Ha Kristiansandban norvégnyelv tanulásra adnád a fejed...

...akkor a Kongsgård allé 20-at kell keresned Lund-ben. Ott van egy peciális suli ovisoktól kezdve felnőtteken át, mindenkit foglalkoztatnak. Ingyenesen illetve 16 év felett pénzért. (az ovit csak a menekültek vehetik igénybe... hmmm... hát igen... ez van.). Ha van 6 éves lurkód, akkor viszont a Mottaksskole [Mottákszkúle] szerettel várja. Itt 1-2 év alatt simán meg tudják tanulni a norvégnyelv alapjait. Ide 16 éves korig járhatnak a diákok. Ha nem esne bele vki ebbe a 6-16 éves korintervallumba, akkor 2 lehetőséged van: egyik a KG [kógé], a másik a KVO [kóvéu]. A KG a 16 év fölötti, de Norvégiában továbbtanuló (szal ha érettségit akarsz Norvégiában, v csak a 10.-es vizsgát akarod letenni) diákoknak segítenek a továbbtanulásban. Ez eltarthat 1 v 2 v akár 3 évig is, attól függ, mennyire tanulsz és hajtasz. A KVO (= Kristiansand Voksenopplæringssenter) egy felnőttképzés, melynek van nappali és esti része, a nappali mindennapos az esti heti egyszeri v kétszeri alkalom. 2007-ben mi sajnos  az utóbbin voltunk...

  Minden egy szép szeptemberi délutánon kezdődött, amikor Erika (tudjátok apum főnökének élettársa) eljött értünk (Zsuzsiért és értem), hogy elvigyen életünk első norvégkurzusára, nagyon izgultam és vártam is, de nem is akartam menni, mert jobb itthon lenni... lehet nem is kellett volna menni!*

  Amikor beértünk felgyalogoltunk a 3. emeletre - ha jól emlékszem. Az ajtó tárva nyitva volt és már ültek páran bennt, mi is leültünk az ajtó felöli padsor (vagy inkább pultsor) első sorába. Erika is odahozott mellénk egy széket, így vártuk hárman a tanárt, aki nem sokkal később meg is érkezett. Kb 1,50 magas,  60 körüli, ősz hajú, kleo-frizkós, nagy orrú, kikent szájú öreghölgy személyében. Kedves mosolygós arcú volt, és úgy látszott rajta, hogy nagyon örül, h 22-en gyűltünk össze. A társaság nagyon vegyes volt. Volt köztünk india, olasz, német, izraeli, litván, kanadai, kínai, dél-afrikai, lengyel, brazil. (lehet volt még pár nemzetiség, de nem ugrik most be.) Az első órát Erika velünk töltötte és fordított meg minden. Greta is aranyos volt (múltidőn a hagsúly). Végig norvégul beszélt, de amikor nem értettük angolul magyarázta. Fél6-kor kezdtünk negyed7 felé volt egy szünetünk. Erikának dolga akadt, meg amúgy is látta rajtunk, h boldogulunk, ezért hazament. Mi meg szépen visszamentünk a terembe. Már az előző órán is röhögcséltünk magyarul, de amikor vissza mentünk a teremben és leültünk és folytattuk a röhögcsélést: "Excuse me!" - hallotszott hátulról. Mi megfordultunk és az izraeli srác, akit Dror-nak hívtak vigyorgott ránk. "Hvor kommer du fra?" [Vúr kommer dü frá?](=honnan jöttél?) Megszeppentem válaszoltam h: "Ungarn... Hungary." "Budapest?" "Ja, igen az a fővárosa" - mondtam én lökött automatikusan magyarul. "Én a SOTÉn tanultam" - válaszolta MAGYARUL, ugyan volt egy kis erős akcentusa, de magyarul válaszolt!!! Azt hittem dobok egy hátast, rögtön Zsuzsira néztem, Ő is vigyorgott... tudtuk, most már vigyázni kell, h mit mondunk, mert van aki érti. Dror szakmája fogidoki, és sok barátja van Magyarországon, gyakran meg is látogatja őket. Jó fej volt, de már a tanfolyam végére se járt be. Meg már a végefelé sem állt velünk szóba, pedig ismerős fogorvoshoz szívesebben ment volna az ember :) Na mind1...

