Hogy ne csak in medias res-be kezdjek, Meg vannak a képek Adriana-tól és úgy néz ki, hogy jövőhéten Karen lesz a fotósom. Látjátok, hogy ez a kép mennyivel szebb mint az előző???!!!

Cinthia hazament Magyarországra és majd csak augusztusban jön vissza és nagyon hiányzik.

Turiddel voltunk 2 múzeumban is, az egyik egy nagy ház, ami Kristiansand leggazdagabb kereskedőjének tulajdona volt 5 generáción át és a legutolsó tulaja, vénlányként halt meg, de úgy hogy életében nagyon sokat tett az állatok védelméért Norvégiában. A másik természetrajzi múzeum volt, sok kép is készült, de egyiket sem kaptam még meg... Na de akkor Quartozzunk!

Hétfő

11:38 fele ért Kristiansandba az Oslo-stavangeri vonatjárat és életemben először találkozhattam Ricsivel, ami – így lassan egy év után – nagyon mókás és furcsa volt. Miután a csomagmegőrzőbe beraktuk a cuccait elindultunk a Clarion Hotel Ernst-be, ahol a Quartnak volt a kihelyezett regisztrációs központja...

Ja, hát igen már megint nem az elején kezdtem: szombaton volt egy nagy buli az Odderøyán (ami egy sziget), ahol nekem meglettek a karszalagjaim, de az sem volt egyszerű. Az egész azzal kezdődött, hogy kaptam az e-mailt, hogy 19:00re kell menni és, hogy engem már regisztráltak, mint csapos. Nagy nehezen megtaláltam a „brakka” nevezetű helyet, ahol egy csomó-csomó emberke mászkált, de Ők sem voltak bővebben informálva, mint én. Elindultam egy nagy fehér ház felé, ahol az „akkreditering” felirat szerepelt, álldogáltam egy 10 percet a sorban majd megtudtam, hogy nem vagyok a listán. Ez után majdnem felrobbantam, hogy de hát miért nem?! De csak annyit mondott a 2 csaj, hogy hát keressem meg Sonny-t, vagy Knut-öt és beszéljek velük és valami „avtale”-ról dumáltak. De jó!!! – mondtam. Azt sem tudom, hogy Ők kik, csak a nevüket, mert e-maileztünk. Rögtön hívtam is Ricsit, hogy gáz van, de Ő nem vette fel a telót, szal írtam neki egy sms-t. Időközben összefutottam 2 Quart pólós hapsival, akik mondták, hogy egy 20 méterre van egy sátor, majd ott kapok avtale-t. Ó, hogy a rohadt nyelv… mert az „avtale” [ávtále] szó „megbeszélés”t jelent, de gondolhatnak „szerződés”re is. Odaértem a sátorhoz, ahol megint 5 perces sorban állás után kaptam egy fehér papírt, amit gyorsan kitöltöttem, majd beálltam egy másik sorba, hogy aláírják nekem - megint 10 perc sorban állás. Közben egyre több és több ember lett. A csaj kérdezte, hogy hol szeretnék dolgozni, én meg mondtam, hogy „bartender”, de olyan csúnyán írt, hogy nem is vettem észre, hogy nem is azt írta! Időközben Ricsi is intézkedett: beszélt Sonny-val, aki egyébként egy nő, és kiderítette, hogy mindketten fennt vagyunk a listán és hogy semmi baj nincs. De én még kivártam a soromat, hogy megkapjam a karpereceket (ott álltam már másfél-két órája, az a maradék 15-20 perc, az nem osztott, nem szorzott). Olyan 10 óra felé, már meg is volt mindkét csodaszép és levehetetlen szalag a jobb csuklómon. Egy barna, amin egy PROD felirat volt és azt jelentette, hogy ott dolgozom és egy narancssárga, amin egy nagy Ø volt, ami meg azt jelképezte, hogy elmúltam 18 és ihatok sört és egyébb gyengébb alkoholszázalékú szeszesitalt. (a képen, de már Ricsivel)

Kedd

Háromnegyed 4 felé oda is értünk, de persze a szigeten belül, semmit nem tudtam, hogy mi merre van, igaz előtte való nap mutattam Ricsinek, hogy nézd az a nagyszínpad és igazam is lett, csak hát az odaút az már nehezebben ment, de szerencsére a vakt-ok, azaz őrök megmutatták. Mikor odaértünk már pár emberke pakolászott, mi is beálltunk segíteni nekik, de írtó sok mindent kellett rámolászni. Mondjuk a mi hűtőnk hamar tele lett így besegítettem egy sapkás srácnak, aki utána folyton vigyorgott rám.

