Ez a post egy pótlás az elmúlt év szeptemberétől szilveszterig. Próbáltam érdekes dolgokat összegyűjteni ebből az időszakból. Akit érdekel a pár infó, hogy eddig mi történt velem/velünk, vagy érdekli milyen volt a karácsonyunk, szilveszterünk, esteleg unatkozik annak ajánlom.

Elég rég volt már az utsó bejegyzésem, de most már úgy néz ki, h van állandó (?) netem. És történt is velem 1-2 dolog is, amit vétek lenne, nem leírni...

Egy időre ennyi volt a blogolásból, mert a Topdalsveien 233-ba költözök...

Ez egy kristiansandi rendezvény, amit minden évben, júliusban megrendeznek. Asszem ez volt a 6., de most így hirtelen nem tom.

Egyik este, amikor nagyban MSN-eztem, feljött Karina - akivel nem olyan régen akartak összebarátkoztatni, mert h legyenek barátaim, ne legyek egyedül - MSN-re és kérdezte, h megyek-e a Quart-ra. Hát nekem lövésem sem volt, h mi az a Quart. De később kiderült, h Erika (család barátja, az Ő segítségével vagyunk Norvégiában) már említette, de csak a nevét nem mondta. Hosszú angolul folytatott megbeszéléseink után megbeszéltük, hogy menjünk pénteken (kerianyum ötlete volt, mert így könnyebben haza tudtak hozni) és majd 15:00kor találkozunk, de akkor még a hely kérdéses volt.

Már több mint egy hónappal ezelőtt (pontosabban: június 19-én) volt szerencsém ellátogatni a kristiansandi állatkertbe. Az ötlet úgy jött, h Rencsi (unokahugim) osztálya már régóta tervezte h közösen elmennek, de a rossz idő miatt sajna csak az utolsó előtti tanítási napon került erre sor. Én meg ugye akkor már jó pár hete itt rontottam a levegőt, és h ne unatkozzak, úgy döntöttek kerianyumék, h szerintük jót tenne nekem is és Rencsinek is, ha elmennék. Az elején kicsit tartottam az egésztől, mivel az angol tudásom sem a legjobb, de mégis az egész program kellemes csalódásnak bizonyult...

Elsőként pár szó, h miért is kerültem Norvégiába:

Manapság a legtöbb magyar család anyagi gondokkal küszködik. Nálunk is ez a helyzet, hiába van egy nagyon nagy házunk és tudunk mindennap enni, és van 2 kocsink, kábel-tv, internet, 3 számítógép, mindenkinek saját szobája konditerem, egyszerűen nehéz élni. Keresztanyumék is ebből a megfontolásból jöttek ki áprilisban (mondjuk már keriapum szilveszterkor is itt volt, sőt még az egész család tavaly 2 nyári hónapot is itt töltött). Ők már itt szinte rutinosak. Nekem azért kellett kijönnöm még az évzáró előtt, mert azt mondták a norvég barátaink, h 18 éves korom betöltése előtt ki kell jönnöm, (ami persze, kiderült, h tévedés volt, no sebaj) és apumnak is már június 1-jétől van szerződése: teherautót vezet. A család maradék 4 tagja otthon van és igyekeznek mindent eladni. Drukkolok nekik, h sikerüljön és várom az augusztust, amikor ők is jönnek. Na akkor most 1-2 szó (inkább egy kisregény) az útról...