  Greta elég sokat lógott az órákról, és Cecilie és Lena - két haláli jó fej tanárnő - jöttek be helyette,  akik kézzel-lábbal (szó szerint!!!) magyaráztak mindent és mindenki szerette Őket. Valahogy a nyelvtanulás is jobban ment mindenkinek, és a nyelvtani rész is tisztább volt. Aztán amikor Greta mégis betévedt, akkor megint értetlenség volt. Én is azt vettem észre magamon h vagy üvegszemem van v éppen bebóbiskoltam. Remélem átérzitek a helyzetünket és nem kell boncolgatnom, meg különböző negatív töltésű mellékneveket használnom a drága tanárnő tanítási módszereire. Vissza is sírtam minden egyes tanórát a magyar sulikban. Még a világ legunalmasabb órája is jobb volt, mint Greta órái összeségében. Kezdetben azt hittük Zsuzsival, h egyedül vagyunk a problémánkkal, de kiderült, h Dror, Igors (a litván vízvezeték szerelő, akinek a végére elég nagy hangja lett, és nagyon fűzögette Laurent, a fiatalabb kanadai csajt, de egyesek szerint csak barátkoztak... na persze), Lauren & Julia (a 2 kanadai csaj) és a brazil csaj szerint is szar tanár. Bocsi a kifejezésért, de tényleg a "shit" szót használták. Szerintük se norvégul, se angolul nem tudott és nem tanárnak való.

  Szerintem csak szimplán nem volt tisztában azzal h nem illik a másik arcába köhögni fél méterről és hangosan böfögni, akkor amikor mindenki verejtékező homlokkal küzd a teszten. Mondjuk minket amúgysem csípett, mert mi legalább érdekessé tettük az órákat, többször meg is fenyegetett h el fog minket ültetni, ha nem viselkedünk jól, de mi nem voltunk rosszak, csak próbáltuk jól érezni magunkat. De Ő ezt nem értette, és ennek nem a nyelvi korlátok volt az oka, hanem az h minket nem csípett, hogy miért? Nem tudni... Holott mi senkinek nem mondtuk, h nem szeretjük, bezzeg a többiek!

  Az utolsó 2-3 hétben tudtuk meg h Lauren, akit amúgy huszon éves egyetemistának néztünk, egy kanadai középiskola cserediákja, tehát még csak a 17. életévét tapossa (most már 18, hiszen, mindez tavaly volt), de amikor beszélni akartunk volna vele, akkor mindig jött a hős litván lovag és kitúrt minket. Szép is a szerelem, csak az egyoldalúsággal volt a baj. :P

  A tanfolyamnak  (2007) november 28-án volt vége, fellélegeztünk mi is, meg Greta is. Kirobbanó formáját hozta az utsó nap, egyáltalán nem látszott rajta, h sajnálja h vége… Megkockáztatom h örült is neki. De mi még annál is jobban. XD

  Zsuzsi februárban váltott nappali kurzusra, ami sokkal intenzívebb, mint heti 1 alkalom, és sokkal jobban magyaráznak a tanárok. Ő ugyan már átment a KG-be és küzd a 10. éves vizsgájáért, h mehessen középsuliba (Videregående [videregóende]).