Szerda

A lényeg és amiért tulajdonképpen a Quart-ra akartam menni, az Marilyn Manson volt, csak sajnáltam az akkor még 750-es belépőt, ami aztán 800 korona lett. Annó hotdog.hu-n volt egy magazinom, egy kedves kiscsajjal róla és a bandájáról (de ez tulajdonképpen a csajszi magazinja volt, én csak társszerkesztő voltam, vagy mi a szösz), akkoriban még csak álmodoztam arról, hogy na majd egyszer elmegyek, de kinek van arra pénze. Na de vissza Mansonhoz. Ricsit idézve: „zseniális!” Szerintem meg egy igazi díva! Jó igaz, hogy Ő hapsi, de istenem, én még ilyen hisztiket nem láttam. Az egész koncert úgy kezdődött, hogy késett és ilyen nagy fekete függönnyel le volt minden takarva, mögüle meg jött nagy füstfelhő, aztán fények, zene és Manson hangja, majd lehullt a lepel! Természetesen mindenki feketében volt, Mansonon meg ilyen boszisapi, olyasmi, mint a Harry Potterben a Teszleksüveg. Első szám végén beállt a színpad közepére és jött egy srác, meg egy nő. A fiú kezében egy vizesüveg, a csajnál 2 fekete törölköző és elkezdte Manson karjait törölgetni. De tényleg! A vizespalack meg alig fél perc múlva közöttünk a tömegben landolt, ugyanis a drága művészúr bedopta közénk, arról nem is beszélve, hogy azzal a mozdulattal, amivel behajította, az első sorban állókat meg leköpte, mert hogy a vizet nem megitta, hanem csak kiöblítette a száját vele. Ezt majdnem minden dal között eljátszotta, néha a mikrofont hozzávágta a backstage-ben dolgozókhoz, akik kiszolgálták, meg bedobálta a törölközőket, meg üvöltözött, de úgy, hogy a csaj aki mindig jött a törölközővel, már majdnem sírva fakadt. Olyan is volt, hogy az együttes elkezdte a dalt játszani Ő csettintett egyet és berohant egy nő kirúzsozta a száját és visszafutott, az énekes meg el is maszatolta. Ricsi csak röhögött, én pedig sokkolódva csak álltam, hogy „ez most komoly?” A dalok közötti szünetekben többször volt az, hogy az együttes csak úgy játszott, Manson meg a háttérben hisztizett, olyankor néha egy nagydarab testőr-gorilla jött, aki fél perc alatt megnyugtatta, olyankor visszajött és énekelt is. És hogy ne legyen egy kicsi botrány: egyik dal közben lehúzta a nadrágját és megmutatta a hátsó felét, ami napot vagy 20 éve tuti nem látott, mert csak úgy világított, és persze egész végig úgy ment hogy a keze hátul a gatyájában volt, vagy kellette magát és vonaglott. Hihetetlen fazon, de tényleg! Amúgy a koncert maga iszonyat jó volt, és igyekezett showt csinálni, amit mások nem nagyon, tehát csak pozitívakat tudok elmondani róla, de mint emberke… hmmm… igazi díva, na.

Csütörtök

Ja igen a legviccesebb az az volt, amikor jött, egy hapsi, aki mutatta, hogy 4 és mondta, hogy fem øl, azaz 5 sör… Én meg csak bámultam, és rákérdeztem, hogy na most 4 vagy 5, erre megnézte a kezeit és elkezdte számolgatni az ujjait, de szerintem már így is többet látott, mint 10 és mondta, hogy „Jó, tudod mit? Legyen 6!” azt már rendesen tudta mutatni is.

Péntek

Na és itt jött a nagy poén… Legalábbis számomra, ugyanis ott melózott a sapis srác, aki nagyon vigyorgott kedden a pakolásnál és hát úgy voltam vele, hogy milyen jó poén, hogyha beleírom, mint új sms a telómba, hogy „Kan jeg få et glass vann og telefonnummeret ditt?” (=kaphatok egy üveg vizet és a telszámodat?) és odamegyek hozzá. Meg is tettem kis habozás után, neki is tetszett ez a poén és meg is kaptam a vizet és a telszámot is.

Szombat

Mondjuk nap végére az összesen 1350 korona borravaló az nagyon bejött, szal annyira kevesen mégse lehettek! Volt egy hapsi, aki amikor Ricsi káromkodott, hogy „Kurv@! ...” Akkor felcsillantak a szemei és megismételte és mondta, hogy „Nézd csak ide!” és a 80 korona visszajáróját belerakta a borravalós tárolónkba. Bjørn, meg a sérült kezű csaj, akik éppen mögöttünk álltak, nem hittek a szemüknek, de nem is szóltak semmit. Hát igen a profik, mint mi úgy csinálták, hogy ha láttuk, hogy kicsit részegebbek, akkor jól kiapróztuk nekik a pénzt, olyankor meg nem szeretnek mynt-ökkel (a fémpénzekkel 20, 10 és 5 koronásokkal, főleg 1koronásokkal) szarozni, így beledobták a borravalós tartónkba az összes visszajárót. Most mondjátok, hogy nem vagyunk okosak?

Vasárnap

Ja és boldog 20. szülinapot kívánok magamnak! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.