kifizetni, ha a bank még odaadná azt az 1,6ot. Ha nem veszünk semmit, akkor egy fizuból, ami nem olyan sok kellene több, mint felét a házbérbe költenünk, ami pénz kidobás, mert sosem lesz a miénk…