  Én viszont haza mentem február végén, hogy megcsináljam a 12. osztályt és az érettségit, majd júliusban jöttem vissza (már 2008-ban járunk.) augusztus 15-én Zsuzsi és Marica karonfogott és beráncigált a KVO-ba, ott bementünk a portára és elmondtuk (vagyis csak Marica beszélt), h jártam ősszel esti kurzusra és hogy most szeretnék járni nappalira. A portásnéni (vagy inkább információs néni egy kedves mosolygós segítőkész időshölgy), aki a vezetéknevünkről rögtön azt hitte, h lengyelek vagyunk. Hehe... ki kellett javítanunk, h téved. Adott egy időpontot, augusztus 19. (kedden) 1345-re (nem, ez nem egy évszám és háromnegyed2-t jelent és így írják) jöjjek vissza interjúra. Na akkor jövőhét kedden felpakoltam magam a buszra és közben itthon hagytam az esernyőmet, de nem gyengén be volt borulva. Sebaj, gondoltam én kis naív, a másik irányba mennek a felhők, szal a városban nem fog esni, de ahogy elhagytuk az alagutat (tunnel[tünel]), úgy zuhogni kezdett az eső, mintha dézsából öntenék, és természetes a leszállás időpontjában is ugyanez volt a helyzet. Rohantam egyik házkapuból a másikba, h ne ázzak el annyira, de nem jött össze. A suliba úgy értem be, mint aki éppen most úszott Hanstholmból Kristiansandba. Volt egy csomó időm, így kihasználtam rendesen, usgyi a mosdóba és próbáltam megszárítani magam, 40kor kikászálódtam félig-meddig vizesen, odamentem az információhoz és elmagyaráztam h interjúra jöttem. A néni felkísért az első emeletre, ahol rögtön jobbra kellett fordulni. 5 perc múlva jött is értem egy rövid barna hajú nő, akit Karennek hívtak, megbeszéltem vele h nappali kurzusra akarok járni és h igen tavaly ősszel estire jártam és h az nem volt elég. Kaptam egy csodaszép pár oldalas tesztet, hogy töltsem ki... na remek, még jó h volt nálam szótár.:P Jó sok idő múlva (több mint egy óra) befejeztem és beadtam, haza felé menet felszáltam egy szimpatikus Tveit - Drangshålt feliratú buszra és szokás szerint mondtam a sofőrnek, h Tveit Kirke (kirke=templom), mert h én ott szállok le, kiadta a jegyet 35 korona. Akkor még fel sem tűnt h az elmúlt 3 alkalommal csak 27-et fizettem és most 35-öt, vigyorogva leültem egy csaj mellé. A busszal végig száguldottunk a városon, majd a hídon, majd az autópályán le a Topdalsveienre, aztán a Ve skole-nál a busz lefordult a Dønnestadra (tudjátok ahol előtte laktam, meg ahol kerimék még most is laknak). Az utcán hamar végig ment a busz, de úgy gondoltam, h nincs gáz, Drangshåltnál fordulunk, majd vissza a Topdalsveienen és meg is van oldva, h miért fizettem 35 koronát a jegyért... nem pánikoltam, de pár perc sem telt el, elhagytuk az említett települést és Birkeland felé mentünk a busszal. Igen, eltévedtem, mert rossz buszra szálltam, de eskü h Tveit felirata volt. Amikor Birkeland (kb 20 km-re van a házunktól) központjába értem megint szakadni kezdett az eső, de megbeszéltem a buszvezetővel, h 40 perc múlva visszajön és elvisz a Tveit Kirkéhez. Na marha jó. Most anyáékat h értesítsem? Telefonom ugyan volt, de minek? Se pénz nem volt rajta, de még ha lett is volna Norvégiából a Voda nem enged híváskezdeményezést. Ezt hívják úgy h szo**s!!! Nem baj én hősiesen kivártam a Gatekjøkken-nél a buszt (fedett teraszkája volt és meleg, ami ilyenkor nagyon optimális egy ázott, ideges ember számára, aki éppen azon töri a fejét, h kiveszi a sim-kártyát a telefonjából, eldobja és jól megtapossa mérgében.) Aztán csak eltelt az a 40 perc, közben összehaverkodtam egy aranyos nőcivel, akinek 3 fia volt, mind a 3 ovis, és a 2 kicsi egy ikerpár. Megjött a sofőr, és mivel belecsúsztam az 1 órába (amit majd később elmagyarázok rendesen, hogy mi) ingyen utaztam vissza. Végre :)

  Most a héten augusztus 25-én volt az első napon. Nagyon be voltam tojva, és az esti kurzusos rossz emlékek nagyon éltek még bennem, elég szkeptikusan is mentem be, de kellemes csalódás volt, az osztályfőnökömet Inger-Lisa-nak hívják és mosolygós, és minden hülye kérdésemet igyekszik megválaszolni és segít, ergó Greta totális ellentéte. A másik tanárunk Marianne, vele vagyunk szerdán és csütörtökön. A többi napon az ofővel. Nem tom miért, de nekem nagyon tetszik, hogy külön fogalakoznak mindenkivel és tényleg olyan, hogy már pedig Ők is azon vannak, h tanuljanak meg a diákok norvégul. Az utóbbi tanci Zsuzsi tanára volt tavaly februártól és csupa jó véleménye van neki is róla, amiket én csak megerősíteni tudok.

Mikor hétfőn bementem már azzal fogadott mindenki h ismerem-e a Dórit, mert h Ő is magyar, de nekem fogalmam sem volt, h mit akarnak, aztán az első szünet után leesett, h a csoportomba jár egy Dóri nevű magyar csaj, aki 28 éves és valószínűleg Vågsbygd-be lakik. Szal, aki rá ismerne ezen néhány infó alapján vagy netán Ő maga olvassa a blogomat, amire kicsi az esély, de hátha... Kérnem, h minél előbb jöjjön be órára, hogy megtudjam ki Ő, és ne csak halljak róla.

Na hát röviden legyen ennyi elég, remélem van benne elég ismeretanyag, és igyekszem minél előbb újabb infóval szolgálni. Ja igen, még annyit, hogy biztos láttátok a csillagokat egy két szó után, na azok arra vonatkoznak, h érdemes volt elmenni az esti kurzusra, hiszen, máshol nem volt hely és tapasztalat szempontjából, kellett, meg hát azért tanultunk is valamit.

Végül még annyit, jó tanácsként, hogy ha norvég nyelvtanfolyamra akarnál ebbe a suliba meni akkor vagy február előtt, v augusztus közepe felé menjetek be regisztrálni, mert a felnőtt oktatásnál nincs hely, a gyerekeknél (ugye a Mottaksskolenben) meg suli kezdéskor (itt ugye az aug közepén van) vagy valahogy még az elején menjen a kis nebuló, hogy ne legyen rossz a beilleszkedés. /Ja és nem árt, ha kicsit tudsz angolul, az sokat segít/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.